Pecz Samu 1854. március elsején született Pesten. Főiskolai építészeti tanulmányait a Kir. József Műegyetemen kezdte meg 1871-ben, majd ezt követően 1873-ban a stuttgarti egyetem diákja lett. Két év múlva otthagyva Németországot a bécsi Képzőművészeti Akadémiára iratkozott át, ahol Theophil Hansen tanítványaként elsősorban az antikvitás művészetével és annak későbbi újjáéledéseivel ismerkedett meg. 1878-ban a királyi palotához kapcsolódó tervei nyomán „Preis-stipendium” kitüntetést nyert el, ami az egyik legrangosabb díj volt, amit diák kaphatott, valamint az egyetemen megalakuló Építész Egylet első elnöke lett.
Főiskolai tanulmányai után visszatért Magyarországra. Másfél évet töltött Schulek Frigyes irodájában, aki ebben az időszakban a Mátyás-templom helyreállítási munkáin dolgozott. Pecz Samunak, Schulek mellett volt alkalma elsőízben jobban megismerkednie a középkori építészet formanyelvével és stílusával. Nagy hatással volt rá ez a rövid időszak, valamint stuttgarti évei, mivel későbbi művein nem a Hansen-követők féle neoreneszánsz és klasszicista vonások jelennek meg, hanem inkább a középkori építészet formanyelve. Közel másfél évig dolgozott a mester mellett, majd kilépve az irodájából négy hónapot töltött Olaszországban egy tanulmányúton. Csak miután innen visszatért, szerezte meg a műegyetemen a magyar építészdiplomáját. Ezután újabb másfél évet töltött a korszak másik kiemelkedő építésze, Hauszmann Alajos mellett. 1882-ben először csak tanársegédként (Schnedár János és Steindl Imre mellett) került be a műegyetemre a katedra túloldalára, majd öt évvel később a középítéstani tanszék teljesjogú tanáraként lépett a diákok elé.
Pecz 68 éves korában hunyt el. Számos folyóirat és közlöny nagy tisztelettel emlékezett meg róla, mint nagytudású, intelligens, a szakmájának szenvedéllyel élő építészmester, akiben nemcsak a kellő szakmai tudás, de az eziránt érzett alázat is megvolt. Diákjai lelkiismeretes, szigorú és alapos tanárként emlékeztek vissza rá. Többek között olyan tanítványok kerültek ki a kezei alól, mint Rerrich Béla, Gaál Adorján és Sándy Gyula.
Az általa tervezett munkák között többféle épülettípus megtalálható. Pályája kezdetén jellemzően inkább protestáns templomokkal foglalkozott. Legelső önálló munkái a budapesti Nagy Ignác utcai unitárius templom (1888-1890), valamint a debreceni Kossuth utcai református templom (1885-1888). Peczet építészetelmélet szempontjából is izgatta a protestáns templomépítészet. 1888-ban jelent meg értekezése A protestáns templomok építéséről, kapcsolatban a debreceni kálvinista új templom részletes ismertetésével címmel, amelyben azonban nem csak a kálvinista, de a lutheránus és unitárius templomok építészetét is vizsgálja. Későbbi munkái között is számos templomépületet lehetne említeni, ezek közül egyik legismertebb a Szilágyi Dezső téri református templom, amelynek sziluettje jellegzetesen emelkedik a Duna budai oldalán.
Szintén általa tervezett épület a Szabadság híd pesti hídfőnél álló budapesti központi vásárcsarnok (1894-1896). A tervpályázaton három első helyezést hirdettek, egy párizsi és egy lipcsei tervezőiroda ellenében választották végül Pecz pályaművét, akinek térelrendezése a legjobban megfelelt a magyar piaci igényeknek. A csarnok a kor téglaarchitektúrás építészetének egyik legszebb alkotása, melyet acél tetőszerkezet fed. Homlokzatain és főbejáratán a Peczre jellemző neogótikus elemek fedezhetőek fel.
Ezen felül számos bérházat is tervezett, mint például a Nagyvárad téren álló Gróf Haller utcai tisztviselőház (1911-1912), a József körúton álló Wirnhardt-féle házak (1897-1898). De tervezett iskolaépületeket is: Ungvári Állami Alreáliskola (1902), Fasori Evangélikus Gimnázium (1903-1904), Fiumei Tengerész Akadémia (1903-1904) stb. Egyik utolsó munkája a Bécsikapu téren található Országos Levéltár épülete (1912-1923), amelyet már csak halála után fejeztek be.
szerző: Dávid Eszter
Felhasznált irodalom:
Rerrich Béla: Pecz Samu. In A Magyar Mérnök- és Építész-Egylet Közlönye. 56. évf. (1922.) 40-41. szám 303.
Végh János: Pecz Samu önéletírása. In Bardoly István – László Csaba: Koppány Tibor hetvenedik születésnapjára. tanulmányok. Budapest, OMvH, 1998.
Déry Attila: Pecz Samu. MÉM MDK, Tudományos Irattár, Lymbus, ltsz. K 1747/11.
Sisa József: Pecz Samu. MÉM MDK, Tudományos Irattár, Lymbus, ltsz. K 2005.
