Möller Károly Héderváron született, a budapesti műegyetemen tanult, ahol 1922-ben műszaki doktorátust nyert el. Egyetemi évei után apja építész stúdiójánál helyezkedett el, ahol főleg a műemléki helyreállításoknál segédkezett. Gyakorló építészként önállóan is részt vett műemléki felújításokban – mint például a dunapataji templom esetében (1934) –, tervezett templomokat, de leginkább bérházak kötődnek a nevéhez.
Terjedelmesebb, teoretikus munkássága elején az építészet művészi oldala foglalkoztatta, majd hamar elkezdett a műszaki, gépészeti irányba fordulni. Tanulmányozta a különböző építőanyagokat, illetve a kémia és fizika építészethez kapcsolódó részein folytatott kutatásokat. Több kiadványt szentelt gépészeti problémák tárgyalására (Szigetelés, 1933; Beton és vasbeton, 1937; Vízszigetelés, 1940; Épületek hőszigetelése és zaj elleni védelme, 1942; Építési hibák és elkerülésük, 1945). Különösen érdekelte a hangtan. Már 1928-ban megjelent az Építészeti akusztika című kiadványa, majd az Építészeti Zsebkönyv (1943) kétkötetes könyvében is külön hangsúlyt fektetett a kérdésre. A témában való jártasságának és elismertségének egyik legjelesebb példája, hogy 1935-ben külön meghívott, egyetlen külföldi előadóként vett részt az angol Zajellenes Liga éves kongresszusán. A gyakorlatban is kamatoztatta kutatási eredményeit, többek közt ő felelt az Átrium mozi akusztikájának kialakításáért.
Az építőanyagok és műszaki fejlesztések megismerésének érdekében rengeteget utazott. Számos európai országban járt, köztük Németország, Ausztria, Olaszország, Spanyolország, Anglia, sőt 1932-ben még Amerikában is megfordult. Szerencsés módon sok vázlatkönyve és rajza maradt fenn az utókorra, amelyekből kitűnik, hogy remek művészi érzéke volt Möller Károlynak. Rajzai között ugyanúgy megjelennek tárgyak és épületek részletrajzai, homlokzatok és nézetrajzok, mint hangulatos utcaképek és városi látképek. Ezek jelentős részét intézményünk Tudományos Irattárában, a Lymbus hagyatéki anyagok között őrizzük. Rendkívül előremutató és produktív építészi tevékenységét, kutatásait csak rövid ideig gyakorolhatta, ugyanis egészen fiatalon, 1945. februárjában, 51 évesen családjával együtt a bevonuló szovjet csapatok áldozata lett.
Anyaga jórészt, apjának a hagyatékával együtt került be a gyűjteményekbe. Egy része vásárlással, illetve a mindennapi hivatali tevékenység során, másik része azonban igencsak kalandos úton került az egykori Országos Műemléki Felügyelőség kezelésébe. 1967-ben ugyanis bejelentés érkezett az OMF Tudományos Osztályához, mely szerint Budapest XII. kerületében, a Németvölgyi út 16. szám alatti épület födémfeltárásakor jelentős mennyiségű rajzanyag került elő, amelyet Möller István és Károly munkájának tulajdonított a helyszíni szemlét tartó Gergelyffy András művészettörténész. Felismerve az anyag értékét, a Felügyelőség igényt tartott a megtalált dokumentumokra.
Az idő során anyagaik sok esetben összekeveredtek, ami hasonló rajzképük és stílusuk miatt nem meglepő, mivel a rajzok gyakorta nincsenek szignálva. Az elmúlt időszakban megkezdtük a két hagyaték különválasztását és az elkövetkezendőkben terveink között szerepel Möller Károly anyagainak teljes leválasztása Möller István hagyatékáról, az eddig meghatározatlan szerzőjű rajzok meghatározása, valamint a hagyatékának és munkásságának feltárása, megismertetése.
szerzők: Dávid Eszter, Kovács Evelin
