150 éve született Lajta (Leitersdorfer) Béla építész

Mindössze két évtizeden keresztül alkotott, mégis a századelő magyar építészetének egyik hangsúlyos alakja lett. Mind a modernizmus, mind pedig az art deco előfutáraként számontartjuk.

Művészetének forrásai közt megtalálható a magyar népi formanyelv, a zsidó motívumkincs és az ókori keleti hatása is. Ezeket folyamatosan megújítva használta úgy, hogy az sosem ment a korszerűség rovására.

 

Lajta Béla Leitersdorfer Dávid szabómester fiaként született 1873-ban Budapesten. Pályája elején sokat utazott: az egyetem elvégzését követő szokásos itáliai tanulmányút után nem sokkal Németországba, majd Londonba ment. Berlinben Adolf Messel irodájában dolgozott. A Magyar Építészeti Múzeum és Műemlékvédelmi Dokumentációs Központ őrzi azt a több mint ötszáz darabot számláló fényképgyűjteményt, amelyet az építész utazásai során vásárolt, Ausztriától Törökországig.

1905-ben testvéreivel együtt magyarosította vezetéknevét Lajtára. A Lajta-fivérek számára épült fel 1912-ben a Szervita téren Lajta Henrik és Rezső üzletbérháza – az épületet a legtöbben Rózsavölgyi-házként ismerik. Családtagjai több jelentős alkotásának voltak megrendelői, a Népszínház utcai Harsányi Adolf és Ferenc bérházát sógora számára tervezte.

Fiatal építészként grandiózus pályaterveket készített (Lipótvárosi zsinagóga, 1899; zágrábi postapalota, 1901; Vallás-és Közoktatásügyi Minisztérium pályaterve, 1903). Korai pályaművei és kisebb léptékű megvalósult alkotásai Lechner Ödön hatását tükrözik, akivel 1902 és 1903 között dolgozott együtt. 1905-től egyre több megbízást kapott Budapesten, ekkor már a zsidó temetők műszaki tanácsosaként tervezett síremlékeket a két nagy fővárosi zsidó temetőbe.

Lajta Béla életművén belül külön kört képez a temetőművészet. Közel negyven alkotását tartjuk számon a fővárosi izraelita temetőkben. 1902-ben a Kossuth Lajos mauzóleum pályázatára Telcs Edével és Tóth Istvánnal közösen készített terve II. helyezést ért el. A hagyományos zsidó ornamentikát síremlékei mellett egészen újszerű módon használja a Chevra Kadisa Szeretetotthonának és a Wechselmann Ignác és neje Neuschloss Zsófia Vakok Tanintézetének épületein. A Vas utcai iskola a Bárczy István-féle fővárosi iskolaépítési program nagyszabású eleme volt, egyben Lajta Béla egyik főműve is lett.

„Lajta Béla húsz éven át mindig töprengett, vívódott és az erők arányait mérlegelte. De sehol semmi nyoma a viaskodásoknak. Házain síkok és tömegek nemes harmóniája. Iparművészeti alkotásain vidám élet: madarak, virágok, szimbólumok. Egy-egy szelíd arc: a harminc és negyvenéves férfi mosolygó szemei néznek ránk a tükrök fenekéről.” (Nádai Pál: Lajta Béla. Ararát Magyar Zsidó Évkönyv 1940.)

 

Magyaróvári Fanni Izabella

 

Felhasznált irodalom:

Csáki Tamás: Mozaikok Lajta Béla pályakezdéséről. Budapest 2010/9.

Gerle János – Csáki Tamás: Lajta Béla. Az építészet mesterei. Budapest: Holnap Kiadó, 2018.

https://lajta.bparchiv.hu/hu/eletrajz