A hazai építészeti közélet meghatározó alakjaként Major Máté (1904-1986) építészetteoretikus, akadémikus sokakkal állt levelezésben. A Magyar Építészeti Múzeum és Műemlékvédelmi Dokumentációs Központ múzeumi adattárában őrzött archívuma (ide link: https://memmdk.hu/esemenyek/evfordulok/120-eve-szuletett-major-mate) a kor olyan meghatározó tudósaitól, gondolkodóitól, alkotóitól őriz iratokat, mint Korach Mór, Pier Luigi Nervi, Nikola Dobrović vagy Lev Nuszberg. Major fontos feladatának, valósággal küldetésének tekintette, hogy a külföldre emigrált magyarokkal megerősítse a kapcsolatokat. Kiterjedt levelezése maradt fenn az Olaszországban dolgozó szobrász Amerigo Tottal, a franciaországi Nicolas Schöfferrel és Pierre Székellyel és persze két világhírű építésszel, Breuer Marcellel és Goldfinger Ernővel.
Nem tudjuk pontosan, Major mikor került kapcsolatba az 1920-as években Párizsban tanuló és dolgozó, majd Nagy-Britanniában letelepedő Goldfinger Ernővel (1902-1987). Elképzelhető, hogy a barátság kezdete az 1960-as évek elején Goldfinger által kezdeményezett és szervezett angliai munkaprogramhoz kötődik, amelynek keretében 18 fiatal magyar építész jutott ki Angliába dolgozni. Az évtized második felétől fennmaradt levelezés szívélyes viszonyról árulkodik. A két építészt nem csak hasonló kora, de politikai meggyőződése és kulturális érdeklődése is összekapcsolhatta. Major és felesége, Fenyő Erzsébet 1970-ben meg is látogatták Goldfingeréket, és két hetet töltöttek a Willow Road-on álló családi otthonban.
Minden bizonnyal ekkoriban egyeztették, hogy az Akadémiai Kiadó általa szerkesztett Architektúra sorozatába Major ír egy monográfiát Goldfingerről. A következő év áprilisában az építész udvariasan érdeklődik is egy levélben arról, hogy áll a munka, Major pedig exkuzálja magát és jelzi: várhatóan csak 1973-ban jelenik meg a kötet. Ez így is lett; a munkaprogram keretében Goldfinger irodájában dolgozó Hofer Miklós korrektúráit is beépítve Major végül 1972-ben adta le a kéziratot, és a könyv a következő évben látott napvilágot. Ekkorra a mester legjelentősebb épületei, a londoni Elephant & Castle minisztériumi komplexum, a Balfron és a Trellick lakóegyüttesek már állnak – így fotóik megjelenhettek a kötetben.
Mint leveleiből kiderül, Goldfinger örömmel fogadta az első és eleddig egyetlen, róla szóló magyar monográfiát, sőt, felvetette egy angol kiadás lehetőségét is. Ez végül nem valósult meg, a két építész közötti levelezés azonban a hetvenes évek végéig elhúzódik, és minden bizonnyal találkoztak is Goldfinger és felesége, Ursula ritka magyarországi látogatásain.
…
Goldfinger Ernő munkássága a Walter Rózsi-villa következő kiállításán is fókuszba kerül majd. 2026 márciusában nyílik a „Breuer, Goldfinger és a többiek – Magyar brutalizmus itthon és odaát” című tárlatunk, amely többek között a brit-magyar mester néhány művét, illetve a közreműködésével Angliában dolgozó fiatalok alkotásait is bemutatja majd.
Goldfinger Ernő üdvözlőlapjával pedig mi is kellemes ünnepeket és jó pihenést kívánunk az év végére!
Kovács Dániel
