1852. január 28-án látta meg a napvilágot Nagykanizsán. Tanulmányait a budapesti Királyi József Műegyetemen végezte, ahol Steindl Imre már tanáraként, illetve karrierje későbbi alakulásában is meghatározó szerepet játszott.
Az intézményünkben őrzött Magyarországi Műemlékek Ideiglenes Bizottságának iratai között olvasható, hogy Tandor már elsőéves hallgatóként, 1875-ben részt vett Steindl vezetésével egy műemlékek részletes felmérését célzó felvidéki utazáson, melyet a Tervtárban őrzött hallgatói felmérések is igazolnak. Egyetemi évei alatt olyan műemlékek felmérését végezte el, mint a gyöngyöspatai római katolikus plébániatemplom, a jáki, vagy a garamszentbenedeki volt bencés apátsági templomok, amelyek a legjelentősebb középkori műemlék templomaink közé tartoznak. Ezalatt Steindl mellett már tanársegédként is közreműködött, majd tanulmányai befejeztével Steindl Imre építészirodájában asszisztensként, később irodavezetőként alkalmazta. Az Országház pályatervének kidolgozásakor is segítette mentorát, sőt a munkálatok megindulásával hivatalosan is ő lett Steindl helyettese egészen 1896-ig. Ebben az évben ugyanis a műegyetem középítéstan tanárává nevezte ki dr. Wlassics Gyula vallás- és közoktatásügyi miniszter, mely feladatot egészen élete végéig betöltötte. Steindl 1902-ben bekövetkezett halála után azonban Tandor vezetésével fejezték be az országházi munkálatokat.
Miután az ócsai református közösség a templomon elszenvedett tűzkárok javításával kapcsolatban kérte a Műemlékek Országos Bizottságának segítségét, 1895-ben Tandor Ottó készítette el a helyreállítás tervét, amely alapján a legszükségesebb beavatkozásokat el is végezték.
Szintén mestere, Steindl Imre biztatására vállalta el 1898-ban a kőbányai Szent László-templom belső berendezésének megtervezését, miután Lechner Ödön tervei túl időigényesnek és költségesnek bizonyultak, így a főváros a külső munkálatok befejezését követően visszavonta a megbízást. Ez a templom harmóniájának megbomlását, illetve stílustörést eredményezett, ami a közvélemény nemtetszését váltotta ki.
A katedra mellett fennmaradt szabadidejét műemlék-helyreállítások, illetve új épületek tervezésére fordította. Az ő tervei szerint valósult meg a kaposvári Nagyboldogasszony-plébániatemplom, illetve Nagykanizsán a Király utca 29. sz. alatt található, nővérének tervezett egyemeletes lakóház, melyet a mai napig Tandor-házként emlegetnek. Ezen felül jó néhány meg nem valósult terve ismert.
A Bizottság számára számos rajzot és fényképet ajándékozott, ezzel gyarapítva Tervtárunk és Fotótárunk gyűjteményét. Élete utolsó éveiben főként a Balaton környéki műemlékek megörökítésével foglalkozott.
Balatonfüreden, 1913. június 12-én hunyt el, de végső nyugalomra számára oly kedves szülővárosában, Nagykanizsán helyezték.
Kovács Evelin
Felhasznált forrás és irodalom:
Tudományos Irattár, Hivatali iratok 1875/73, 75; 1884/51; 1894/40, 151; 1896/237; 1908/34, 953, 971; 1909/20; 1910/250, 366; 1913/771
Lukács Zsuzsa: Tandor Ottó. Lymbus ltsz. K 1747/43.
Tandor Ottó: Az ócsai templom restaurálása. In: A Magyar Mérnök- és Építész-Egylet Közlönye, 29. (1895), 1-9.
Nemes Márta: A kőbányai templom története. In: Ars Hungarica, 8. (1980) 135-147.
Az Országház építése és művészete. Szerk. Sisa József. Országház Könyvkiadó, Budapest, 2021. 121-128.
Kelecsényi Kristóf Zoltán–Gyetvainé Balogh Ágnes: Műegyetemi professzorok építészirodái a historizmus időszakában. In: A haza építőkövei. Tanulmányok a 19. századi építészet köréből Sisa József tiszteletére. Szerk. Farbaky Péter, Farbakyné Deklava Lilla. Bölcsészettudományi Kutatóközpont, Művészettörténeti Intézet, Budapest, 2022. 59-82.
