Életéről egy korábbi cikkünkben számoltunk be, ezúttal pedig egyik leghíresebb tervezői munkáját mutatjuk be.
Dunapatajon a 18. században az egyre növekvő számú katolikus hívő betelepülésével jelentkezett az igény egy új templom építésére, amely barokk stílusban épült fel 1761-ben. Az egyhajós templom azonban idővel szűknek bizonyult, így az egyházközség vezetősége, a kalocsai érsek jóváhagyásával az épület kibővítése mellett határozott 1934-ben, amelyre addigra a szükséges anyagi erőforrásokat is sikerült előteremteni Garai Béla plébános közbenjárásával.
A templom bővítésére beérkezett tervek közül Möller Károly javaslatát találta alkalmasnak az érseki hivatal, amely nem csak a templom térhatásának, de művészi jellegének a megőrzésére is törekedett. Az akkor 40 éves Möller annak idején már ismert építészként saját irodát működtetett az általa tervezett XII. kerületi Maros utcai társasházban, de emellett több bérház volt köthető nevéhez Buda előkelő részein.
A bővítés terveit a Műemlékek Országos Bizottságának akkori főépítésze, Lux Kálmán is kielégítőnek találta, amely nem veszélyeztette az épület műemlék-jellegét, s a templomban található szekkó megőrzését is lehetővé tette. Möller körültekintő tervezői munkájáról maga a kalocsai érsek, gróf Zichy Gyula biztosította a MOB elnökét, Gerevich Tibort.
A templom bővítése nem csak hazai, de nemzetközi körökben is szenzációnak számított, amiről az országos lapok is számos cikket közöltek. Emellett a Magyar Világhíradó 1934 szeptemberi adásában is hírt adtak Magyarország első épületelhúzásáról. Az eseményt a helyszínen is nagy érdeklődés kísérte, amelyet látványos fényképekkel is dokumentáltak. A templomelhúzásra 1934. augusztus 25-én szombaton került sor, amelyen újságírók, egy mérnökcsoport, illetve maga a kalocsai érsek is jelen volt. Az átalakítás során az épület téglafalát a hajó és a szentély találkozásánál szétvésték, a szentélyhez kapcsolódó sekrestyét elbontották, majd a szentély fala vasbeton megerősítést kapott, amely alá acélgerendákat és görgőket helyeztek el. A szentélyt sodronykötél és kézi csörlők segítségével majd 10 méterrel húzták el, az így keletkezett rést pedig felfalazták és új boltozattal fedték be. Az épületrész egyes becslések szerint 33 vagon súlyának felelt meg, mintegy 24.000 kilogrammnak folyóméterenként.
Ennek mintájára később több templom bővítését végezték el ilyen módon, például Budapesten a krisztinavárosi plébániatemplom és a II. kerületi Fő utcai görögkatolikus templomét.
A dunapataji római katolikus templom 1934. november 18-án készült el, amelyet gróf Zichy Gyula érsek szentelt fel a Magyarok Nagyasszonya tiszteletére. A templomelhúzás 50.
évfordulóján az Építőipari Tudományos Egyesület emléktáblát helyezett el az épület külső homlokzatán, amely ma is őrzi Möller Károly emlékét.
Kovács Evelin
Felhasznált forrás:
Tudományos Irattár, Hivatali iratok MOB 1934/417, 498
Tudományos Irattár, Revíziós adatlap, Dr. Körmöczi Ernő: A dunapataji templom 1934-es bővítéséről In: Mérnök Újság, 2005, XII. évfolyam, október
Felsőmagyarországi Reggeli Hirlap, 43. évfolyam, 193. szám, 1934. augusztus 28.
A dunapataji templom szentélyét nyolc méterrel eltolják a freskók megrongálása nélkül. Magyar Világhíradó 1934. szeptember. online elérés: https://filmhiradokonline.hu/watch.php?id=1163
Magyar Építőipar, 1985, 34. évfolyam, 9. szám