Az elfelejtett éllovas: Kohlbach Ella, első diplomás építésznőnk

Vajon milyen családi környezet segítette, társadalmi háttér vitte az elsőségig a temesvári polgárlányt – és miért merült alakja mégis a feledésbe?

A hat német Technische Hochschule közül először, 1907-ben a drezdai és a karlsruhei nyílt meg a nők számára. Két évvel később, 1909-től aztán már egyenlő feltételekkel iratkozhattak be a berlin-charlottenburgi, a braunschweigi, a müncheni és a stuttgarti intézményekbe is. Ezzel európai szinten a német oktatás példát mutatott, hiszen a legtöbb országban ekkor még húzódoztak a pálya megnyitásától a nők előtt.

Külföldi hallgatókat a legnagyobb számban a fővárosi műegyetem fogadott. (Az egyetem központi campusa az 1920-ig önálló településként létező Charlottenburgban volt, amelyet ekkor csatoltak Berlinhez.) Az intézmény hallgatói ugyan többségében Poroszországból érkeztek, a külföldiek skálája azonban roppant vegyes, Skandináviától Palesztináig, Kínától Törökországig ível. A magyar állampolgárok között nagy számban találunk az erdélyi szász településekről származó németeket, de legalább ugyanilyen arányban tűnnek fel magyar családnevek az ország minden tájáról.

A legnépszerűbbnek az építőmérnöki képzés számított – itt és az építészkaron minden évben több tucat hallgató végzett, persze az esetek túlnyomó részében férfiak. Az építészkarra 1879 és 1919 között összesen 29 hallgatónő iratkozott be, köztük hét külföldivel: egy svájcival, öt bolgárral és egy magyarral.[1]

 

Kohlbach Ella útlevélfényképe. A Kohlbach-Bickel család archívuma, New York Public Library, MssCol 6305. Fotó: Kovács Dániel

 

Kohlbach Ella neve korábban ismeretlen volt a hazai építészeti kutatás számára – pedig első egyetemi diplomát szerzett építésznőnkről annak idején több újság is beszámolt. Elfeledéséhez hozzájárult, hogy diplomázását követően férjhez ment és külföldön telepedett le. Úttörőként azonban megérdemli, hogy megismerjük életútját – annál is inkább, mivel levélhagyatéka is fennmaradt, igaz, New York-ig kell utazni érte.

 

Kohlbach Ella családja és társadalma

 

Kohlbach Ella 1896. január 20-án született Temesvárott, Kohlbach Bertalan és Kácser Ilona gyermekeként. A szülők öt évvel korábban házasodtak össze; Ella második gyerekként érkezett a családba az 1892-ben született Emil után.

A liptószentmiklósi születésű Kohlbach Bertalan (1866-1944) diplomázását és 1888-as doktorálását követően, 1890-től a temesvár-gyárvárosi hitközség rabbijaként dolgozott a közösség és szokásainak megreformálásán.[2] Ifjúsági istentiszteleteket szervezett, szombat délutánonként történelmi és irodalmi előadásokat tartott és bevezette a bát-micvá szertartásokat, a lányok elkötelezésére a hitélet mellett. Neki köszönhető, hogy a temesvári hitközség hozzájutott ahhoz a telekhez, amelyre később Baumhorn Lipót tervei alapján felhúzták az új zsinagógát.

Mivel a helyi konzervatív erők sorra gáncsolták kezdeményezéseit, 1896. március 27-én, csak két hónappal második gyermeke születése után Kohlbach Bertalan lemondott a tisztségéről. Egyben otthagyta a rabbi-hivatást is, ami akkoriban igen merész döntésnek számíthatott. Az elhatározás azonban minden bizonnyal egy ideje érett benne, hiszen a következő hónapban beiratkozott a berlini egyetemre, majd onnan hazatérve 1897 októberében Budapesten szerzett tanári képesítést latin és német nyelvből. Néhány hétre rá már a kaposvári Magyar Király Állami Főgimnázium tanára. Itt dolgozott egészen 1907-ig, amikor is váratlanul Körmöcbányára helyezték át. Innen rövid időn belül Nagyváradra került, majd 1909-től nyugdíjazásáig, 1932-ig a budapesti Szent István Gimnáziumban dolgozott.

Pedagógusi munkája mellett már 1896-tól ügyködött a Magyar Zsidó Múzeum létrehozásán, amelynek 1915-1929 között tudományos vezetője, és az első katalógusok szerzője. A Budapesti Filológiai Társaság, az Izraelita Magyar Irodalmi Társulat aktív tagjaként hozzájárult a zsidó irodalom széleskörű megismertetéséhez is. Utolsó éveiben Zsidó néprajz címmel összefoglaló igényű művet írt. 1944. február 25-én egy villamos gázolta halálra; a Kozma utcai temetőben nyugszik.

A humanista szellemű, a világra nyitott és művelt tanár apa nagy hangsúlyt fektetett a művészeti képzésre, amelynek a helyi hagyományok, az antik és az újkori művészet megismerése, illetve a lokális és az országos intézmények megismerése is része. Ebben a szándékában feleségére is számíthatott. Kácser Ilona temesvári kereskedőcsaládból származott, maga is nyitott, polgári neveltetésben részesült. Két fivére közül Mór cégjegyzőként dolgozott, Lipót pedig a korszakban népszerű, világlátott szerzőnek és újságírónak számított, Leopold Katscher néven német nyelvterületen is. Felesége, Berta Katscher hozzá hasonlóan az írás mellett műfordítással is foglalkozott, elsősorban női olvasóközönség számára – a Wiener Mode folyóiratban már 1901-ben tudósított az amerikai építésznőkről.

Bár a fentiek már önmagában is művelt és világlátott családi közegről tanúskodnak, a szerteágazó família legizgalmasabb tagja Kácser Ilona másik testvérének, Bertának a Schwimmer Miksával kötött házasságából született lánya. Schwimmer Rózsa[3] (1877-1948) a Magyar Feministák Egyesületének társalapítója, A Nő és a Társadalom szerkesztője. Elképesztő fordulatokat produkáló élete során Budapestre hozta a nemzetközi szüfrazsett kongresszust, békemozgalmat alapított Henry Forddal és kinevezték a világ első női nagykövetének is.[4]

 

Kardos Böske karikatúrája a női egyenjogúságról. Schwimmer Rózsa hagyatéka, New York Public Library, MssCol 6398

 

Bár Schwimmer Rózsa a rokoni fokot tekintve Ella unokahúgának számított, 22 évvel idősebb volt nála, így inkább egyfajta nagynéniként egyengette az ifjú kuzin sorsát. Nem tudjuk, mennyire játszott szerepet Ella pályaválasztásában, de valószínűleg ő lehetett, aki felnyitotta szemét a nők számára nem magától értetődő hivatások felé.

 

„A határozott tehetségű fiú gyerekkorától kezdve későbbi pályájára készül. A jövendőbeli technikus, asztronómus, vállalkozó, stb. játékai és olvasmányai is jövendő pályája körül forognak. A szakiskolák, ösztöndíjak, a család és a társadalom buzdítása mind megkönnyítik erejének arra a tárgyra való összpontosítását, amelyre hajlama ösztökéli. Ugyanezek az erők a leányt minden ellenkező hajlamával szemben is egyetlen egy karrierre terelik, irányítják. (…) Minden fiú pályája dolgában kérdőjelt állít szülei és a társadalom elé, minden leány elé a szülők és a társadalom a házvezetés egyedül üdvözítő pályáját állítják…”

Schwimmer Rózsa, 1912[5]

 

A Kohlbach család minden tagja a Schwimmer Rózsa által alapított Feministák Egyesülete elkötelezett támogatójának számított. Az édesanya, Ilona aktív szervezőként, férje, Bertalan gyakori adományokkal segítette az Egyesületet. Ella bátyja, Emil a Feminista Ifjúsági Egyesület választmányának tagja volt. Ella már 13 évesen részt vett egy adománygyűjtő akcióban, 1911-ben pedig ötven saját készítésű „szüfrazsett-babát” ajánlott fel az akkor induló előkészületek költségeinek fedezésére, a Nők Választójogi Világszövetségének két év múlva Budapesten rendezendő VII. kongresszusára.[6]

Az 1913-as Nemzetközi Női Választójogi Kongresszus Ella fiatalkorának meghatározó eseménye lehetett.[7] A Bárczy István főpolgármester és több minisztérium támogatásával, illetve komoly adománygyűjtéssel megvalósított kongresszusra 26 országból 2500-3000 meghívott érkezhetett Budapestre. A nemzetközi feminista mozgalmak vezető alakjai mellett magyar részről is olyan fontos személyiségek vettek rajta részt, mint Máté Olga fotográfus, első női egyetemi doktorunk, a filozófus-író Dienes Valéria vagy Undi Mariska iparművész. A Schwimmer Rózsa hagyatékában fennmaradt fotókon feltűnik Kohlbach Emil alakja; feltételezhetjük, hogy 17 éves húga, Ella is részt vett a programokon.

 

Ella kaposvári diáklányként, magyaros ruhában. A Kohlbach-Bickel család archívuma, New York Public Library, MssCol 6305. Fotó: Kovács Dániel

 

Ella iskolaválasztása édesapja munkahelyeihez igazodva alakult. Az 1904-1905-ös tanévben a kaposvári zsidó hitközség népiskolájának diákja volt; 1905 szeptemberében felvették a kaposvári állami gimnáziumba magántanulónak, ide három évet járt. Az 1908-1909-esben az Országos Nőképző-Egyesület leánygimnáziumának, azaz a Veres Pálné Gimnázium tanulója Budapesten, a következő tanévtől már a budapesti m. kir. áll. felsőbb leányiskola és leánygimnázium ötödikes tanulója. A többszöri iskolaváltás ellenére megbízhatóan jó tanulónak számított – bár a német nyelvet csak az utolsó osztályban hozta fel jóról jelesre.

 

Kohlbach Ella pályaválasztása

 

A felvilágosult családban aligha lehetett kérdés, hogy a mérnöki karra beiratkozó Emilhez hasonlóan Ellának is lehetőséget biztosítanak a felsőfokú tanulmányokra. A kérdés az maradt: mit és hol? Sajnos nem tudjuk, Ella miért indult el az építészpálya felé, hiszen a rokonságban nem akadt szakmabeli. Talán nyomhatott valamit a latban, hogy a Kohlbach család Budapesten az 1911-ben emelt Elemér (ma Marek József) utca 31. szám alatt lakott. Ez a Komor Marcell és Jakab Dezső tervezte bérház a Gerő és Győry díszműlakatos cég székháza és egyben nyilvános kirakata volt. Az óriási papagájokkal ékített, eredetileg több színben pompázó fémkapu, valamint a belső díszes részletei még ma is beindítják az arra járó fantáziáját – nem nehéz elképzelni, új korukban milyen hatással lehettek az építészet iránt érdeklődő középiskolás fiatalra...

 

A Marek József utca 31. díszes kapuja a házban működő Gerő és Győry vasműves cég reklámjaként is szolgált. Fotó: Nyirkos Zsófia, MÉM MDK

 

Amit biztosan tudunk, hogy Kohlbach Bertalan 1912. október 4-én levelet írt a Berlini Műszaki Egyetem titkárságának, amelyben afelől érdeklődik, hogy a charlottenburgi főiskola fogad-e női hallgatókat és milyen feltételekkel.[8] Válaszában Emil Josse, az egyetem rektora személyesen biztosította arról, hogy a sikeres érettségi német nyelvű igazolásával a jelentkezésnek nincs akadálya. Mint bevezetőnkből kiderül, ilyen választ Kohlbachék nem sok európai műegyetemről remélhettek – Budapestről vagy Bécsről biztosan nem. Ráadásul Kohlbach Bertalan számára saját tanulmányai kapcsán Berlin már ismerős helynek számított.

 

Kohlbach Emil levelezése Emil Josséval, a charlottenburgi egyetem rektorával. A Kohlbach-Bickel család archívuma, New York Public Library, MssCol 6305. Fotó: Kovács Dániel

 

Így hát szülei támogatásával Ella 1913. október 13-án beiratkozott a charlottenburgi műszaki főiskolára.[9] Vele egyidőben számos magyar hallgató koptatta az egyetem padjait. Ellával együtt építészetet tanult a csak néhány hónappal korábban beiratkozott, besztercei születésű Ernst Schuster, a budapesti Kállai Ferenc és a segesvári Hermann Wolf. Ennél is népszerűbbnek számított az építőmérnöki képzés; az Ella leveleiben emlegetett barátok, „Imre” és „Béla” talán az itt tanuló, szegedi születésű Partus Imrével és a felsőszernyei Schlesinger Bélával azonosíthatóak.

Ella mindennapjairól a szüleinek írt levelek, levelezőlapok színes és részletes képet adnak. Bérelt szobájából, a ma már nem létező Genthiner Strasse 32. alól az egyetemi évek elején két-háromnaponta írt haza, főleg németül, hogy akkor még élő nagyanyja is olvasni tudja a levelet. Hogy tájékozott maradjon, előfizetett Az Estre, 1914 őszén pedig küldetett magának egy magyar zászlót és jó harctéri hírek esetén kilógatta az ablakából. Az egyetemi órák mellett kialakult baráti társasága is – egyszóval, élte a mindenkori egyetemisták eseményekben gazdag életét. Nagyjából ugyanazok a problémák izgatták, mint mai utódait, és a leveleiből az derül ki, hogy a szüleit is.

 

E levelet Bontscheff fogja feladni Bpesten. Ma este utazik haza, letette a vizsgát, bár csak én is ott tartanék már. Még mindig nem tudom, mikor lesz. Én igen jól érzem magam, sokat dolgozom, csak meg legyen a kívánt eredmény. Vacsora kérdést egész szépen oldottam meg. Bevásároltam szalámi félét és az mindig van raktáron. Ha lemegyek, veszek hozzá valamit és megvan a vacsora. Ebédelni vendéglőbe járok itt a közelben, nem drágább, mint a technikán. Nem kell félnetek, hogy nem táplálkozom rendesen.

Kohlbach Ella a szüleinek 1914. (?) szeptember 29-én

 

Ella építészmérnöki diplomáját 1917. december 8-án állította ki a charlottenburgi műszaki főiskola, mindössze hat évvel az első, itt diplomázó építésznő, Elisabeth von Knobelsdorff után. Sajnos a leveleiből egyelőre nem derült ki, ismerte-e a vele egyidőben Berlinben tanuló női hallgatókat – például az 1911-1916 között építészetet hallgató Marie Frommert, vagy a szintén 1916-ban diplomázó Lotte Cohnt. Mára mindkettejüket a német építészet fontos női úttörői között tartják számon.

 

Ella hazaküldött rajza. A Kohlbach-Bickel család archívuma, New York Public Library, MssCol 6305. Fotó: Kovács Dániel

 

 

Ella az egyetemen. A Kohlbach-Bickel család archívuma, New York Public Library, MssCol 6305. Fotó: Kovács Dániel

 

Akárcsak korábbi sorstársai, Paulas Erika, Erdélyi Szerén vagy Préda Ilona oklevélszerzései, Ella egyetemi diplomája hárompercnyi hírnévvel járt. Arcképe több magyar és német nyelvű folyóiratban megjelent. Az unokanővére által szerkesztett A nő és a Társadalom ezúttal sem hagyta ki az alkalmat, hogy felhánytorgassa a női hallgatók hátrányos helyzetét – némi reménykedésre is okot adva.

 

Az első magyar építőművésznő.

Egy a sok magyar lány közül, aki hivatására csak úgy készülhet, ha kivándorol. Kohlbach Ella most tette le a Berlin melletti charlottenburgi műegyetemen az építőművészi vizsgálatot. Eddig nálunk csak építőmesterré képezhetik magukat a nők; reméljük, hogy ez hamarosan máskép lesz. Bírjuk a magyar közoktatásügyi miniszter hivatalos ígéretét, hogy megnyitja a nők előtt az eddig elzárt szakiskolákat.

A Nő és a Társadalom IV/12. 1917. december 15. 193. o.

 

A cikk publikálásának idején a közoktatásügyi miniszter (1917. június 15-től) gróf Apponyi Albert volt, aki magánemberként valóban a női emancipáció hívének számított. A közoktatás teljes megnyitására a nők előtt azonban csak két miniszterrel később, Lovászy Márton rövid szolgálata alatt került sor, és akkor is csak néhány hónap erejéig. Kohlbach Ellát persze ez már nem érintette, de a magyar nők egyenjogúsítására az egyetemeken még majdnem három évtizedet kellett várni.

 

Kohlbach Ella egyetemi diplomája. A Kohlbach-Bickel család archívuma, New York Public Library, MssCol 6305. Fotó: Kovács Dániel

 

 

A Kohlbach-Bickel család története

 

Ella még az egyetemi évei alatt ismerkedett meg a nála egy évvel idősebb, göttingeni születésű mérnökhallgatóval, Erich Bickellel, aki 1916-tól feltűnik a hazaküldött levelekben. 1919. június 19-én összeházasodtak, majd a svájci Zollikonban, Zürich szomszédságában telepedtek le. Alighanem a háborút követő fordulatok, így szülővárosa, Temesvár Romániához csatolása is arra sarkallhatta Ellát, hogy felvegye a svájci állampolgárságot – a család hosszabb távra tervezett itt.

1920-ban megszületett első gyermekük, Werner Karl. „Hogy milyen nagy a boldogság a gyerekeknél s általában Bickeléknél, azt leírni lehetetlenség” – adta hírül Ella bátyja, Emil Kohlbach Bertalannak és feleségének 1920 májusában. Wernert 1922-ben követte a mindenki által csak Mitzinek hívott Edith, majd 1925-ben Hans Jakob.

A Bickel-Kohlbach család (magán)életéről sokat elárul a New York Public Library-ban őrzött családi archívum, és azon belül is Ella részben magyarul, részben németül írt levelei. A sok száz fennmaradt képeslapból és levélből nehéz kihámozni a házaspár szakmai tevékenységére vonatkozó információkat – hiszen a többi családtagot elsősorban a személyes ügyek érdekelték. Annyi biztos, hogy Erich mérnöki pályája nehezen kapott lendületet; a húszas években emiatt többször is költözniük kellett. Egy időben visszahurcolkodtak Németországba, mivel Erich Frankfurtban, majd Dessauban kapott munkát, de még a náci hatalomátvétel előtt visszatértek Svájcba.

A család anyagi helyzete a harmincas évek elejére rendeződött. Erich 1933 elején ezt írta a Kohlbach-szülőknek:

 

Most azt tervezzük, hogy márciusban vagy húsvétkor újra síelünk Davosból vagy Arosából. Ezek a mai gondjaink. Ha összehasonlítom a régebbivel! Az álmatlansággal, a gondokkal, a kétségbeeséssel és mindennel. Mamuska, nem ismernél meg, és szinte azt hiszem, most még jobban tetszenék neked, mint régen! Hallottad valaha, hogy márciusban a nyári tervekről gondolkodtam? Mindig sértve éreztem magam, ha elvárták tőlem, hogy erről gondolkodjak! Jöttem valaha haza, és mondhattam: Na, mit csinálunk most? Ültem valaha le, és snapszliztam a gyerekekkel, munkanapon? És járt az én Ellusom női klubokba????????

 

A családi harmóniába némi zavart az 1933-as német választások hoztak; ezt követően rengeteg menekült hagyta el az országot, és (mint arról a levelek is tanúskodnak) a Kohlbach-Bickel házaspár komoly energiákat fektetett a segítésükbe. Ez a második világháború végéig folytatódott – sokakat támogattak Svájcon keresztül Portugáliába, Spanyolországba vagy az Egyesült Államokba eljutni.

Erich a harmincas évek elejéig alkalmazottként, jellemzően cégek képviselőjeként és piaci tanácsadóként kereste a kenyerét. 1934-ben viszont saját mérnökirodát nyitott, amelybe innentől Ella is aktívan besegített, sőt, egy házvezetőnőt is felvettek, így többet tudott dolgozni. 1936-ban a család Zürichbe költözött, az irodát ekkortól innen működtették.

Bár a Budapestre címzett levelek túlnyomó többsége – nyilván a magyarul nem beszélő Erich kedvéért – németül íródott, azokban hébe-hóba Ella anyanyelve is megjelenik. 1933 elején két kisfiától, Hanstól és Wernertől például egy rajzot kapott a születésnapjára, amelynek a hátulján olvasható szövegről ezt írta szüleinek.

 

»„Édes Mama, gratulálunk születésed napjára. Örülünk, hogy ebben az évben először magyarul kívánhatunk minden jót, azon a nyelven, melyen Oma és Opa gratuláltak neked, mikor még kislány voltál.” Én nagyon közel álltam a síráshoz.«

 

Ella szakmai tevékenységéről sajnos keveset árulnak el a levelek. Egy említés szerint 1933-ban előadást tartott az 1924-ben alapított, ma is működő Svájci Akadémikusnők Egyesületében (Schweizerischer Verband der Akademikerinnen), majd első építészként be is lépett.[10] 1934. február 9-én elment a Verband tízéves alapítási ünnepségére is.

 

Ella arcképe a diplomázás idejéből Az Érdekes Ujságban. Forrás: ADT Arcanum

 

Bár Ella jelen tudomásunk szerint nem dolgozott gyakorló építészként, a szakmával a Kohlbach család sorsa a másik gyermek révén is összekapcsolódott. Ella testvére, Emil ugyanis szintén mérnöki végzettséget szerzett, majd az első világháborút követően Németországban dolgozott. 1920. december 19-én, többéves jegyességet követően Budapesten házasodott össze Hegedűs Klárával, Hegedűs Ármin építész, fővárosi műszaki tanácsos lányával. A lakodalmat a Jávor utcai Hegedűs-villában tartották. A család ezt követően is a környéken telepedett le. Emil 1926-ban építőmesteri vizsgát tett[11] és önálló vállalkozást indított. Fontosabb megbízásai között említhető a budapesti Stromfeld Aurél út 16. alatt emelt magánvilla, a mai Bajor Gizi Színészmúzeum épületének felépítése. Emil és Klári gyakran látogatták a Svájcban letelepedő Ellát és Erichet, a hazaküldött levelekben alakjuk sokszor felbukkan.[12]

A második világháború alatt Erich és immár felnőtt fia, Werner is katonai szolgálatot teljesítettek Svájcban. A családot számos tragédia érte ebben az időben. 1942-ben hosszas betegséget követően elhunyt Erich szeretett édesapja, Kohlbach Bertalan pedig 1944-ben lett villamosbaleset áldozata Budapesten. Ella édesanyját, a megözvegyült Ilonát 1944 nyarán Svájcba menekítették Budapestről.

A háborút követően, míg a család sok tagja szétszóródott a világban, Bickelék a békés Svájcban maradtak. 1943-ban kifizetődött a zürichi ETH-val való kapcsolatépítés: Erich professzori kinevezést kapott és húsz évig tanított; 1963-ban hunyt el. Ella 1973. április 7-én, hetvenhét évesen távozott, szerető családja körében.

 

A Kohlbach-Bickel hagyaték

 

Ella unokanővére, Schwimmer Rózsa 1918 után hontalanná vált, és az Amerikai Egyesült Államokban kapott menedékjogot. Hagyatéka halálát követően a New York Public Library gyűjteményébe került, a család több meghatározó ágának irataival együtt. A Schwimmer Rózsához kapcsolódó anyag rendezésével évtizedeken keresztül foglalkozott a Magyarországon született, de középiskolás korától az Egyesült Államokban élő író-aktivista, Weiner Edith (Edith Wynner, 1915-2003), aki 1934-től Schwimmer Rózsa amerikai titkárnőjént működött, így rálátott a család személyes viszonyaira is. A Kohlbach-Bickel gyűjteményt 2006-ban Claudia Funke és Laura Ruttum dolgozta fel újra. Hármójuknak köszönhető, hogy a dokumentumok rendezettek és kutathatóak.[13]

Míg Fedeles-Czeferner Dóra kutatásainak köszönhetően Schwimmer Rózsa neve az utóbbi években ismét ismertebbé vált Magyarországon, unokahúgát, első diplomás építésznőnket máig nem fedezte fel magának az építészettörténet. Pedig életéről egyedülálló forrásanyagot kínál a New York-i könyvtárban őrzött, sok száz német és magyar nyelvű levél, az egyetemi évektől egészen a második világháború időszakáig.

Az értékes anyag minden bizonnyal még számos információt rejteget Kohlbach Ellával kapcsolatban – ezek felderítése a jövő feladata. Az viszont bizonyos, hogy ideje elhelyeznünk az őt megillető helyen, a női úttörők sorában a magyar építészek között.

 

Kovács Dániel

muzeológus, MÉM MDK

A cikk a MÉM MDK „Magyar Építész Nők" című kutatási programjának keretében készült.

 

 

---