Az első magyar építésznő: Paulas Erika

Az életéről innen-onnan összeollózható töredékekből azonban olyan nemzetközi tájékozottságú és tudású, imponálóan öntudatos karakter rajzolódik ki, amelyet ma is példaképnek tekinthetnénk. A Magyar Építész Nők kutatási program vele kapcsolatos eredményeit Kovács Dániel mutatja be.

Fiatalkor és pályakezdés

Paulas Erika[1] 1875. január 10-én született a ma Zürich részét képező Flunternben, Svájcban. Bár a korabeli magyar sajtó helyenként svájci származásúként hivatkozott rá,[2] és riválisai is ezt hozták fel ellene egy kolozsvári megbízás kapcsán,[3] evangélikus vallású családja valójában német-szász gyökerekkel bír.[4] Nagyapja, Ignatz Paulas építőmérnök cseh földről települt át az erdélyi Fogarasba, ahol 1853-ban vette feleségül a szászsebesi Johanna J. Battenseilert. Gyermekük, Joseph Ernst már itt látta meg a napvilágot. Ő később feleségével, Elise Wettsteinnel Svájcban telepedett le; itt született mindkét gyermekük, Erika és öccse, Erich Ernst Ignaz (1876-1914). A család 1883-ban költözött vissza az erdélyi Besztercére (ma Bistrița).

Joseph Ernst Paulas 1892-től besztercei főmérnök. Erika már fiatalon mellette dolgozott rajzolóként, majd húszéves korában, 1895-ben Kolozsváron kőművesmesteri vizsgát tett. Ezidőtájból származik első információnk tevékenységéről: a Siebenbürgisch-Deutsches Tageblatt beszámol arról, hogy a besztercei gimnázium 1895. december 19-én előadott darabjához „Fräulein Erika Paulas” készítette a díszleteket.[5] A „kisasszony” még sokáig elmaradhatatlan jelzője marad a nevének, amely innentől mind gyakrabban bukkan fel a sajtóban.

Paulas Erika (1875-1961), az első magyar építésznő

1896-ban többedmagával megalapította a besztercei Verein zur Förderung des Frauenerwerbest, amely a nők munkába állásáért küzdött.[6] Huszonhárom évesen saját irodájában állítólag már két rajzolót és hat segédet foglalkoztatott – mindannyian nők voltak.[7] A 19-20. század fordulójára közel kéttucat kisebb-nagyobb beruházást tudott maga mögött, bár ezek mára aligha azonosíthatóak. Sikerei egyik kulcsa az volt, hogy alá tudott menni konkurensei árának, részben annak köszönhetően, hogy helyiek helyett más településekről toborzott „vendégmunkásokkal” dolgozott.[8]  

Egyes források szerint Paulas 1895 és 1900 között a zürichi Polytechnikum (a mai Eidgenössische Technische Hochschule, ETH) előadásait látogatta.[9] Beiratkozni ekkor még sem itt, sem Budapesten nem lett volna lehetősége, így vendéghallgatóként vehetett részt az előadásokon. Ha közben valóban fenntartotta besztercei vállalkozását, a zürichi tartózkodást néhány hónaposra becsülhetjük.

A budapesti időszak

Paulas Erika valamikor a századforduló környékén hosszabb tartózkodásra a fővárosba utazott. 1900 februárjában, huszonöt évesen felkereste az első magyar orvosnőt, dr. Hugonnai Vilmát. Hugonnai orvosi naplóján keresztül szokatlan bepillantást kaphatunk Paulas privát szférájába.[10] Kiderül, hogy 1897-ben, amikor már két éve dolgozott építkezéseken, leugrott egy emeletmagas állványzatról és komolyabban megsérült; a négyhónapos lábadozás ellenére a fájdalmak tartósak maradtak. Azt is elárulta kezelőorvosának, hogy gyakran szenved hat-hét napig tartó menstruációs fájdalmaktól. Szerzett sérüléséből eredő betegsége minden bizonnyal szerepet játszott abban, hogy nem született gyermeke.

A fővárosi útnak azonban csak az egyik célja volt az orvosi vizsgálat. 1900. április 17-én Paulas Erika sikeres építőmester-vizsgát tett Budapesten,[11] amelyhez Ney Béla, az Építőmesteri képzettség megvizsgálására szervezett Bizottság elnöke külön újságcikkben gratulált, köszöntve „az első magyar képesített építőmesternőt”.[12] Ney írásából kiderül, hogy Paulas „kissé tört, de azért eléggé folyékony magyarsággal” beszélt, és hogy vizsgáin dicséretes felkészültségről tett tanúbizonyságot.

Paulas ezzel jogosultságot szerzett a Magyar Mérnök- és Építész Egylet tagságára. Belépésének útjában állt a meglévő alapszabály,[13] amelyet – néhány vezető tag berzenkedésének dacára, hosszas vitákat követően – az 1901-es közgyűlésen módosítottak. A belépését követő első közgyűlésen, 1902. március 23-án külön is köszöntötték a jelenlévő első női tagot.[14]

Cégbejegyzési irat Paulas Erika aláírásával.
Budapest Főváros Levéltára, HU BFL – VII.2.e. – 00043 – 1902. Fotó: Kovács Dániel

Paulas a vizsgát követően is Budapesten maradt; az Egylet évkönyve 1902-ben a Fehérvári út 44. alá teszi akkori címét.[15] Eredetileg akár hosszabb távra is tervezhetett. 1902. január 28-án iparűzési engedélyt szerzett Budapesten, február 26-án pedig „Paulasz E. és Koch K. építőmesterek” néven társas vállalkozást jegyeztek be a VI. Teréz körút 33. alá a később igen sikeres és népszerű vállalkozóvá váló Koch Károly építőmesterrel közösen.[16] Az iratokban mindketten budapesti lakosként szerepeltek. A következő hónapokban azonban Paulas mind több időt töltött a fővároson kívül. Csak elképzelni tudjuk azokat a beszélgetéseket, amelyeket a fővárosban letelepedni szándékozó építőmesternő és vőlegénye, a Nagyszebenhez ragaszkodó ügyvéd között zajlottak. Végül az utóbbi javára dőlt el a dolog. 1902. július 23-án, öt hónappal a bejegyeztetést követően Koch Károly és Paulas kezdeményezték a közös vállalkozás megszüntetését.

Néhány héttel korábban, 1902. június 29-én Nagyszebenben (Sibiu, németül Hermannstadt) Paulas Erika összeházasodott a nála két évvel idősebb dr. Schuller Rudolf (magyar névváltozatban Schuller Rezső) ügyvéddel. Az ifjú pár Nagyszebenben, a Kereszt u. 16. szám alatt talált közös otthonra. A Paulashoz hasonlóan szász nemzetiségű Schuller bejáratott jogi praxisa nyilván többet nyomott a latban felesége építőmesteri karrierjénél, ráadásul az ügyvédet 1905-ben, 1906-ban és 1910-ben is a szentágotai kerület országgyűlési képviselőjévé választották, ami segíthetett a házaspár fővárosi kapcsolatrendszerének fenntartásában. Schuller Rudolf az erdélyi szászság mellett a nők emancipációjának is állhatatos képviselőjeként dolgozott a parlamentben. Az 1914-ben benyújtott polgári törvénykönyvhöz a nők jogait szélesítő javaslatokat fogalmazott meg,[17] és – saját pártja vezetőjével, Tisza István miniszterelnökkel is szembeszállva – aktívan támogatta a nők választójogának bevezetését az 1917 decemberében benyújtott törvény parlamenti vitájában. Úgy tűnik, neje pályaválasztására kifejezetten büszke volt: hivatalos parlamenti életrajzaiban az olvasható: „Felesége, Paulas Erika az első magyar építésznő”.[18]

Paulas Erika beiratkozási adatlapja Josef Hoffmann osztályába a bécsi Kunstgewerbeschuléba.
Fotó: Universität für angewandte Kunst Wien, Levéltár

Azt, hogy Paulas férje karrierje ellenére sem tervezte feladni karrierjét, fényesen bizonyítja, hogy 1910-1911 között a bécsi Iparművészeti Iskolában vendéghallgatott építészetet, Josef Hoffmann tanítványaként.[19] Hoffmann 1899-től tanított az iskolában, és 1905-től fogadott női hallgatókat is, akik az 1910-es évek második felére már hallgatóinak többségét tették ki. A mester ekkorra már túl volt a Wiener Werkstätte megalapításán és javában épült főműve, a brüsszeli Stoclet-palota. Az órán azonban elsősorban iparművészettel és mintatervezéssel foglalkoztak – gyakorlati építészeti tudást Hoffmann nem tanított, igaz, ez Paulasnak ekkorra rendelkezésére állt.

Az első magyar építésznő

A századforduló körül a sajtóban Paulas az első magyar építőmesternőként, illetve az első magyar építésznőként is feltűnik.[20] Diplomázását és szakmai sikereit messze személyén túlmutatva ünnepelték, híre a Monarchia német nyelvű sajtójába is eljutott. „A női nem diadalmeneteként” írt róla a bécsi kiadású Frauen-Werke,[21] az első magyar építésznőként aposztrofálta az ugyancsak bécsi Wiener Hausfrauen-Zeitung.[22] Ezeknek a megjelenéseknek köszönhetjük, hogy egyáltalán ismerjük az arcképét.

Paulas portréja a Wiener Hausfrauen Zeitung 1905. szeptember 3-i számának címlapján

Azt csak a korabeli cikkek néhány elszórt megjegyzéséből tudhatjuk meg, hogy a szakmához való csatlakozás korántsem volt diadalmenet. A vetélytársak Paulas diplomázását az illetékes miniszterhez felterjesztett irattal próbálták megakadályozni, és a már okleveles építőmesternő maga is megrökönyödve tapasztalta az Egylet 1901-es ülésén a felvételét övező vitákat.[23]

Paulas Erika be akart lépni a mérnök-egylet tagjainak sorába. Egyik ülésen jelen is volt és csodálkozva hallgatta a sok építész vitatkozásait, amelyek nyilván az újnemű tagjelöltre való tekintettel igen alaposak és terjedelmesek voltak. Tegnap tárgyalta a választmány a kisasszony ügyét s úgy döntött, hogy egyelőre nem határoz a belépő nyilatkozat dolgában, hanem bevárja, amig az alapszabályokat esetleg módosítani fogja a legközelebbi közgyűlés. Három évtizeddel ezelőtt ugyanis nem is mertek gondolni arra, hogy a hölgyvilág is részt akarjon venni a mérnök-egylet szakosztályi és egyetemes ülésein, amennyiben az alapszabályok szavai szerint az egylet tagja csak feddhetlen jellemű férfi lehet.

Pesti Hírlap, 1901. január 20. 12. o.

A korszak átlagpolgára igen ellentmondásosan állt a tanulni vágyó vagy szakvégzettségre törő nőkhöz. Jellemzően a hagyományos családi szerepek felborulásától tartottak, de gyakran a nők alacsonyabbnak vélt szellemi képességeire is hozzájárultak az előítéletekhez. A legtipikusabb azonban egyszerűen a rivális munkaerő megjelenésétől való félelem volt. Jellemző, ami 1903-ban Nagyszeben magyar nyelvű hírlapjának vezércikkében jelent meg a nők felsőbbfokú iskoláztatásával kapcsolatban. „Ha meg volnánk győződve róla, hogy ezek a levizsgázott lányok a végbizonyítvány folytán nem fordulnak el rendeltetésüktől, hanem visszatérnek azokhoz a feladatkörökhöz, amelyeket a természet osztályrészükül megállapított, akkor a boldog szülőkkel mi is csak örülni tudnánk a vizsgák letételének. Ámde a legtöbben kilépnek azokra a pályákra, amelyek, mint fentebb említettük, anélkül is túlzsúfoltak már s csak szaporítják a versenyzők számát, még pedig nem a tudomány, hanem a kereseti küzdelem terén.”[24] Tekintve, hogy a városba csak egy éve költözött oda az első magyar építésznő, aligha tévedünk, ha azt gondoljuk: a szerző nélkül megjelent cikk elsősorban neki szólt.

Paulas sikeres vizsgája adta az apropót a Wiener Caricaturen vicclap 1900. szeptember 23-i számában megjelent gúnyrajznak is, amely a „Fraulein Architekt” cím alatt, Paulas nevének említésével biztatja arra a nőket, hogy ne tudásukkal, hanem a „természet adta előnyeikkel”, azaz testükkel próbáljanak meg előrébb jutni az életben. A tréfának szánt, az úttörő Paulas eredményeivel kapcsolatban mégis lekicsinylő, szexista rajzocska szomorú tükre a kor közhangulatának.

Paulas oklevélszerzésére reagáló karikatúra a Wiener Caricaturen 1900. szeptember 23-i számának címlapján

Pályafutásának jelentőségével maga Paulas tökéletesen tisztában volt; ezt mutatja, hogy azonnal jelentkezett a legfontosabb hazai szakmai szervezet sorába, és az is, hogy nyitottan állt az érdeklődő sajtó rendelkezésére, amelyben fényképe is megjelent. Tudatosságához a felmenőktől örökölt mesterségbeli tudás és gyakorlat, valamint a jogi ügyekben járatos és támogató házastárs mellett vélhetően a korabeli nőmozgalmak iránti érdeklődésével is magyarázhatjuk. Tudható, hogy tagja volt az 1904-ben alapított, a női választójog elérésére törekvő Feministák Egyesületének.[25] A korszak sajtójában egyre-másra a fiatal lányok előtti példaképként tűnt fel: „a nők által egész Európában alig kultivált pályán, az építészeti pályán derekasan megállotta a helyét; több nagyszabású építkezése, köztük a kolozsvári református kollégium építése által bebizonyította arravalóságát” – írta 1913-ban egy protestáns lap a nőnevelésről szóló cikkében.[26]

Paulas munkássága

Paulas ma ismert életművét 10-11 munka alkotja. Konrad Klein összesen négy középületet és négy-öt lakóházat tulajdonít neki, emellett két további középületet ismerünk sajtóhivatkozásból.[27] Sajnos nem mindegyik munka azonosítható pontosan, de tulajdonképp az is csodaszámba megy, hogy néhány ma is az eredetit idéző formában áll.

1895-ös kolozsvári kőművesmesteri vizsgáját követően egy korabeli sajtóbeszámoló szerint önállóan tervezett és épített egy községi vendéglőt a városban.[28]

Bár a korabeli sajtó (és ezekre hivatkozva Klein is) a besztercei „erdőigazgatósági palota”[29] tervezőjeként említi, valójában az épület kivitelezésére kiírt pályázatot nyerte meg a legalacsonyabb ajánlattal – a tervező Aigner Sándor budapesti építész volt.[30] Ez volt az első nagyszabású, állami építkezés Magyarországon, amelyet építőmesternő irányított. Az építkezés 1900-as befejezése komoly érv volt Paulas kezében a tagsága miatt ötölő-hatoló Egylet ellenében, amelyet a sajtómegjelenések szerint ki is használt. A tervező, Aigner elégedett lehetett az együttműködéssel, hiszen ő lett Paulas ajánlója az egyleti tagsághoz.[31]

Egy rövid híradás szerint 1900-ban Paulas nyújtotta be „a legszebb tervet s a legjobb ajánlatot” arra a besztercei vadászlakra, amelyet állami költségen terveztek felhúzni. „Kérdés, sanctionálja-e már most a kincstár a nőemanczipácziót és megbizza-e az építésznőt ezen munkálatokkal?” – kérdezte kajánul a Pécsi Napló.[32] A megvalósulásról nincs információnk.

A sajtóban több olyan beruházással találkozunk, amelynek tervezését és építését is Paulasnak tulajdonítják, a bizonyossághoz azonban további források lennének szükségesek. Ilyen a medgyesi (Mediaș) kórház,[33] valamint a községi szálloda Borgóprundon (Prundu Bârgăului).[34] A kétszintes, U alaprajzú épület kis mérete ellenére igen reprezentatív kiképzésű; 2+5+2 tengelyes főhomlokzatát két timpanonos rizalit emeli ki.

Az egykori borgóprundi községi szálloda, ma iskola.
Fotó: Țetcu Mircea Rareș, Wikimedia Commons

Legjelentősebb önálló munkájának a kolozsvári református kollégium 1901-1902 között emelt új épületét tarthatjuk a Farkas utcai templom szomszédságában. A 12 tanteremmel, laborokkal és múzeummal felszerelt, ma a Colegiul Național „Gheorghe Șincai” otthonaként szolgáló tömböt Paulas tervezte és kivitelezte is cégével, már a budapesti vizsga sikeres abszolválását követően.[35] Az U alaprajzú, pince+fszt.+2 szintes épület utca főhomlokzata 3+6+3+6+3 ablaktengelyes; kváderezett földszintjére oldalt és középen előreugratott, középen timpanonnal koronázott, korinthoszi pilaszteres rizalitok ülnek rá. A homlokzat finoman klasszicizáló, ezzel egyszerre utalva a korábbi iskolaépületek stílusára és illeszkedve a kor historizáló városképébe. Az építkezés folyamatát a helyi Magyar Polgár folyóirat követte nyomon, beleértve a felmerülő problémákat, így például a helyi építőmunkások sztrájkját is.[36]

Paulas Erika munkái, balról: Schuller-Paulas-villa, Nagyszeben (1903), F. W. Schuster villája, Nagyszeben (1904), a kolozsvári református kollégium új épülete (1901-1902), lakóház Nagyszebenben (1911-1913). Fotók: Google Streetview

A fontosabb privát munkák között említhető a nagyszebeni Teutschgasse két lakóépülete: a Schuller-Paulas család saját egyszintes, finoman barokkos épülete (ma Hegelstr. 3.) és a baráti Schuster-család számára tervezett, kétszintes, alpesi típusú villaépület (ma Hegelstr. 18.).[37] Az 1910-es évek környékéről csak néhány kisebb, magáncélú megbízásáról van tudomásunk. A Magyar Mérnök- és Építész Egylet tagnévsorában az 1913-as évig szerepel; ezt követően építési tevékenységéről nincs forrás.

Az építészet mellett: a közéleti szereplő

Az építészet mellett Paulast az 1910-es években kezdte élénkebben foglalkoztatni a gyermekvédelem kérdése. 1909-ben javaslatára jött létre a Hermannstädter Kinderschutzverein (Nagyszebeni Gyermekvédelmi Egyesület), amelynek 1914-ig elnöki pozícióját is betöltötte.[38] Paulas magával hozott vállalkozó szelleme és építőipari tudása az Egyesület fenntartásának legfontosabb eszközévé vált. Mivel el akarta kerülni, hogy kizárólag adományoktól függjenek, önálló bevételi lehetőséget keresett. Két lakóházat épített fel Nagyszebenben, és az ezek eladásából származó profit az egyesületet gazdagította. A második ház bevételéből az Egyesület megvásárolta a Villa Elisabeth épületét Vízaknán (Ocna Sibiului), amelynek kiadása biztos anyagi hátteret adott.[39]

1911-ben az ő tervei szerint épült meg az egyesület gyermekotthona is Nagyszebenben (vélhetően egy korábbi épület átalakításával). 1913-ban német nyelvű előadást tartott Budapesten „Az állami gyermekvédelem továbbfejlesztéséről” címmel, a Feministák Egyesületének meghívására.[40] Nem csak ötletekben és szavakban jeleskedett: saját otthonába is befogadott elárvult gyermeket.[41]

A Feminista Egyesület tagjaként Paulas aktivista szerepet vállalt: ugyancsak 1913-ban, a választási törvény módosításának előestéjén Neugeboren Emilnével, aki szintén országgyűlési képviselő felesége volt, aktívan kampányoltak az erdélyi szász nőegyesületek körében, és petíciót kezdeményeztek a női választójog érdekében.[42] Mint ma már tudjuk, sikertelenül – a magyar országgyűlés elutasította a nőknek járó választójogot.

Igen! Az országunk egészének és kis nemzetünknek is szüksége van a nők munkájára, és ezért, ti, férfiak, ne hordjátok annyire fenn az orrotokat! Ne vessétek meg és nyomjátok el a nőket; tartsátok észben, hogy a 20. században élünk, amikor az ököljog utolsó nyomait is el kellene törölnünk. Engedjétek szabadon a rabszolganőket, mert cserébe lojális munkatársakat nyertek majd.

Paulas Erika, 1913[43]

1914-ben családjával Nagyszebenről Besztercére költözött, ahol tovább foglalkozott gyermekvédelemmel és a női jogokkal. Az első világháború végét és az azt követő hatalomváltás itt a házaspár itt élte meg. Talán a többéves hiábavaló országgyűlési harctól csalódottan, talán az új realitásokhoz alkalmazkodva, azokban lehetőséget látva Schuller Rudolf egyike lett azoknak, akik az 1919. január 8-i medgyesi gyűlésen megfogalmazták az erdélyi szászság Romániához való csatlakozásának deklarációját. A Schuller házaspár felvette a román állampolgárságot.

Magától Paulastól tudjuk, hogy 1920-tól két éven át a Román Belügyminisztérium népjóléti tanácsadójaként dolgozott – elsősorban a szegénysorsú háztartásbelieken, kisgyerekes özvegyeken próbált segíteni.[44] Ötletére és vezetésével önálló egyesületet alapítottak és pályáztak egy állami kiírások az árvaházakba szánt ágyneműk és ruhák elkészítésére. Messze a legolcsóbb ajánlattal elnyerték a pályázatot, és egy helyi textilkereskedés, valamint egy bank támogatásával az elvárt időre és minőségben teljesíteni tudták a feladatot. Az egylet kétszer pályázott sikeresen ezen az állami kiíráson; a munkából összegyűlt 200.000 lej a Besztercétől nem messze fekvő Kolibica (Colibița) gyermekotthonának alaptőkéjévé vált. A pénzkereseti lehetőség végül akkor szűnt meg, amikor az állami pályázatok meghirdetését Kolozsvárról Bukarestbe helyezték át.

A két világháború között még egyszer előkerül Kolozsvárott a neve: 1927-ben telekszakértőként működött közre egy ingatlan-adásvételnél.[45] Bár ebben a cikkben kolozsváriként említik, a két világháború között a házaspár Besztercén élt és itt maradtak az 1944-es hatalomváltást követően is. Sajnos egyelőre nincs információnk arról, Paulas tudta-e ezekben az évtizedekben valamilyen módon használni építészi-építőmesteri tudását. Rudolf Schuller 1952-ben hunyt el; Paulas Erika 1961. április 28-án, 86 évesen követte férjét. A besztercei evangélikus temetőben nyugszik.

Paulas Erika emlékezete

Minden csoda három napig tart: amekkora sztárt csinált a hazai és a nemzetközi sajtó Paulas Erikából 1900-ban, olyan gyorsan elfeledték aztán. Története sosem szervesült a magyar építészetébe – ebben nyilván szerepet játszhatott szász nemzetisége, német anyanyelve, az, hogy 1920 után őseinek földjét választotta, és persze az is, hogy nőként lett sikeres egy férfiak dominálta szakmában. Bár Kolozsváron neve a református kollégium épületének köszönhetően nem merült teljesen feledésbe, életét ma elsősorban a szintén erdélyi szász Konrad Klein kutatásainak köszönhetően ismerjük.[46] Születésének századik évfordulóján, 2025-ben pedig egyedül Nagyszebenben emlékeztek meg róla, ahol dr. Gerhild Rudolf, a Teutsch-Haus vezetője tárta fel előadásában élete kevésbé ismert részleteit.

Pedig Paulas Erika – akárcsak erdélyi szász építész- és építőmester-társai – része a mi építészetünknek is. Életének és munkásságának magyarországi jelentőségéből semmit nem von le a tény, hogy egy másik állam polgáraként született és egy harmadik polgáraként halt meg. Ha pedig egy olyan történetet szeretnénk írni magunknak, amely szereplőit nem csupán esztétikai eredmények vagy a tervezett és épített mennyiség és méret, hanem a szakma iránt tanúsított elhivatottsága is meghatározza, akkor Paulas Erikának bizony az elsők között a helye.

Kovács Dániel
muzeológus, MÉM MDK

Az írás a MÉM MDK „Magyar Építész Nők” című kutatási programja keretében készült.

Paulas Erika épületei jelen ismereteink szerint

Községi vendéglő, Kolozsvár (Cluj-Napoca, nem azonosítható), 1900 előtt

Községi szálloda, Borgóprund (Prundu Bârgăului), 1900 előtt

A református kollégium új épülete, Kolozsvár (Cluj-Napoca, str. Avram Iancu 31-33), 1901-1902

Kórház, Medgyes (Mediaș, Closca 2), 1901-1902 (feltételezett)

Schuller-Paulas-villa, Nagyszeben (Sibiu, Hegelstr. 3.), 1903 k.

F. W. Schuster villája, Nagyszeben (Sibiu, Hegelstr. 14.), 1904

Fonn-nyárilak, Nagyszeben (Sibiu, Konradstr. 280.), 1910/1912 (Konrad Klein attribúciója)

Gyermekotthon, Nagyszeben (Sibiu), 1911

Két lakóház, Nagyszeben (Sibiu, Str. Jina, az egyik a 22. számmal azonosítható), 1911/1913