Bierbauer Virgil építészcsaládban született 1893. március 6-án Nagyenyeden. Édesapja Bierbauer István építész, a Magyar Királyi Posta műszaki főigazgatója volt. Felmenői között anyai ágon is találunk jeles mérnököket: anyai nagyapja Seefehlner Gyula hídépítő mérnök, a budapesti Ferenc József (ma Szabadság) és Erzsébet hidak építésének mérnök-vezetője, anyai nagybátyja pedig Seefehlner Egon elektromérnök, az Österreichise Bundesbahnen vezérigazgatója volt. Az építészet és a művészet szeretete jellemezte a családot, művészi pályára lépett Bierbauer húga, Bierbauer Clarisse is, akit jeles mozdulatművészként tart számon a művészettörténet-írás.
Bierbauer Virgil a müncheni műegyetemen tanult építészetet, ahol 1915-ben diplomázott. 1920-ban doktori fokozatot szerzett Bramante terve a római Szent Péter templom számára című disszertációjával. Fokozatát 1921-ben honosították. A történeti építészet és a kortárs építészet külföldi eredményei felé való odafigyelés később is jellemezte pályáját, sokat utazott, tanulmányutakat tett, részt vett nemzetközi konferenciákon, de végig Magyarországon és a magyar építészet korszerűsítéséért dolgozott. Ebben legfőbb eszköze az általa tizenöt éven át szerkesztett szakfolyóirat, az 1928-ban havilapként elinduló Tér és Forma volt.
A Tér és Formát eleinte Komor Jánossal mint társszerkesztővel közösen szerkesztette, majd Komor lemondása után, az 1932. évi januári számtól kezdve önállóan, egyedüli szerkesztőként dolgozott egészen 1942-ig. Bierbauer folyamatosan közölte a modern építészet legjobb külföldi és hazai eredményeit, külön figyelmet szentelt a lakáskérdésnek, amelyről véleményét nem ritkán heves hangvételű írásokban fejtette ki. Cserekapcsolatai révén a nemzetközi szaksajtót is figyelte és rendszeresen szemlézte a lapban. Figyelme elsősorban Nyugat-Európára, de az Amerikai Egyesült Államokra, sőt Dél-Amerikára és Japánra is kiterjedt. Rendkívül széles kapcsolati hálójáról szakmai levelezése tanúskodik, ahol a korszak építészetének olyan nagy nevei bukkannak fel, mint Walter Gropius, Alvar Aalto vagy Richard Neutra. Ezt a levelezést és Bierbauer hagyatékát a MÉM MDK Múzeumi Osztálya őrzi. Az anyag vásárlás útján két részletben, 1969-ben és 1993-ban került be a múzeumba Bierbauer családjától.
A hagyaték rendezője és kommentátora Bierbauer felesége, Graul Adrienn (1896–1973) volt, aki férjének nem csak magánéletében, hanem munkájában is szellemi társa volt, hiszen titkárnőjeként, fordítójaként és idegen nyelvű levelezőjeként is tevékenykedett. 1921-ben házasodtak össze, és ebben az évtizedben született meg két fiuk, Tamás és Miklós. Közös életükről Graul Adrienn Palackposta címmel írt memoárt férje halála után, amely kéziratban maradt meg a hagyatékban.
A hagyaték jól tükrözi Bierbauer szerteágazó munkásságát. Építészi pályájának két főművét, a Kelenföldi Erőmű bővítését (1925–1934) és a Budaörsi Repülőteret (Králik Lászlóval, 1936–1937) gazdag archív fotóanyag reprezentálja (az egyéb épületeiről készült fényképek mellett). Szakírói tevékenységét több levéltári dobozt kitevő különlenyomatai dokumentálják. Építészettörténészként legfontosabb írása az 1937-ben megjelent A magyar építészet története című könyve. A hagyatékban őrzött dokumentumok közül talán a legérdekesebb a fentebb is említett szakmai levelezés, de számos hivatali irat is megtalálható a hagyatékban állami szolgálatban eltöltött idejéből: 1945-től a Fővárosi Közmunkák Tanácsa meghívott szakértője volt, 1947 és 1949 között pedig az Építés- és Közmunkaügyi Minisztérium adminisztratív államtitkáraként dolgozott. Ekkor már a Borbíró Virgil nevet használta, ugyanis Budapest ostromakor, németellenes érzelmektől vezérelve a névmagyarosítás mellett döntött. 1949 után mellőzték, a szakmai közéletben már nem tudta azt a meghatározó szerepet betölteni, mint korábban. A hagyaték Bierbauer családi életének mozzanatairól is képet ad: számos családi fénykép és utazásokról, nyaralásokról hazaküldött képeslap is fennmaradt.
Végül érdemes megidézni személyiségét és szerkesztői attitűdjét felesége, valamint kortársa, Granasztói Pál szavaival:
„Ez a szerepkör igazán neki való volt: nemcsak fanatikus meggyőződése predesztinálta erre, hanem széleskörű ismerete is. Mert őt minden érdekelte, ami itthon és a világban történik és rendszerint jó érzékkel tapintott rá a lényeges dolgokra. Nemrégiben átnéztem a Tér és Forma összes számait és minden elfogultság nélkül éreztem, hogy mennyi lendület, sőt lendítő erő volt az első évfolyamokban. Ma már szinte érthetetlen, hogy az akkor újnak ható dolgokért még harcolni kellett, hogy V. [vagyis Virgil] első, lelkes írásai a fiatalokban mérhetetlen lelkesedést váltottak ki.” (Bierbauerné Graul Adrienn: Palackposta, 177.)
Bierbauernek „szinte rögeszméje volt az, hogy ő mindent előbb tudott, már előbb megírt, megmondott, mint más, sőt évszámokra, helyekre hivatkozott, bizonyításul elővette hatalmas irattartókban őrzött, rendszerezett különféle cikkeit. Most láttam csak, hogy milyen rengeteget írt már, nemcsak folyóiratokba, hanem magazinokba, napilapokba is […] Weinbrenner [megj.: Bierbauer álneve Granasztói könyvében – SÁA] öntötte elém a folyóiratokat, építészeti könyveket, hangszóróként vagy reflektorként közvetítette, megvilágította a külföldi fejleményeket, eredményeket.” (Granasztói Pál: Vallomás és búcsú. Budapest: Magvető Könyvkiadó, 1961, 194–195.)
Sebestyén Ágnes Anna
Válogatott irodalom:
Ferkai András – Sebestyén Ágnes Anna: Bierbauer (Borbíró) Virgil (1893-1956). Enigma 28 (2022), 109. sz., 38–55.
Sebestyén Ágnes Anna: Információtartalom a Tér és Forma folyóiratban – Bierbauer Virgil szerkesztői tevékenysége nemzetközi kapcsolatrendszere és külföldi utazásai tükrében. In: Isó M. Emese, Juhász Gabriella, Kelecsényi Kristóf Zoltán, Sebestyén Ágnes Anna (szerk.): OPUS MIXTUM VI. A CentrArt Művészettörténészek Új Műhelye Egyesület évkönyve, 2020. Tanulmányok a Fiatal Művészettörténészek VI. Konferenciájának előadásaiból. Budapest: CentrArt, 2020, 258–260.
Sebestyén, Ágnes Anna: Media as Network: The Editor’s Network as Reflected in the Journal Tér és Forma in Interwar Hungary. In: Beate Störtkuhl – Rafał Makała (Hrsg.): Nicht nur Bauhaus – Netzwerke der Moderne in Mitteleuropa / Not Just Bauhaus – Networks of Modernity in Central Europe. Berlin–Boston: De Gruyter/Oldenbourg, 2020, 190–210.
Ritoók, Pál – Sebestyén, Ágnes Anna: Communicating “space and form”: The history and impact of the journal Tér és Forma as the Hungarian pipeline of Modernism. Docomomo Journal no. 59 (2018/2), An Eastern Europe Vision, 18–25.
Sebestyén, Ágnes Anna: Disseminating the Regional within the Global: Representing Regionalist Ideas and the Global Scale of the Modern Movement in the Hungarian Journal Tér és Forma. In: Jorge Cunha Pimentel, Alexandra Trevisan and Alexandra Cardoso (eds): Regionalism, Nationalism & Modern Architecture. Proceedings. Porto: Centro de Estudos Arnaldo Araújo / ESAP-CESAP, 2018, 382–398.
Csengel-Plank, Ibolya: Budaörs Airport and its Photomontage – Symbols of Modernism. Acta Historiae Artium Academiae Scientiarum Hungaricae, 58 (2017), 167–275.
Sebestyén, Ágnes Anna: Strategy and Agency in Architectural Photographs: Imaging Strategies that Shaped an Architectural Magazine in Interwar Hungary. In: Rubén A. Alcolea, Jorge Tárrago Mingo (eds): Inter Photo Arch, Congreso Internacional, inter-fotografía y arquitectura: interpretaciones; Inter Photo Arch, International Conference, inter-photography and architecture: interpretations. Pamplona: Universidad de Navarra, 2016, 178–189.
