Az ezen a napon 155 éve született Árkay Aladár építészre egyik főműve, a Fasori református templom archív fotóival emlékezünk. Az épületet 1913-ban, éppen 110 éve szentelték fel.
Árkay Aladár, a hazai századforduló építészetének egyik legjelesebb alkotója 1868. február 1-jén született Temesváron, műlakatos iparművész fiaként. A család már 1869-ben Pest-Budára költözött, így Árkay az iskoláit a fővárosban végezte. A festészet és az építészet egyaránt érdekelte, de pályaválasztás előtt állva végül az építészet mellett döntött (bár később festészetet is tanult). Ugyan beiratkozott a budapesti Műegyetemre, nem végezte el, sőt, nem találni adatot arra, hogy építészképesítést szerzett volna. Tervezőként apósa, Kallina Mór építészirodájában kezdett dolgozni: közösen nyerték meg a Budai Vigadó épületére kiírt pályázatot, amely az ő terveik alapján épült fel 1897 és 1898 között. Árkay pályáját ezen kívül lakóépületek tervezésével kezdte. Árkay lakóház-építészetének kiemelkedő példái a Bírák és ügyészek telepére (1911–1913) tervezett házai. A teleppel egyidőben, 1911 és 1913 között épült fel egyik főműve, a Városligeti Fasori református templom. A templom csak a főváros negyedik kálvinista temploma, így addigra nem alakult ki az épülettípus kánonja – ez Árkaynak is szabad kezet adott a tervezéskor. Árkay centrális elrendezésű, vasbeton kupolával fedett teret tervezett, utcai homlokzatát nagyméretű toronnyal hangsúlyozva. Az épület igazi összművészeti alkotás, gazdagon díszített homlokzati kapujának és falainak burkolata Zsolnay-pirogránitból készült. Ezeket a díszítőelemeket, valamint a fa- és fémmunkákat népies motívumok ihlették. Ezekből az építészeti és iparművészeti elemekből nyújt ízelítőt az intézményünk Múzeumi Osztályában őrzött archív fotóanyagból készült válogatás.
Az éppen felújítás alatt álló templomra remek kilátás nyílik kiállítóhelyünk, a Walter Rózsi-villa ablakaiból, amely félúton áll az Árkay-féle református templom és a Pecz Samu tervezte evangélikus templom között. A Walter Rózsi-villát így nem csupán a modernizmus szerelmeseinek ajánljuk, hanem biztatjuk látogatóinkat, hogy ismerjék meg a villa közvetlen környezetét is, amelynek történetét a villa földszintjén látható „Fasori históriák” című kiállításunkból is megismerhetik.
Irodalom: Benárd Aurél: Árkay Aladár sokszínű építészete. In: Árkay. Egy magyar építész- és művészdinasztia. Szerkesztette Csáki Tamás. Az építészet mesterei. Budapest: Holnap Kiadó, 2020, 81–147.
Sebestyén Ágnes Anna
145 évvel ezelőtt, 1878. február 1-jén született az első magyar olimpiai bajnok, Hajós Alfréd. Nevét legtöbben a sportban nyújtott teljesítményének köszönhetően ismerik, jóllehet számos épület tervezése köthető nevéhez országszerte.
Guttmann Arnold néven Budapesten látta meg a napvilágot, zsidó család gyermekeként. Mindössze 13 éves volt, amikor édesapja a Dunába fulladt. A családi tragédia miatt határozta el, hogy kitűnő úszóvá válik és apja tiszteletére úszóversenyeket fog nyerni. Tervét meg is valósította, több bajnoki cím megszerzése után a Magyar Úszó Egyesület őt delegálta az 1896. évi első újkori, Athénban megrendezett olimpiára, ahol a 100 méteres és az 1200 méteres úszás első helyezettje lett. Az úszás több száma mellett, a labdarúgásban játékosként, játékvezetőként és edzőként is remekelt, valamint atletizált, a tornasportban is sikereket ért el.
Építészi oklevelét 1899-ben szerezte meg a Királyi József Műegyetemen 21 éves korában. Ezután Alpár Ignác, majd Lechner Ödön irodájában helyezkedett el, ahol kezdő építészként többek között a Magyar Mezőgazdasági Múzeum tervezési munkáiban, illetve a Postatakarékpénztár kivitelezési munkáiban is részt vett. 1904-ben Villányi Jánossal építészirodát alapított, egyik első munkájuk a Magyarországi Református Egyház Egyetemes Konventje által 1907-ben meghirdetett zsinati székházra kiírt tervpályázat volt.
Építészi pályafutása nem csak az épületek funkcióját tekintve mutat változatosságot, de a stílusokat tekintve is színes palettát vonultat fel, az eklektikától kezdve a szecesszión át, egészen a modern megközelítésekig. Számos középület tervezése fűződik nevéhez, határon innen és túl, mint például a váci, szegedi, szombathelyi, soproni, debreceni és kolozsvári gyógypedagógiai intézetek, illetve több gimnáziumi épület. Ilyen Lőcsén a fiúgimnázium és Pozsonyban a Felsőbb Leányiskola. Legismertebb munkái közé tartozik a debreceni Arany Bika Szálló. Helyén korábban is fogadó állt, azonban a Steindl Imre által tervezett emeletráépítéssel sem tudták kiszolgálni a megnövekedett igényeket, így lebontották, helyén pedig 1915-ben átadták az új, szecessziós stílusú épületet. Emellett lakóházakat és gyárépületeket is tervezett, de leginkább a sportlétesítmények érdekelték. Első stadion tervét 1913-ban készítette, azonban a háború miatt ez nem valósult meg. A két világháború között már önálló építészirodát működtetett, ebben az időszakban több sportlétesítmény épült fel országszerte a tervei szerint: az Újpesti Torna Egylet labdarúgó stadionja, illetve a pápai-, kaposvári-, balassagyarmati-, és szegedi Klebelsberg-sporttelepek. Főműve az 1975 óta nevét viselő, margitszigeti Hajós Alfréd Nemzeti Sportuszoda épülete, amely 1930-as átadásakor a legnagyobb fedett úszócsarnoknak számított Európában. Hajós Alfrédot Horthy Miklós kormányfőtanácsosnak nevezte ki, akinek 50 év tervezői tevékenység távlatából az említett épülethez van legerősebb személyes kötődése:
„Legkedvesebb emléke pályafutásomnak mégis a margitszigeti fedettuszoda építése, ahol életem két szenvedélyét elégíthettem ki. A hajlék, amelyet építettem, az úszás sportját szolgálta.” ̶ nyilatkozta a Magyar Nemzet 1949. június 19-iki számában.
A Budapestet ért háborús károk helyreállításában aktívan részt vett, lakóházak, gyárak sérülései mellett a Magyar Mezőgazdasági Múzeum munkálatainak irányításában is, melynek egykor a tervezésénél is jelen volt.
A Tudományos Irattárban őrzött Rados Jenő-hagyatékban a műegyetemi professzor iratai között fellelhető az Aranydiploma kiadásáról szóló levelezés, illetve egy, a Műegyetem akkori rektorának, Csűrös Zoltánnak címzett levél, melyben Hajós Alfréd egyetemi éveire emlékezik vissza, s megköszöni a méltatást. A dokumentumok között található még az alábbi fénykép is, amit a kitüntetett küldött Rados Jenőnek „Szíves megemlékezésül kartársi tisztelettel (1949.VI.21.)”, amely az Aranydiploma átadásának pillanatát örökíti meg.
A sportban, illetve sportvezetőként elért díjai mellett az 1924-ben Párizsban rendezett szellemi olimpián az „Ideális Stadion” tervével indult, a versenyt győztesként zárta.
1955-ben hunyt el, a budapesti Kozma utcai temető családi sírboltjában helyezték végső nyugalomra.
Az alábbi válogatásban a Múzeumi Osztály kezelésében lévő Körner József-hagyatékból láthatnak ízelítőt a margitszigeti Hajós Alfréd Nemzeti Sportuszoda építéséről.
Felhasznált forrás:
Tudományos Irattár, Lymbus, Rados Jenő-hagyaték, ltsz. K 1867/5
Irodalom:
Hajós Alfréd aranydiplomát kap. In: Magyar Nemzet, 1949.06.19./140. szám.
Hajós Alfréd: Így lettem olimpiai bajnok. Budapest, Sport Lap- és Könyvkiadó, 1956.
Gerle János-Kovács Attila-Makovecz Imre: A századforduló magyar építészete. Budapest, Szépirodalmi Könyvkiadó, 1990.
Hajós György: Építészek, mérnökök, építők. Budapest, Építésügyi Tájékoztatási Központ, 2011.
Kovács Evelin
