Snopper Tibor (1922. május 11. – 1994. április 24.) a „dániások” generációjának tagja, a skandináv jegyeket őrző hazai modernizmus meghatározó alkotója. 1940-ben érettségizett a budapesti Verbőczy István Gimnáziumban, majd a rákövetkező évben felvették a budapesti József Nádor Műegyetem építészmérnöki karára. Egyetemi évei alatt, 1943-1944-ben szerkesztő konstruktőrként dolgozott Dümmerling Ödön építészirodájában – jó rajzi készségeinek köszönhetően itt olyan gyakorlatra tett szert, amit később jól tudott hasznosítani. 1944-ben ugyanis évfolyamával együtt őt is kitelepítették Németországba, majd ott volt a Halle an der Saaléból 1945 áprilisában 77 hallgatóval, hat tanárral és 13 családtaggal Dániába induló szerelvényen.
Csakhamar azok közé került, akik rajzolói gyakorlatukat kamatoztatva el is tudtak helyezkedni: 1946-ban és 1947-ben két dán építészirodában dolgozott, a Halling-Andersen, majd a Hindsgaul nevű cégeknél. Gyorsan megtanult dánul, sőt, megismerkedett, majd összeházasodott egy dán lánnyal, Ruth Jytte Jensennel. Ismert korabeli munkái a két említett irodában készült belsőépítészeti megbízások, illetve kirakattervek. Ezeken amellett, hogy a rá igen jellemző jó rajzi készséget mutatják, érzékelhető a kortárs skandináv design hatása, de nem állnak messze a késő harmincas évek magyar enteriőrkultúrájától sem.
A dán formaképzés- és kultúra hatását sokkal jobban mutatja Snopper itthoni működése 1947-es hazatérése után. Kotsis Iván tanszékén diplomázott, majd rövid, a Vasbeton Gyárépítési Nemzeti Vállalatnál és a(z IPARTERV elődjének számító) Könnyűipari Épülettervezési Irodánál tett kitérőket követően 1951-től a Szegedi Tervező Iroda munkatársa, felelős tervezője lett. 1953-ban tervezett Kecskeméti Véradó Alközpontja fikarcnyi hatását sem mutatja az akkor épp kötelező szocreálnak; teljes egészében alkalmazkodik a szomszédos, Schall József tervei alapján 1948-ban emelt SZTK-épülethez.
Felesége nem tudott beilleszkedni Magyarországon; válásukat követően visszatért Dániába. Szegedre költözését követően Snopper Tibor újraházasodott: Tranka Zsuzsannával kötött frigyéből született lánya, a később édesapja nyomaiba lépő, belsőépítész végzettséget szerző Zsuzsanna.
A szegedi Török utca 7. alatt 1957-ben megvalósult, 40 lakásos társasháza mellett leginkább az ezzel párhuzamosan tervezett Csongrádi Köztisztasági Fürdő mutatja saját vonzódását a skandináv design iránt. A strandfürdő mellett emelt, kád- és termálfürdőt tartalmazó épület kis méretéhez képest igen reprezentatív kialakítású, méltó folytatója a budapesti Palatinus (Janáky István – Masirevich György, 1937) és a győri közfürdő (Wágner László, 1948-1951) modern hagyományainak. Filigrán oszlopaival, trapéz alaprajzú főlépcsőjével és különösen „borsózöld” hódmezővásárhelyi kerámiaburkolatával azonban egyértelműen saját korának gyümölcse.
Hasonlóan innovatív és izgalmas kísérlet a szintén Hódmezővásárhelyre tervezett üzletháza a Szabadság téren (terv: 1958, épült: 1959-1960), amely szerencsére a mai napig megvan. Az üzletek a kereszt alaprajz négy szárán helyezkednek el; pozíciójukat az enyhén emelkedő pillangótető emeli ki.
Snopper Tibor több tucat épület tervezője, elsősorban Szegeden és környékén. Munkásságának emlékét lánya, a belsőépítészként dolgozó Snopper Zsuzsanna őrzi, aki 2021-ben az édesapja hagyatékába tartozó dokumentumok nagy részét a Magyar Építészeti Múzeum és Műemlékvédelmi Dokumentációs Központnak ajándékozta. Ebből az anyagból származnak a cikk illusztráció is.
Kovács Dániel
művészettörténész, muzeológus, MÉM MDK
A szöveg bővített változata megjelent 2022. május 11-én az Építészfórumon.
