Cookie / Süti tájékoztató
Kedves Látogató! Tájékoztatjuk, hogy az memmdk.hu honlap felhasználói élmény fokozásának érdekében cookie-kat alkalmazunk. A honlapunk használatával ön a tájékoztatásunkat tudomásul veszi.
Elfogadom

AZ ÁLLVÁNYTÓL A KATEDRÁIG: FRIEDRICH VON SCHMIDT (Frickenhofen, 1825. október 22. – Bécs, 1891. január 23.)

Friedrich von Schmidt a magyar műemlékvédelem, valamint a historizmus története szempontjából egyaránt fontos életművet hagyott maga után. Halálának 130. évfordulóján a műemléki tervtár néhány rajzával emlékezünk meg a mesterről.

Túlzás nélkül állítható, hogy az 1886-tól bárói címet viselő Schmidt sajátos patinájú szem volt a középkor és a 19. század közép-európai építészete közt húzódó láncban. Miközben tanulmányokat folytatott a stuttgarti politechnikumban, hosszú időn át a kölni dóm építési munkálatait végző műhely (Kölner Dombauhütte) tagjaként tevékenykedett. Munkája során közvetlen közelről tanulmányozhatta a Rajna-parti székesegyház gótikus részleteit. Az itt elsajátított tapasztalatait később nem csupán historizáló épületeinek megtervezése, hanem purista restaurálásai és oktatási tevékenysége során egyaránt kamatoztatta.

     Egy rövid milánói kitérőt követően, 1859-től a bécsi Képzőművészeti Akadémia (Akademie der bildenden Künste) építészeti szakosztályán tanított, és a középkori építőpáholyok mintájára meghonosította a mesteriskolák oktatási rendszerét. Így került kapcsolatba a magyar építészhallgatókkal, akik közül kiemelendő Steindl Imre, Schulek Frigyes és Schulcz Ferenc. Mindhárman aktív szerepet vállaltak az 1862-ben Schmidt védnöksége alatt létrejött Wiener Bauhütte nevű önképzőkörben. A diákok minden évben csoportos tanulmányutat szerveztek azzal a céllal, hogy felmérési rajzokat készítsenek az Osztrák–Magyar Monarchia, valamint a tágabb térség középkori és a reneszánsz emlékeiről, eredményeiket pedig önálló kiadványok formájában publikálták. Ezekkel a kiszállásokkal Schmidt egy olyan gyakorlatot teremtett meg, ami századokon átívelő hatást fejtett ki a hazai építészképzésre. Steindl Imre a Királyi József Műegyetem professzoraként 1874-től bécsi mintára szervezte meg a szünidei felméréseket, amelyekhez a Műemlékek Ideiglenes Bizottsága anyagi támogatást biztosított, az elkészült tervlapok pedig a hivatal rajztárát gyarapították.

     Schmidt 1862-től a Stephansdom helyreállítási munkálatait irányította, és az osztrák műemlékvédelem vezéregyéniségeként a magyarországi folyamatokat is befolyásolta. 1867-ben tizenkét tanítványával Vajdahunyadra látogatott, majd a vár impozáns romjait megpillantva „Du Ferenc, das ist wunderschön!” felkiáltással fordult Schulcz Ferenchez, akit egy évvel később maga helyett ajánlott az épület restaurálására. Később szakvéleményeket írt a kassai székesegyház és a budavári Nagyboldogasszony-plébániatemplom helyreállításáról, továbbá August Essenwein mellett részt vett a lébényi templom felújításában. 1882 és 1891 között, immár a Műemlékek Országos Bizottsága kültagjaként keríthetett sort egyetlen önálló, ámde meglehetősen nagyszabású magyarországi munkájára, a pécsi székesegyház neoromán stílusban történő újjáépítésére. Dulánszky Nándor püspök óhajára egy a középkorinál is „középkoribb” templomot tervezett, vagyis korántsem a konzerválásra helyezte a hangsúlyt. Az altemplomi lejáratok figurális domborműciklusainak hiányait radikálisan kiegészíttette, a munkálatok megkezdését követően előkerült középkori falképek pedig nem fértek bele a neoromán épület dekorációs rendszerébe; jóllehet, az építész saját költségén lemásoltatta azokat Koppay Józseffel. E kópiák 1928-ban tűntek fel a bécsi városházán a Schmidt hagyatékát tartalmazó tizenkét láda valamelyikében. Hűen tükrözi jelentőségüket, hogy Szőnyi Ottó, a MOB előadója rögvest az osztrák fővárosba utazott az anyag szemrevételezésére, amely a következő évben a Pécsi Egyházmegyei Levéltárba került.

      A bécsi Rathaus tervezőjének műépítészi tevékenysége úgyszintén nyomot hagyott a történelmi Magyarország területén. Említsük meg a diakovári székesegyházat, vagy a pesti belvárosi plébániatemplom elé tervezett, végül megvalósítatlan Szentháromság-oszlop terveit, amelyek Kauser József tulajdonát képezték.

      Összességében kijelenthető, hogy Friedrich von Schmidt munkássága a hazai műemlékvédelem történetét tekintve éppoly releváns és tanulságos, mint építészettörténeti szempontból. Noha kezdettől fogva vita tárgyát képezte, a pécsi székesegyház rekonstrukciós terve egy korszak lassacskán háttérbe szoruló, ám ekkor még irányadó elveit tükrözi. Műemléki érték, konzerválás és restaurálás kérdéskörében ez a példa napjainkban is említésre érdemes. Ráadásul Schmidtnek az építészképzés terén szerzett elévülhetetlen érdemei a műemlékvédelemre is hatással voltak, hangsúlyozva a dokumentálás fontosságát.

      A Wiener Bauhütte rajzai európai vonatkozásban is kiemelkedő forrásanyagot képeznek. A tervtár dokumentumaiból származó válogatás pedig némi ízelítőt adhat a középkor vitathatatlan hegemóniájából, amely a 19. században számos purista restaurálás irányát meghatározta.

Kovács Gergely

 

Felhasznált források

 

MÉM MDK, Műemlékvédelmi Dokumentációs Központ, Tudományos Irattár, MOB iratok 1876/34, 77; 1877/55, 73; 1891/29, 33, 109, 158; 1928/483

 

MÉM MDK, Műemlékvédelmi Dokumentációs Központ, Tudományos Irattár, Lymbus, ltsz. K 1829, No. 24. (Möller István-hagyaték)

 

Vasárnapi Ujság, 25. 1878. 1. sz. 12.

 

Válogatott szakirodalom

 

Csemeginé Tompos Erzsébet: A pécsi székesegyház Schmidt-féle újjáépítése. Az Építőipari és Közlekedéstudományi Műszaki Egyetem Közleményei, 10. 1964. 5. sz. 33–75.

 

Friedrich von Schmidt (1825–1891), ein gotischer Rationalist. Ausstellungskatalog. Herausgeben von Peter Haiko, Renata Kassal-Mikula. Wien, Historisches Museum der Stadt Wien, 1991.

 

Horler Miklós: Az intézményes műemlékvédelem kezdetei Magyarországon (1872–1922). In: A magyar műemlékvédelem korszakai. Tanulmányok. (Művészettörténet–Műemlékvédelem, 9.) Szerk. Bardoly István, Haris Andrea. Budapest, Országos Műemlékvédelmi Hivatal, 1996. 79–144.

 

Gergely Kovács: The history of the summer survey of the Hungarian Royal Public Higher Architectural School – in the mirror of collection resources. Ybl Journal of Built Environment, 7. 2019. Issue 2. 9–21.

 

Salamon Gáspár: A „Steindl-füzetek”. Egy forrás a dualizmus kori építészképzés történetének historiográfiai megközelítéséhez. Művészettörténeti Értesítő, 66. 2017. 69–84.

 

Sisa József: Magyar építészek külföldi tanulmányai a 19. század második felében. Művészettörténeti Értesítő, 45. 1996. 169–186.

 

József Sisa: Steindl, Schulek und Schulcz – drei ungarische Schüler des Wiener Dombaumeisters Friedrich von Schmidt. Mitteilungen der Gesellschaft für vergleichende Kunstforschung in Wien, 37. 1985. No. 3. 1–8.

 

Szakács Béla Zsolt: Másolás és újraalkotás: a pécsi altemplomi lejáratok domborművei. Ars Hungarica, 33. 2005. 241–256.

 

Szőnyi Ottó: A pécsi székesegyház. Magyar Művészet, 5. 1929. 455–507.