Kuba Gellért életműve 1945 utáni építészetünk szokatlanul színes és gazdag fejezete. Ipari épületek, anyagkísérletek, a napenergia hasznosításának kutatása, többéves angliai és szudáni tartózkodás – önmagukban bármelyik megérné a részletes feldolgozást. A legjelentősebb, a nevéhez fűződő terület mégis a családi házak építészete: az 1950-es évek végétől több mint fél évszázad alatt saját számításai szerint kétszáznál több épületet tervezett, és ennek nagy része otthonként szolgált – vagy szolgál még ma is.
Ez azt jelenti, hogy évtizedeken keresztül kézről kézre adták a megrendelők. A közönségsikereket ugyan nem követték hivatalos elismerések, de neki elegendőek voltak a megbízók pozitív visszajelzései. „A legszebb álmunk sem volt ilyen csodálatos” – írta egy tiszasülyi család a házukról készült polaroidra a tervezőnek. Mi többre vágyhat bárki is? Hacsak nem arra, hogy századik születésnapját is megülhesse szerető családja körében. Kuba Gellértnek ez is megadatott.
.jpg)
Gellérttel először 2025 februárjában ültünk le beszélgetni Zsemlye utcai otthonában, a MÉM MDK Breuer, Goldfinger és más magyarok – Brutalista építészetünk itthon és odaát című kiállításához kapcsolódó kutatásunk részeként. Ezt több alkalom követte. A cikk ezek a beszélgetések, valamint az általa átadott életrajzi összefoglaló és dokumentumok alapján készült. A kiállításon látható a vele készült videóinterjú részlete, a kapcsolódó kiadványban pedig három munkája szerepel. Ezúton köszönöm Kuba Gellértnek a munkánkhoz nyújtott szíves segítségét és idejét.
A képek, ahol másként nem jeleztem, Kuba Gellért archívumából származnak.
Fiatalság és tanulmányok
Kuba Gellért polgári családban, Rákospalotán született és nőtt fel, itt végezte elemi iskoláit, középiskolába pedig az Újpesti Könyves Kálmán Gimnáziumba, majd a Vörösmarty Gimnáziumba járt. A második világháborús szőnyegbombázások elől a család Szentendrére költözött ki, 1944 tavaszától pedig az iskola mellett a fiatalember munkát is vállalt a Magyar Pamutipar vállalat Arany János utcai székházában, a személyzeti osztályon.
1944 második felében leventeként munkaszolgálatra kötelezték. Eleinte Rákospalota határában ástak tankcsapdákat, majd több helyen állomásoztak a csapatával. Egy félresikerült kirándulást követően, mivel a leventeszázadban számonkérés várt volna rájuk, harmadmagával jelentkezett katonának a német seregbe, a Wehrmachtba. Az ötletet mindhárman hamar megbánták, de akkor már nem lehetett visszakozni: nem sokkal később a német sereggel együtt estek hadifogságba, a mai Csehszlovákia területén.
A Moszkvától délre található, orjoli hadifogoly-táborba került, ahol – szökését tervezve – alapszinten megtanult oroszul. Építkezéseken dolgozott, magyarokkal és németekkel együtt. Gyors felfogásának, valamint a felszedett orosz szókincsnek köszönhetően gyorsan irányító pozícióba került, emellett ekkor alapozta meg az építőmunkával kapcsolatos tudását is.
A hadifoglyoknak járó általános amnesztiának köszönhetően, 1948 júniusában érkezett vissza Magyarországra. Nagybátyja, dr. Kuba Ágoston közreműködésével állást kapott a MÁV Terézvárosi Osztálymérnökségén, ahol beletanult a műszaki rajzok készítésébe. Néhány hónap múlva – a hadifogságban felszedett orosztudásának hála – áthelyezték a Közlekedési Minisztérium Vasúti Főosztályára. Ezzel párhuzamosan végezte el a középiskola utolsó osztályát, majd 1949-ben felvételizett a Műegyetem építészkarára.
Korábban szerzett tudásának köszönhetően az egyetem alatt oktatói mellékállást tudott vállalni demonstrátorként. A második év alatt ábrázoló geometriát, a harmadik-negyedik év alatt statikát, ötödikben ipari építészeti tervezést tanított. Az egyetem vége felé, 1953. július 7-én házasságot kötött Kriek Ágnessel.
Ifjú építészként itthon és külföldön
1953-ban diplomázott, a következő év februárjában pedig kinevezték tanársegédnek az Ipari építészeti tanszékre. Itt kötött jó barátságot többek között Hofer Miklóssal, akivel közösen kezdtek építkezésbe a Zsemlye utcában. Az ennek a munkának az eredményeként készült három kétlakásos ikerház a szocreál markáns lezárásának korai tanúi közé tartozik. Terméskő burkolatuk, alacsony lejtésű tetőzetük, skandináv hatást tükröző belső elrendezésük a korszak minőségi épületei közé emeli őket.
Kuba Gellértet mindig is érdekelték a nyelvek. Angolul 1956-ban tanulni kezdett, és külföldre – a szovjet hadifogság után – is ebben az évben jutott el először, egy prágai tanszéki kirándulás keretében. Az angol nyelvtanulás hamarosan kapóra jött: 1961-ben ugyanis a Nagy-Britanniában élő, magyar származású építész, Goldfinger Ernő együttműködést kezdeményezett a Magyar Építőművészek Szövetségével, és felajánlotta, hogy támogatja évente négy magyar fiatal angliai munkavállalását. Ennek keretében indult ki Angliába 1963-ban Hofer Miklós, aki meggyőzte Goldfinger Ernőt, hogy a kereten kívül még abban az évben hívja meg irodájába Kuba Gellértet is.
Így került ki Kuba 1963. június 4. és 1964. július 23. között Angliába. Goldfinger Ernőnél többek között a Rowlett Street-i lakóegyüttes, ismertebb nevén a Balfron-toronyház tervein dolgozott – máig őriz erről egy tervlapot. Emellett hozzá néhány hónappal később csatlakozó feleségével, valamint alkalmanként a Hofer-házaspárral együtt bejárták a szigetországot és megismerkedtek az ottani építészeti eredményekkel is. Az angliai időszakra és Goldfinger Ernő személyére a mai napig meghatottan emlékszik vissza.
.jpg)
Hazatérte után sem sokáig maradt Budapesten: egy még korábban megpályázott állás eredményeként 1965 januárjától meghívták tanítani Szudánba, a Kartúmi Egyetemre. Öt és fél évig dolgozott az itteni építészkar oktatójaként. Itt kezdte el a napenergia hasznosításához kapcsolódó kísérleteit, amelyek végül az 1970-ben a London University Tropical School of Architectures intézetében, Otto Koenigsberger professzornál megvédett PhD-jéhez vezettek. Emellett tervezőként is dolgozott: koncepcióterveket készített az építészkar, valamint a vegyészmérnöki kar új tömbjéhez.
Kartúmban négy, igen magas színvonalú lakóháza is megépült, saját művezetésben. A Turabi Dafalla dékán, illetve Ahmed Oszmán rektorhelyettes számára tervezett házak „trópusi villák”, messze kiülő, árnyékoló funkciót betöltő erkélyekkel, a helyi szokásokat figyelembe vevő belsőépítészettel.
.jpg)
A házakba tervezett és gyártott, skandináv hatást mutató, de a szudáni használati módokra is reflektáló bútoroknak akkora sikere lett, hogy egy helyi gyártó, a SIDKO Kubával együttműködve sorozatgyártásba kezdett, és önálló bemutatótermet is nyitott a Kuba által tervezett daraboknak.
Családi házak
Miután 1970-ben visszatért Magyarországra Kartúmból, folytatta egyetemi karrierjét, emellett pedig saját praxist épített fel magánház-tervezőként. Ez a sorozat a saját magának és kollégáinak tervezett ikerházakkal indul, majd ennek sikere nyomán gyors ütemben folytatódik – ennek még a külföldi tartózkodások sem szabnak korlátot.
Ezeket az épületeket többnyire nem publikálták, így a szakma sem ismeri őket – vagy ha igen, akkor jellemzően ismeretterjesztő fórumokról. Pedig Kuba hatvanas-hetvenes években tervezett lakóházai megformálásukat, egyediségüket, ötletgazdaságukat illetően messze kiemelkednek a kor átlagából. Ezek a szakmai körökön túlmutató ismertséget (és ennek megfelelően némi szakmai irigységet) hoztak: a tervező többször is elnyerte az Év Lakóháza címet és jövedelmező praxist tudott építeni ezekre a megbízásokra.
1963-ban tervezte Balogh László festőművész számára azt a lakóházat Szentendrén, amely egy kisméretű parasztház továbbépítésével készült el a Bükkös patak partján. Az épületmagot kétszintes műtermi szárnnyal, valamint egy jól sikerült átriummal bővítette. Az egyedi részletek: az utcai erkély egyedi zsaluzású mellvédje, a falba mélyített ablakszemek, a görgetegkőből emelt kerítés sajátos, markáns színt kölcsönöznek a háznak.
Hasonlóan magas színvonalú, de már az angliai munkavállalás hatását is mutatja a Mercs-ház a budapesti Ördögárok utcában. A monopitch tetővel fedett, klinkertéglával burkolt ház merész előtetős bejárata, a falból kitüremkedő ablaknyílások igen mozgalmas, változatos összképet adnak. (Eredeti értékeiből ma már, egy félresikerült, az egész épületet terméskővel beborító felújítás után, vajmi keveset mutat.)
Saját idején a legnagyobb ismertségre a budapesti Bimbó útra tervezett Temesvári-ház tett szert. Az 1969-1972 között felhúzott, kétszintes épület a MÉSZ és a Magyar Televízió együttműködésében rendezett, „Családi ház 72” pályázat egyik fődíját és közönségdíját is elnyerte, és címlapon közölte a Lakáskultúra folyóirat. Az itt megjelenő cikkből derül ki, hogy a házhoz többek között a margitszigeti Ybl-fürdő és a Vigadó bontásából vásároltak téglát… A kétszintes lakóház a korszak divatos jegyeit mutatja: a terméskővel burkolt földszint felett faborítású homlokzat jelenik meg, a főhomlokzati loggiáról markáns vízköpő vezeti le a vizet, a tömegformálást pedig a pillangótető dominálja. Sajnos az épület ismertsége és formai megoldásai itt sem nem bizonyultak elegendőnek: 2021-2022-ben elbontották.
Az 1976-ra elkészült szatymazi Csúri-ház jellegzetes loggiáival még a szudáni villák hagyományait folytatja. Itt is megfigyelhető az a minden részletre, apróságra kiterjedő figyelem, amellyel Kuba tervezte házait. Jellegzetes, szeretett részletei a minden háznál eltérő kémények, a gondosan tervezett kerítések és a változatos megformálású belső lépcsők.
Kuba házaira jellemző, hogy a teljes telekkel egységben, kompozícióként, utcakép-alkotó tömegként gondolkodik az épületről. A hatvanas-hetvenes években geometrikus tömegek összemetsződéséből, markáns anyagú felületek találkozásából kialakuló, szobrászi igényű kompozíciók. Ez az elegancia később a nyolcvanas évektől a korszakra jellemző, új anyagokkal társul, a rendszerváltás környékétől pedig megjelennek a szabadabb ívek, hullámok – ezek a házai már egyértelműen posztmodern jegyeket mutatnak.
A többnyire átlagpolgár megrendelők nagyra értékelték Kuba figyelmét és azt, hogy még a házilagos kivitelezés lehetőségeit is képes volt az épület javára fordítani. „Még 1979-ben vásároltunk egy típustervet. De abban nincs fénykép, nehezen tudtuk hát elképzelni, milyen is lesz a házunk. Hasonlót kerestünk, így jutottunk el itt Dunaharasztin egy szép családi házhoz. Apró dolgok fogtak meg rögtön, például, hogy a falat nem szórták tele elektromos elosztódobozokkal, hogy minden pontosan kézre esett, ott volt, ahol kell abban a lakásban. Kiderült, hogy ez nem típusterv alapján készült. Ekkor kaptuk meg dr. Kuba Gellért címét” – emlékezett vissza Fajta József, akinek dunaharaszti családi házával Kuba ismételten elnyerte Az év lakóháza címet 1988-ban.
Ipari építészet
Kuba építészeti pályafutásának következő karakteres fejezetét az ipari létesítmények alkotják. Ezirányú érdeklődése még az egyetemi évekből ered, hiszen már ötödévesként részt vett az ipari építészet oktatásában. 1964-ben Hofer Miklóssal közös terve megosztott első díjat kapott a nagymarosi vízlépcső építészeti kialakítására kiírt, zárt körű tervpályázaton. A következő évben a típus víztornyok pályázatán díjazták munkáját.
Az 1960-as évek fontos megbízása közé tartozik a debreceni RÖVIKÖT raktártelep, amelynek adminisztrációs és szociális épületét Kuba az egyetem munkatársaként tervezhette meg. A telep a korszak jó színvonalú ipari létesítményei közé tartozik, tartós, funckcionális megoldásokkal.
Legfontosabb ipari munkáinak helyszínét Salgótarján jelentette, ahol az üveggyárral építészként és a termékek alkalmazását kidolgozó feltalálóként is együttműködött. Mindkét minőségében meghatározó munkájává vált az 1971-1973 között tervezett, de teljes egészében csak 1982-re elkészült irodaház, húzóépület és hutacsarnok komplexuma. A városközpontba vezető út mellett álló együttes a gyár termékeinek bemutatóhelyszíneként is értelmezhető. A húzóépület klinkerburkolatú földszintje felett a parapeteket rombolt felületű, előregyártott vasbeton dobozpanelek alkották, amelyek járható rácsozata biztosította a nagyméretű üvegtáblák tisztíthatóságát. Az elé állított igazgatási tömb többrétegű üveghomlokzatot kapott, természetesen a gyár saját termékeiből.
Kuba Gellért itt több érdeklődési területén is kipróbálhatta magát: a passzív energiahasznosítású, átszellőztetett, háromrétegű klímahomlokzatot az általa kifejlesztett üvegdongákkal alakították ki, a bejárati előtetőre pedig az ugyancsak általa kitalált üveg-héjelemek kerültek. Még a belsőben is felhasználta ezeket, térelválasztó paravánokként.
A salgótarjáni gyárépület a korszak legnívósabb ipari épületei közé tartozott, brutalista homlokzati formálása belvárosi minőséget tükrözött. Sajnos az üveggyártás leállítása után két évtizeddel, a 2010-es évek elején a teljes együttest elbontották.
Anyag- és szerkezeti kísérletek
A salgótarjáni példa jól mutatja Kuba nem lankadó érdeklődését a kísérleti helyzetek iránt. Számos szabadalmat nyújtott be, az 1961-es felfújható fóliasátortól a különféle üvegtechnológiákig és -elemekig.
Kísérletei épületei közül kiemelkedik a balatonszemesi ifjúsági táborba tervezett két, 500 fő befogadására alkalmas kültéri rendezvénytér 1984-ből. A dr. Harasta Miklóssal közösen tervezett, 30x30 méteres alapterületű „sátrak” ragasztott-rétegelt faszerkezetes tartószerkezettel készültek. Az előregyártott főtartók szállítása és összeépítése különleges logisztikai kihívásokat jelentett. A két, jellegzetes formájú épület a balatoni tájba illeszkedő landmarkként is funkcionált – a tábor területének privatizációját követően azonban elbontották őket.
Kuba munkásságának ugyancsak jelentős fejezetét jelenti a passzív napenergia-hasznosításra vonatkozó, több évtizedes kutató- és oktató tevékenysége. A „szolárépítészettel” még Kartúmban kezdett foglalkozni, majd hazatérte után, 1970-től évtizedekig oktatta a Műegyetemen. Idővel saját tervezésű lakóházaiban is használni kezdte a passzív energiahasznosító megoldásokat. 1981-ben jelent meg a „Függőleges felületek napenergia felvételének szabályozása szoláris tájolással” című munkája.
Ezirányú munkássága szerves és fontos része a környezettudatos építészet máig megíratlan hazai történetének. Kutatómunkája és megvalósult épületei az Olgyay-testvérek, Telkes Mária vagy épp Goldfinger Ernő invenciói mellett a magyar ökologikus gondolkodás fontos fejezetét jelentik. A fenntartható energiaforrásokkal kapcsolatos kutatómunkáját jóval nyugdíjazása után is folytatta, a közelmúltban a magas légköri szélenergia hasznosításával kapcsolatos elképzeléseken dolgozott.
100. születésnapjához magam és kollégáim nevében sok szeretettel gratulálok Kuba Gellértnek!
Kovács Dániel