A 19. század ipari forradalmai jelentős változásokat hoztak az európai, így a magyar emberek életében is. A közlekedés és a távközlés fejlődése, a megnövekedett szabadidő, az urbanizáció, a társasági élet új színtereivé vált kávéházak és sörözők, továbbá a táplálkozási szokások változásai amellett, hogy az emberek életét kényelmesebbé tették, a fizikai aktivitás csökkenése miatt az életminőségre negatív hatást gyakoroltak. Ezzel a jelenséggel magyarázható, hogy a testmozgás jelentősége az egészségéért tenni akaró polgárság és a tehetősebb városi lakosság körében felértékelődött.
A dualizmuskori Magyarországon számos torna- és sportegyesület alakult, amelyeket a polgárság – köztük számos építész – előszeretettel látogatott. A sport népszerű szabadidős tevékenységgé vált és a klubok, egyesületek fontos szerepet kaptak a társasági életben. Hazánk legjobb sportolói jelentős sikereket értek el nemzetközi megmérettetéseken, és az első magyar olimpikon éppen egy leendő építész lett.
A 18 éves, műegyetemi tanulmányok előtt álló Hajós Alfréd (született Guttmann Arnold, 1878–1955) a Millennium évében, az Athénban megrendezett 1896. évi nyári olimpiai játékokon úszásból kétszer is győzelmet aratott, elsőként a magyar sporttörténetben. Érdemes megjegyezni, hogy ugyanezen az olimpián más építészek is részt vettek, így a Magyarországot képviselő, szerb nemzetiségű Tapavicza Momcsilló (1872–1949), aki teniszből bronzérmet szerzett, valamint külföldről a Görögország színeiben induló Anasztásziosz Metaxász (1862–1937), aki az olimpia több versenyszámának is otthont adó Panathénaia stadion átépítését tervezte és hadipuskával, valamint összetett szabadpuskával egy hellyel maradt le a dobogóról.
Hajós Alfréd az úszás mellett az atlétika és a labdarúgás szerelmese és remek művelője volt. Későbbi, 1920-as, 1930-as évekbeli építészetében is megmutatkozott a sport iránti érdeklődése, hiszen amellett, hogy tervei alapján épült fel a margitszigeti Nemzeti Sportuszoda, tervezett uszodaépületeket és sportlétesítményeket Balassagyarmatra, Győrbe, Kaposvárra, Miskolcra, Pápára, Szegedre, valamint az Újpesti Torna Egylet labdarúgó stadionja is az ő rajzai alapján valósult meg.
A magyar építészettörténetben Hajóson kívül is számos olyan egyéniség ismert, akik kisebb-nagyobb sikereket értek el a sport különböző területein. Szende Andor (1886–1972) műkorcsolyából az 1910-es, 1912-es és 1913-as világbajnokságokon bronz-, az 1913-as Európa bajnokságon pedig ezüstérmet szerzett, emellett sportlövészet, tenisz, gátfutás, rúdugrás, gyorsúszás és vívás területén is sikeres volt. Lauber Dezső (1879–1966) a golf és a jéglabda területén ért el jelentős sikereket, az 1908-as nyári olimpiai játékokon teniszezőként vett részt, és több sportegyesület vezetésében szerepet vállalt, így egy ideig a Magyar Olimpiai Bizottság titkára volt.
A sporttal nem csak versenyszinten, de hobbiként is számos építész foglalkozott. Hauszmann Alajos (1847–1926) a korabeli arisztokrácia egyik jellegzetes szabadidős elfoglaltságáért, a vadászatért, valamint a vitorlázásért rajongott. Népszerű sport volt az evezés is, amelyet Schulek Frigyes (1841–1919) és Maróti Géza (1875–1941) is szívesen űzött szabadidejében. Érdemes még megemlíteni Dvořák Edét (1860–1920), akinek a korszakban szintén népszerű vívás tartozott a kedvtelései közé, Sándy Gyulát (1868–1953), aki korcsolyával versenyeken is jeleskedett, végül Medgyaszay Istvánt (1877–1959), aki többek között korcsolyázni és evezni szeretett. A korszakban még műegyetemi tanulmányokat folytató, ifjabb generációból Weichinger Károly (1893–1982) nevét érdemes még kiemelni, aki már tizenhét éves korában vezette szülővárosa, Győr ifjúsági evezősegyletét.
A dualizmus idején tekintélyes számban létrejövő sportegyesületekben is jelentős szerepet töltöttek be építészek. 1897-ben megalapították a Műegyetemi Atlétikai- és Football Clubot (MAFC), amelynek az életében az akkori fiatalok közül sokan részt vettek, a Ferencvárosi Torna Club választmányában pedig Czigler Győző (1850–1905) építész, műegyetemi tanár nevével találkozhatunk, aki a Ferencvárosi Polgári Kör elnökeként sokat tett az otthonának számító kerület közösségi és sportéletéért.
A fentebb bemutatott listát még egészen biztos, hogy további nevekkel ki lehetne egészíteni. A sajtó, a fennmaradt személyes feljegyzések és különféle hagyatéki anyagok számos olyan információt rejtenek, amelyek az építészek kedvelt szabadidős tevékenységeiről is képet adhatnak a kutatóknak. Múzeumi Gyűjteményünk is őriz olyan dokumentumokat, amelyek az építészek sport iránti érdeklődéséről tanúskodnak. Ezek közül kiemelkedik a Nemzeti Hajós Egylet 1871-ben készült csoportképe, amelyen a fiatal Schulek Frigyes is látható, továbbá Hauszmann Alajos vadászati feljegyzései. Kincseink között megtalálhatóak különféle sportlétesítményekkel kapcsolatos anyagok is, amelyek közül érdemes megemlíteni Feszty Adolf budapesti új lóversenyterét, a Sándy Gyula által tervezett, egykor a mai Széll Kálmán téren álló korcsolyapályát, Pákei Lajos kolozsvári korcsolya-pavilonját, valamint a Dvořák Ede és Czigler Győző által tervezett, meg nem valósult városligeti uszodát.
Tóth Enikő
muzeológus
Felhasznált irodalom
- Bödő László: Ki volt Lauber Dezső? In: Romváry Ferenc szerk. Pécsi Szemle, 1998. tavasz–nyár, 87–91.
- Hauszmann Alajos: Vadászati életem följegyzései. MÉM MDK Múzeumi Osztály, ltsz. 69.17.1.
- Hencsei Pál – Horváth Vilmos szerk.: A Magyar Olimpiai Akadémia évkönyve 2016, Budapest, 2017. 23–25., 56., 250.
- Kincses Károly – Sándor P. Tibor: Fotó Város Történet. Budapest, Magyar Fotográfiai Múzeum – Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár, 1998. 42–44.
- Kovács Evelin – Sebestyén Ágnes Anna: Kettős évforduló: Árkay Aladár és Hajós Alfréd. https://memmdk.hu/cikkek/evfordulok/kettos-evordulo-arkay-aladar-es-hajos-alfred [2023.04.26.]
- Labdarugás. In: Sport-Világ, 1911/10., 5.
- Mallon, Bill – Widlund Ture: The 1896 Olympic Games. Results for All Competitors in All Events, with Commentary, McFarland & Company, Jefferson – North Carolina – London, 1998, 98–99.
- Műegyetemi Atlétikai és Football Club, https://www.mafc.hu/mafc [2023.04.25.]
- Porzsolt Gyula: Sztrakay Norbert fővárosi vívómester és iskolája. In: Herkules, 1889/8., 61–63.
- Révész László, dr. – Bíró Melinda, dr.: A rekreáció elmélete és módszertana 1. A rekreáció kialakulása, története. A rekreáció felosztása. Eszterházy Károly Főiskola, Eger, 2015, 29–30.
- Sass Tibor – László István – Antal Zoltán szerk.: A magyar sport kézikönyve. Budapest, Sport Lap- és Könyvkiadó, 1960. 217–218.
- Sándy Gyula: Hogyan lettem és hogyan voltam én templom-építő, -tervező és művezető építész? Hajdú Virág – Prakfalvi Endre szerk. Lapis Angularis VI. Források a Magyar Építészeti Múzeum Gyűjteményéből. Magyar Építészeti Múzeum, 2005.
- Tóth Enikő: Czigler Győző. Budapest, Holnap Kiadó, 2021.
- Weichinger Károly: Egy építész számvetése. In: Budapest, 1978/9., 8–12.
