Nyolcvan éve hunyt el Balogh Rudolf (1879–1944), a magyar fotográfia történetének egyik legnagyobb hatású személyisége

2024. október 09. - 2024. október 09.


1879. szeptember 1-én Budapesten született, ahonnan tíz éves korában Győrbe került. Ruby Miroszláv, a reáliskola rajztanára tanította meg fényképzeni. Bár tanulmányairól homályos adatok vannak, minden valószínűség szerint Bécsben folytatta a fényképészeti képzést.


1903-ban tért vissza Budapestre, ahol a Váci utca 12. szám alatt megnyitotta műtermét. Ezzel párhuzamosan kezdte sikeres fotóriporteri karrierjét a Vasárnapi Ujságnál akkor, amikor a fotóillusztráció alkalmazása még csak egy pár éves múltra tekintett vissza. Újító volt a panoráma- és az éjszakai képek felvételezésében is. Tekintve hírfotóinak sokaságát, helyszíneinek számát, kezdetben leginkább egy mindenes „száguldó fotóriporterként” működhetett. Majd fokozatosan jelentek meg fotói között a hangulatos, konkrét eseményekhez nem köthető zsánerképek, előrevetítve azt a háború utáni oeuvre-t, amiről Balogh ma leginkább ismert. Pályája kezdetétől rendszeresen részt vett és sikert aratott pályázatokon, kiállításokon. Kritikusai leginkább éjszakai és tájképi felvételeit dicsérték. Mestere volt a legkülönfélébb fotótechnikai eljárásoknak. Kiválóan űzte a piktorialista fotográfia által megkövetelt nemeseljárásokat, de a később igen divatossá váló brómezüst zselatinos technikát is kiemelkedő művészi igénnyel alkalmazta.

Már ismert fotográfus, a királyi család által is elismert szakember volt az első világháború kitörésekor. Nem lehetett véletlen, hogy József főherceg hadi fényképészeként került a frontra. Az 1914 és 1917 között készült, Vasárnapi Ujságban megjelent felvételeiből tudható, hogy bejárta Oroszország, Olaszország és Szerbia legkülönbözőbb hadszíntereit. Bizonyára kiemelt tudósító szerepének volt köszönhető, hogy a véres ütközeteket nagyrészt elkerülte. Háborús fényképei inkább a katonaélet mindennapjait, kórházakat, protokoll-eseményeket jelenítenek meg.  

Nagy fordulatot hozott Balogh karrierjében, hogy a háború után Az Est-Lapokhoz került, melynek a korban divatos képes mellékleteiben kibontakoztathatta korábban megfogalmazott elképzeléseit. Már 1914-ben így írt a „magyaros fényképezés” lényegéről: „Nem kell a sablonos, internacionális ízű tájakat fotografálni. Maradjunk itthon, […] magyar művészi fényképezést teremtsünk, magyar levegővel, derűs magyar éggel […] néprajzi motívumaink […] páratlanok a maguk nemében.” A Trianon utáni Magyarországon a vidéki idill megjelenítésének vágya termékeny talajra talált. Balogh témaválasztásában egyre inkább a népi élet zsánerképei kezdtek dominálni, mígnem azok szinte kizárólagossá váltak. Járta a vidéket, hogy hétről hétre újabb és újabb ellenfényekkel operáló, finom tónusátmenetekkel megjelenített képeket vigyen a vidékről az Est-Lapoknak. Ezzel a mester iskolát teremtett.  

A két világháború között virágkorát élő, Balogh Rudolf által elindított „magyaros stílus” technikai bravúrjai, témaválasztása külföldi elismerésre talált korában, és jó időre meghatározta a külföldiek Magyarországról alkotott képét, ami nem ritkán hamis, mesésen idilli volt. Az irányzatnak nagy szerepe volt egy új fotográfiai szemlélet kialakulásában. A technikai kivitelezést tekintve a tiszta fényjáték monokróm ábrázolására törekedtek, szakítva a képzőművészet utánzásával. Ezzel a stílussal terjed el a 30x40-es fekete-fehér brómezüst tükörfényezett nagyítás, amely a tűéles részleteket is meg tudta jeleníteni. Az irányzat kialakulásában nagy szerepe volt az 1920–30-as években prosperáló amatőr mozgalmaknak. Lehetővé tették, hogy széles körben elterjedt, egységes stílus alakulhasson ki. A kor egyik legkiemelkedőbb műkedvelő fotósa, Balogh Rudolf tanítványa, Szöllőssy Kálmán volt. Fotótárunk több száz felvételt őriz az egykori irodatiszt országjáró útjairól (1., 8-9. kép).

Balogh Rudolf kortársai által is igen nagybecsben tartott szakember volt. Színvonalasan kivitelezett felvételei, technikai újításai, aktív oktatói, szakírói és a fényképész szakmában betöltött szervezői tevékenysége okán jeles helyet foglal el a magyar fotográfia történetében, akiről méltán nevezték el 1992-ben a kiemelkedő fotóművészeti tevékenységért járó állami kitüntetést. Műemléki fotótárunk egy-egy épületfotót, kőtöredékről készült felvételt őriz a nagynevű művésztől.

Ma nyolcvan éve, hogy 1944. október 9-án elhunyt Balogh Rudolf.

 

Kádár Zsófia

 

Felhasznált irodalom:

Albertini Béla: Magyar fotókritika 1839-1945. Kép – Mozgókép – Kultúra. Budapest, Múzsákközművelődési Kiadó, 1987.

Kincses Károly: Fotográfusok - made in Hungary : aki elment, aki maradt. [Kecskemét], Magyar Fotográfiai Múzeum, 1998.

Kincses Károly – Kolta Magdolna: Balogh Rudolf: minden magyar fotóriporterek atyja. Budapest, Fotográfiai Múzeum, 1998.

Kincses Károly: A magyaros stílus: mítosz vagy siker?  [Kecskemét], Magyar Fotográfiai Múzeum, 2001.

https://www.youtube.com/watch?v=UGgzyKL2kGQ   (letöltés: 2024.10.07).