A Műemlékvédelmi Dokumentációs Központ tervtára az ország egyik alapvető építészettörténeti gyűjteménye. Elsődleges feladata az épített örökség egyes emlékeit dokumentáló szöveges, illetve képi források (tudományos, restaurátori, helyreállítási és városrendezési dokumentációk, tervrajzok, fényképek, térképek stb.) gyűjtése, kutathatóvá tétele és megőrzése.
A gyűjtemény törzsanyagát a Műemlékek Országos Bizottsága idején készült felmérési tervrajzok alkotják. Szerzői közül külön említést érdemel Robert Onderka, Henszlmann Imre, Schulcz Ferenc, Myskovszky Viktor, Steindl Imre, Schulek Frigyes, Möller István vagy épp Sztehlo Ottó neve. A történelmi Magyarország műemlékeivel kapcsolatos, hiánypótló adatokat rögzítő dokumentumok egyszersmind fontos tudománytörténeti információkat hordoznak a műemlékvédelem intézménytörténetére, a hivatalnak az oktatási intézményekkel (Magyar Királyi József Műegyetem, Magyar Királyi Állami Felső Építő Ipariskola) fenntartott kapcsolataira, valamint a korabeli tudományos kutatás módszertanára vonatkozólag.
Az anyag gyarapodása a 20. században is folytatódott. 1957-től az Országos Műemléki Felügyelőség (OMF) hatósági munkáiból származó dokumentációs és tervanyagok biztosították a folyamatos bővülést egyészen 2011-ig. Emellett az intézmény hagyatékok (pl. Rados Jenő, Gazda Anikó), illetve egyéb dokumentációs egységek vásárlása, szerzeményezése útján is gyarapította gyűjteményét.
Falképmásolatok
A tervtár által őrzött több mint kilencszáz darab falképmásolat mind tudománytörténeti, mind kutatásmódszertani szempontból kiemelkedő jelentőséggel bír. A fotográfia végleges elterjedését megelőző, nagyjából az 1860-as és az 1920-as évek közti időszakra datálható dokumentumok olyan személyek nevéhez fűződnek, mint Storno Ferenc, Huszka József vagy Gróh István. Ez az együttes nagyobb vonalakban két csoportra osztható: a túlnyomó többségben lévő színes akvarellmásolatok mellett, pausz hordozón tussal rögzített, 1:1 léptékű rajzokat is találunk.
Noha végeredményben a realitás különböző fokait érik el, ezek a másolatok pillanatfelvételek, a céljuk pedig minden esetben a valóság reprodukálása. Ráadásul nem egy esetben napjainkra elpusztult vagy erősen módosított, adott esetben pillanatnyilag mészréteg alatt lévő freskók által nyújtott valóságé. Ily módon tehát az Orbán Balázs, De Gerando Ágost, Rómer Flóris által lejegyzett információk vizualizációiként, az átfogó történeti megismerést célzó modern kutatások alapköveinek tekintendők a történelmi Magyarország freskóinak tárgykörében.
(A honlapon közzétett képanyag válogatás a teljes együttesből.)
Gerecze Péter
A Désen született régész és művészettörténész Gerecze Péter a Műemlékek Országos Bizottsága (MOB) 1914 előtti történetének azon jelentős alakja volt, aki rendszeresen fényképezte hazánk műemlékeit. A felvételek készítésének elsődleges szándéka ebben az időben a dokumentálás volt, ami azonban számos esetben művészi megoldásokkal is párosult. Építészeti részleteket és kiemelkedő fotográfiai teljesítményeket ritkán, kiegyensúlyozott összképeket és belső tereket azonban gyakran láthatunk képein. A fénykép ebben az esetben a helyszínen készített jegyzet és rajz kiegészítője volt. 1923-ban, valamint 1928-ban kerültek be felvételei a gyűjteménybe.
1894-ben megkezdte a pécsi székesegyházban előkerült figurális és ornamentális szobrászati töredékek leírását és közzétételét. Bejárta Pozsony, Fejér, Esztergom, Veszprém, Somogy, Zala, Szilágy és Erdély megyéit, s utazásainak eredményéről, a mennyiben számos Árpád-kori építési maradványra lelt, az Ezredéves Kiállításnak Történelmi Főcsoportja Igazgatóságának jelentést tett és megbízást is kapott a kiállítás megrendezésére.
1898-tól a MOB rendes tagjává nevezték ki.
A MOB 1899-ben elindította – német és osztrák mintára – a műemlékek topográfiai rendben történő felvételét, amelynek keretében elsőként Gerecze Pétert bízta meg Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye bejárásával.
Egy olyan összefoglaló írásművet készített el élete során, amely a történelmi Magyarországra vonatkozóan 4000 műemlék jegyzékét tartalmazza, és feldolgozta a velük kapcsolatos szakirodalmat és iratanyagokat is. A leíró lajstromainak, illetve topográfiai jegyzékének elkészítésével a szakirodalmi tájékoztatás alapvető kézikönyveit hozta létre művészettörténeti és műemlékvédelmi irodalmunkban. Báró Forster Gyula által szerkesztett Magyarország műemlékei c. kiadvány a mai napig nélkülözhetetlen segédeszköze a szakemberek számára. (ld. Könyvtár link alatt)
Hallgatói felmérések
A Királyi József Műegyetem építészhallgatói 1875-ben, Steindl Imre közvetítésével kapcsolódtak be a Műemlékek Ideiglenes Bizottságának munkájába. Mivel ekkoriban a hivatal szakmai apparátusa csekély létszámmal, s különösen kevés építész közreműködésével működött, a történelmi Magyarország épített örökségének dokumentálásához nagy szükség volt e hallgatók munkájára, akik ezáltal jelentős gyakorlati tapasztalatokat szerezhettek. 1878-ban megalapították a Műegyetemi Építészhallgatók Egyesületét, amely lényegét tekintve a Friedrich von Schmidt hallgatói által szervezett önképzőkör, a Wiener Bauhütte mintájára jött létre. Nyári felvételi útjaikat a bizottság finanszírozta, felmérési terveik – úgy a helyszíni manuálék, mint a kiszerkesztett rajzok – pedig annak archívumába kerültek be. Az ismertetett gyűjteményi anyagrész ezek mellett a dokumentumok mellett a Felső Építő Ipariskola Foerk Ernő vezette szünidei felméréseinek terveit foglalja magába. Ez utóbbiakat a Műemlékek Országos Bizottsága, valamint a Kereskedelemügyi Minisztérium finanszírozta.
Könyöki József felmérési rajzai
A tanítói, múzeumi intézményszervezői valamint helyreállítói munkásságáról is méltán híres Könyöki József (1829-1900) életútja az intézményesült magyar műemlékvédelem kezdeteivel fonódott egybe. 1868-as, a Magyar Tudományos Akadémia Archeológiai Bizottmányának tett felajánlását követően, majd’ két évtizeden át végzett felmérő tevékenységet a Műemlékek Ideiglenes, később Országos Bizottsága számára, melynek terjedelmes anyaga Tervtárunk részét képezi. Munkássága, többek közt a bécsi Politechnikumban, majd Festőakadémián megszerzett rajztanári képesítése ellenére, a 19. század második felének műszaki szemléletű csoportjához tartozott. Várakról-templomokról készített felméréseit a művészi lapelrendezéssel és feliratozással szerves egységet képező, rendkívül pontos, s még inkább részletes–távlati képet, rajzot, metszetet, illetve helyenként kimagaslóan nagyszámú részletet egyaránt tartalmazó–rajzok jellemzik, nem is szólva precízen kitöltött törzsíveiről, állagjelző megjegyzéseiről. Könyöki figyelmét csupán két ízben, reneszánsz emlékek kedvéért hagyta elterelni a hazai művészet középkori anyagáról, így tevékenysége szinte felbecsülhetetlen erővel hatott és hat máig a területen végzett kutatásokra.
Forrás: Az örökség hagyományozása. Könyöki József műemlékfelmérései 1869-1890. Összeállította: Váliné Pogány Jolán. Országos Műemlékvédelmi Hivatal, Budapest, 2000.
Myskovszky Viktor
Az intézményes magyarországi műemlékvédelem korai korszakának talán legaktívabb szereplője – Könyöki József mellett – a bártfai születésű Myskovszky Viktor volt. 1875-től a Műemlékek Ideiglenes Bizottságának kültagjaként számtalan felmérési rajzot készített elsősorban felvidéki, s főként Abaúj, Liptó, Sáros, Szepes megyei épületekről. E tusrajzok mellett a felmérések során készült ceruzavázlatait, továbbá több mint száz akvarelljét is a tervtár őrzi. Szorgalmát, munkabírását híven tükrözi az 1880-as évekbeli MOB iratok tárgyaként szinte állandó jelleggel ismétlődő mondat: „Myskovszky Viktor kültag 50 darab törzsívet kér. Láttam Zichy Jenő elnök.” Felmérési rajzainak hitelessége és pontossága azonban hamarosan megkérdőjeleződött a bizottság építészei, elsősorban Steindl Imre szemében. E megállapítás jogossága ellenére vitathatatlan tény, hogy Myskovszky tevékenysége nélkül a történelmi Magyarország középkori és reneszánsz művészetének egyes részletei ismeretlenek lennének számunkra. Hagyatéka több lépcsőben került be a műemléki tervtárba: egy részét fia, a magyarországi fatemplomok témájában gyakorta publikáló Myskovszky Ernő 1910-ben, egy másik részét annak özvegye 1922-ben adta el a Műemlékek Országos Bizottságának. Emellett 1945-ben a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium VII. Népművelési Ügyosztálya is több Myskovszky-rajzot adott át a gyűjteménynek.
.png)
Onderka Róbert rajzai
A Central-Commission zur Erforschung und Erhaltung der Baudenkmale (1853-1860) számára Ipolyi Arnold 1856-ban járta végig a Csallóközt és készítette el a pannonhalmi főapátság történetének és épületegyüttesének részletes ismertetését.
A bizottság küldte a helyszínre Robert Onderka építészt, hogy illusztrációs anyagot készítsen 1859-ben. Így született meg ez a fotografikus hűségű rajzsorozat, amely Tervtárunk egyik legrégebbi anyagát képezi.
Szakál Ernő rajzai
„(…) Szakál Ernő (1913-2002), az európai műemlékvédelem nagy alakja, a középkori kőfaragók tervezései módszereinek föltárója, a magyar műemlékvédelem kőszobrász-kőfaragó műhelyének alapítója és első vezetője, a kőrestaurálás egyetemi szintű oktatásának kezdeményezője és első tanára, nagy gótikus és reneszánsz művek
rekonstruktőre. (…) 1957-től önálló kőszobrász- kőfaragóműhelyt hozott létre Sopronban, amely az Országos Műemléki Felügyelőség tudományos osztályához tartozott. Ennek keretében működése az egész országra kiterjedt, s hol munkával, hol tanácsadással másfél évtized valamennyi jelentős kőmunkájára hatott Magyarországon. Műhelye, amely munkatársai, majd tanítványai vezetésével 2003-ig végezte ezt a feladatot, módszereket dolgozott ki a középkori és koraújkori kőemlékek szinte mindenfajta problémájának kezelésére.”
forrás:
Szakál Ernő életútja – Szakál Ernő életműve 1913 – 2013 c. kiállítás katalógusának részlete.
írta: Dávid Ferenc
