Kedves Látogató! Tájékoztatjuk, hogy az memmdk.hu honlap felhasználói élmény fokozásának érdekében cookie-kat alkalmazunk. A honlapunk használatával ön a tájékoztatásunkat tudomásul veszi.
Testreszabás
Elengedhetetlen alapokElengedhetetlen sütiket használunk az oldal zavartalan működése érdekében.
ki
be
StatisztikaStatisztikai sütiket használunk a tartalmak és hirdetések személyre szabásához, közösségi funkciók biztosításához, valamint weboldalforgalmunk elemzéséhez.
ki
be
MarketingMarketing sütiket használunk aktuális akcióink személyre szabott megjelenítéséhez. Amennyiben minden funkciót használni szeretne, ezt kell kiválasztania!
ki
be
Elfogadom
Nem fogadom el
Részletek
Testreszabás
Elengedhetetlen alapokElengedhetetlen sütiket használunk az oldal zavartalan működése érdekében.
ki
be
StatisztikaStatisztikai sütiket használunk a tartalmak és hirdetések személyre szabásához, közösségi funkciók biztosításához, valamint weboldalforgalmunk elemzéséhez.
ki
be
MarketingMarketing sütiket használunk aktuális akcióink személyre szabott megjelenítéséhez. Amennyiben minden funkciót használni szeretne, ezt kell kiválasztania!
Április 15-én ünnepeljük Jánossy György építész (1923–1998) születésének 100. évfordulóját. A 20. század jelentős mesterétől egy ritkaságszámba menő festményt őriz a MÉM MDK Múzeumi gyűjteménye.
A magyar nyelvű színjátszás iránti igény éppúgy a reformkorban jelent meg, mint az épített örökségünk megóvására irányuló törekvések. A következőkben a két terület közötti kapcsolódási pontokat idézzük fel gyűjteményünk forrásai segítségével.
De ki is volt Schulcz? Dolgozott együtt Rómer Flórissal és Henszlmann Imrével. Ő volt Vajdahunyad várának első restaurálója és a Műegyetem első kinevezett műépítészet professzora. E mellett őt szánták a leendő műemléki bizottság élére.
Pécsi Eszter (1898–1975) a két világháború közötti időszak egyik legjelesebb statikusa volt hazánkban, aki lakóházak, magasházak és más nagyobb volumenű projektek szerkezettervét készítette el. Dolgozó nőként számos olyan problémával kellett szembenéznie, ami még napjainkban is aktuális.
Bierbauer Virgil (1893–1956) a két világháború közötti időszak egyik legsokoldalúbb építésze volt, aki gyakorló építészként, az építészeti közélet szervezőjeként, építészettörténészként, szakíróként és folyóirat-szerkesztőként is tevékenykedett.
„…ma már talán nem sokan emlékeznek az egykori Csemegi-csoportra, amely a műemlékvédelemmel foglalkozó építészek első kollektívája volt másfél évtizeddel ezelőtt” (Horler Mikós, 1963)
