A hónap műtárgya

A hónap műtárgya-sorozatunkban ez alkalommal újra a Könyvtár régi és ritka gyűjteményéből válogattunk egy különleges 17. századi kötetet.

Vitruvius Pollio, Marcus (i.e. 1. sz.): De architectura (német)

Des allernamhafftigisten und hocherfahrnesten römischen Architecti und kunstreichen Werck oder Bawmeisters Marci Vitruvii Pollionis Zehen Bücher von der Architectur und künstlichem Bawen / erstmals verteutscht ... durch D. Gualtherum H. Rivium. – jetzt aber an vilen Orten verbessert. – Basel : Sebastian Henricpetri, 1614 . – [32], 613, [3] p : ill., fametszet ; 2°. Jelzete: 7158 (Lelt. sz.: 11498)

 

 

A kötet érdekessége, hogy ez az egyetlen ókorból ismert építészeti szakmunka. Szerzője Marcus Vitruvius Pollio (i.e. 80-70 körül – i.e. 15 után) Julius Caesar és Augustus korában élt római hadmérnök, építész. Már idős korában írta meg az Augustusnak ajánlott művét „De Architectura libri decem”, azaz Tíz könyv az építészetről címmel, amely rendszerbe foglalta a klasszikus építészet módszereit, az antik világ fogalmait és normáit az építészetről. A könyv nem tisztán építészeti mű, hanem műszaki kézikönyv is egyben. A 10 részre tagolódó értekezés első könyve az építészet elemeiről szól, a második az építőanyagokról, a harmadik a templomokról, a negyedik az oszloprendeket ismerteti, az ötödik a középületeket (fórum, bazilika, kincstár, börtön, tanácsháza, színház, fürdő, kikötő), a hatodik a magánépületeket, a hetedik az épületek díszítéséről (felületalakítások, padlók, stukkómunkák, boltozatok, falfestészet), a nyolcadik középpontjában a „minden dolgok őseleme” a víz áll, haszna és változatossága, vizsgálata és vezetésének módja falazott csatornákon, ólomcsövekben vagy égetett cserép-csöveken, a kilencedik a napóra készítéséről és a tizedik a mechanikáról szól. Vitruvius eredetileg rajzokkal is illusztrálta művét, az előszóban tíz rajzról tesz említést, talán könyvenként egyet-egyet készített, de ezeket az illusztrációkat sajnos nem ismerjük.

A mű fennmaradását a középkori kolostori könyvtáraknak köszönhetjük, az első kéziratot 1416-ban fedezték fel a Sankt Gallen-i bencés kolostorban, a világ egyik leggazdagabb középkori gyűjteményében. A kéziratban megmaradt mű a másolások következtében tartalmilag sokat romlott és számos értelmezési nehézségeket okozott az utókór számára, de a humanista és reneszánsz tudósok, akik újra felfedezék Vitruvius művét szövegkritikai vizsgálataik, tudományos ismereteik felhasználásával újra életre keltették.

Első nyomtatott kiadása 1486-ban Rómában jelent meg latinul egy ábrával és egy szélirányokat bemutató diagrammal. Az első olasz nyelvű kiadás Milánóban Caesare Cesariano építész nevéhez fűződik, amihez az illusztrációkat is ő maga készítette.

Német nyelvterületen 1543-ban Walter Ryff (1500?-1548) (vagy latinosan Gualtherus Rivius) nürnbergi orvos és matematikus jelentette meg Vitruvius munkáját először latinul, majd 1548-ban német nyelven. A könyv népszerűségét mutatja, hogy Baselben 1575-ben, 1582-ben majd 1614-ben újra kiadták. Ryff igazi reneszánsz tudós volt, aki ismerte az ókori nyelveket, jártas volt az orvostudományban, matematikában, filozófiában, filológiában, archeológiában és nem mellesleg fontosnak tekintette a nemzeti nyelven való publikálást is. Élete során közel 200 művet jelentetett meg szerzőként, szerkesztőként és fordítóként. Jól ismerte a reneszánsz építészetelméleti irodalmat, ezt mutatja, hogy a Vitruvius fordítása előtt terjedelmes kötetet jelentetett meg Der furnebsten, notwendigsten, der gantzten Architectur angehörigen Matematischen und Mechanischen Künst, eygentlicher Bericht … (Nürnberg, 1547) címmel. Ryff Vitruvius munkáját nemcsak lefordította, hanem a kor ismereteit felhasználva terjedelmes kommentárokkal is ellátta. A könyv 193 fametszetes illusztrációt tartalmaz, melyek többségét Ryff a Cesarino-féle kiadásból vett át.

A könyvtárunkban található példány Vitruvius német nyelvű 1614-es kiadása, mely a korszak híres 1475/80-tól működő bázeli Petri nyomdászcsalád műhelyében (1556-tól Henripetri) jelent meg. Az orvostudományra, művelődés- és művészettörténetre szakosodott nyomda díszes és jellegzetes nyomdászjelvényét a kötet végén, az utolsó ívfüzet egy üresen maradt lapján találhatjuk.

A könyv eredeti kötésben maradt ránk: 17. századi fatáblás, fehér disznóbőr kötés vaknyomásos díszítéssel. Két a hossztengelyek mentén ívelt, kékített és fényezett vascsattal záródik, amelyekből az egyik hiányzik. A könyv kötéstechnikája német reneszánsz és barokk elemeket tartalmaz. Az elő- és háttábla díszítése megegyezik, egyre szűkülő, centrális elrendezésű keretek jellemzik, amelyekben három féle görgetőminta fedezhető fel. A léniákon az erény női alakos szimbólumai is megjelennek, mint Spes, Iust, Fide, Caritas.

Habent sua fata libelli, azaz minden könyvnek megvan a maga sorsa, igaz ez a most bemutatott kötetünkre is. A kötés középdíszének centrumában található egy aranyozott (az idők folyamán azonban megfeketedett) monogramos, címeres supralibros vagy másként superexlibris. A supralibros, miként az exlibris, a tulajdonos megjelölésére szolgált és a 16. századtól kezdték el használni a könyv kötéstábláján. A könyv birtokosának címere és W[enceslai] A[dalberti] C[omitis] D[e] S[ternberg] monogram megfejtése után felrejlik a könyv 17. századi tulajdonosa: Wenzel Adalbert von Sternberg (1643-1708) csehországi nemes. A gróf családi címerének nyolc ágú arany csillagát (a Bethlehemi csillagra utal) babérkoszorú fonja körbe. A kötéstáblán lévő kézírásos bejegyzés tanulsága szerint a kötetet Prágában 1692-ben vásárolta a gróf feltehetően a híres prágai könyvtára számára.

A kötet később Ernst Korb tulajdonába kerülhetett, aki tulajdonbélyegzőjét a könyv címlapján helyezte el. Az első kötéstábla belsején kézzel írt bejegyzés már a kötet 19. századi tulajdonosát jelzi, Körösi (Kőrössy) Albert (1869-1955) műépítészt, aki 1892 karácsonyán nagybátyától, a 19. század második felének egyik legnagyobb hatású magyar statisztikusától Kőrösy Józseftől kapta ajándékba a könyvet. „Kőrössy Albert Kálmán a szecesszió kiemelkedő mestere, a századforduló egyik legegyedibb művésze. Életművében nemcsak a Hauszmann Alajos irodájában töltött évek meghatározó neobarokk formái jelennek meg, hanem a szecesszió európai irányzata, a korai Jugendstil is. […] 1906-1908 között együtt dolgozott Lechner Ödönnel, akinek egyedi motívumvilága Kőrössy Albert számos alkotásán megjelenik. Az 1910-es évektől […] műveit a geometrikus formák, valamint archaizáló, egyiptizáló díszítések jellemzik […]. Kőrössy Albert az I. világháború után nem folytatta pályáját – törvényhatósági tisztviselőként működött a város [Budapest] szolgálatában –, mégis hazánk legimpozánsabb épületei között találjuk megálmodott műveit.” (In: Baldavári Eszter: Kőrössy Albert Kálmán. Bp.: Holnap, 2021. p. 7.)

A kötet 1953-ban került a Műemlékvédelmi Dokumentációs Központ elődintézményének könyvtárába és magyarországi ritkaságát mutatja, hogy könyvtárunkon kívül, csak két másik közgyűjteményi példánya ismert.

A cikk megírásához köszönjük Tóth Zsuzsanna restaurátor szakmai segítségét.

                                                                                                                                                                                                                Összeállította: Papp Andrea

                                                                                                                                                                                                                            Fotó: Nyirkos Zsófia

 

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                               

                                                                                                                                                                                                                                                                       Felhasznált irodalom:

Baldavári Eszter: Kőrössy Albert Kálmán: A szecesszió mestere Bp.: Terc, 2015. p., 318-353.

Kruft, Hanno-Walter: Geschichte der Architekturtheorie. München: Beck, 1986.

Petz Vilmos: Ókori lexikon. Bp.: Franklin, 1902-1904. 2. köt.

Simon Melinda: Vizuális reklámstratégiák. Historizálás 19–20. századi európai és amerikai kiadók jelvényeiben. In: Bölcsészműhely 2008. Szeged : JatePress, 2010. p. 111–127.

Provenio: Virtuální rekonstrukce rozptýlených provenienčně bohemikálních knižních celků: https://provenio.net/records/d163fa70-f8d8-4fec-aaf4-11c6550a4050

Vitruvius: Tíz könyv az építészetről. Előszó: Hajnóczi Gábor, ford.: Gulyás Dénes. Budapest: Képzőművészeti K., 1988.