A bártfai születésű Myskovszky a budai majd a bécsi polytechnikumban folytatott építészeti tanulmányait követően, 1867-ben a bártfai rajziskolában, illetve a körmöcbányai állami reáliskolában vállalt ábrázoló geometria és rajztanári állást, majd 1868-tól egészen 1897-es nyugdíjba vonulásáig a kassai állami reáliskolában dolgozott. Ezzel együtt a Magyarországi Műemlékek Ideiglenes Bizottságának megalakulását követően az intézményes magyar műemlékvédelem szolgálatába állt. Bár vázlatkönyvei tanúsága szerint a korábbi években Budán, Esztergomban, Pécsett és a Dunántúl további településein is megfordult, 1872-től a felső-magyarországi emlékek szisztematikus dokumentálásának szentelte munkásságát. Könyöki József és Arányi Lajos mellett ő volt e korai időkben a bizottság egyik legaktívabb műemlék-felmérője, aki évtizedeken átívelő tevékenysége során a teljes Felvidéket bejárta.
Helyszíni felvételeinek rögzítése céljából mindig vitt magával egy vázlatfüzetet, tisztázott toll- és tusrajzait, akvarelljeit viszont Kassán készítette el e skiccek-vázlatok alapján. Miután a kész dokumentációit elküldte a hivatalnak, a felmért épületekről több ízben publikációt is közölt, úgy szakmai (Archaeologiai Értesítő, Archaeologiai Közlemények), mint ismeretterjesztő periodikákban (Vasárnapi Ujság), hogy megfigyeléseit a tudományos és a nem szakmai közeg számára egyaránt elérhetővé tegye.
Útjai során főleg templomokat dokumentált, a kassai dómtól a falusi plébániatemplomokig, ugyanakkor a várak sem kerülték el a figyelmét. Az alaprajzok és a homlokzatok, távlati képek mellett minden esetben lerajzolta az épület fontosabb részleteit, festett és faragott díszeit – ráadásul (a maga korában meglehetősen újszerű módon) nem kizárólag a középkor emlékeire koncentrált. A 19. század utolsó harmadában a purista restaurálások rendre eltávolították például a középkori eredetű templomok 17–18. századi oltárait, és új, neoromán vagy neogótikus alkotásokkal pótolták őket. Minden bizonnyal hasonló sors várt volna a zborói plébániatemplom 1646-ban készült, Antiochiai Szent Margit és Szent László tiszteletére felszentelt főoltárára Myskovszky közbelépése nélkül, ugyanis ő hívta fel Bubics Zsigmond kassai püspök figyelmét annak kiemelkedő értékeire. Továbbá az elsők között figyelt fel Észak-Magyarország, így Árva vármegye mellett elsősorban szűkebb pátriája: Sáros fatemplomaira.
Myskovszky felméréseit az 1880-as évektől több kritika érte. Ezek többségében ugyanabból fakadtak, mint munkamódszerének pozitív eredményei. Rengeteg emléket dokumentált, ráadásul nem egy, utóbb elpusztult vagy átépített épületet, épületrészletet, valamint az eredeti helyéről eltávolított liturgikus berendezési tárgyat, szobrot kizárólag az ő rajzai nyomán ismerünk. Tény azonban, hogy nem készített mindig metszetet, távlati képein a részletek sokszor nehezen kivehetők vagy pontatlanok, akárcsak mérései, illetve feliratmásolatai. Rajzai és törzsívei éveken át megfeleltek a korszak kívánalmainak, így publikációival együtt megvetették az alapját a Felvidék építészetével, művészetével foglalkozó műemlékes tevékenységnek és a tudományos kutatásnak. Azonban az építészi szemlélet megjelenése új irányt szabott a műemlék-felméréseknek, leküzdhetetlen kihívás elé állítva a mégoly szorgalmas Myskovszkyt is.
Az 1890-es években befejezte szisztematikus műemlék-felmérési tevékenységét, és élete hátralevő részében akvarelleket festett történeti épületekről – immár kevésbé dokumentatív, sokkal inkább művészi célból.
Kovács Gergely
Felhasznált szakirodalom:
Borsos Béla: A magyar műemlékvédelem hivatala és gyűjteményei az 1881. évi törvény megjelenésétől Henszlmann haláláig (1888). Magyar Műemlékvédelem, 7. 1974. 23–46.
Horler Miklós: Az intézményes műemlékvédelem kezdetei Magyarországon (1872–1922). In: A magyar műemlékvédelem korszakai. Tanulmányok. (Művészettörténet-műemlékvédelem 9.). Szerk. Bardoly István, Haris Andrea. Budapest, Országos Műemlékvédelmi Hivatal, 1996. 79–144.
Jankovič, Vendelín: Dejiny pamiatkovej starostlivosti na Slovensku v rokoch 1850–1950. Monumentorum Tutela Ochrana Pamiatok, 10. 1973. 5–80.
Jankovič, Vendelín: Viktor Myskovszky (1838–1909). Monumentorum Tutela Ochrana Pamiatok, 10. 1973. 81–221.
Kovács Gergely: „Ma pedig már nincsenek Herkulesek.” – Szemelvények Myskovszky Ernő és Schönherr Gyula levelezéséből (1903–1906). Enigma, 29. 2022. (2023). No. 112. 31–84.
Oriško, Štefan–Buday, Peter: Pramene k umelecko-historickému bádaniu a ochrane pamiatok na Slovensku (1846–1918). Bratislava, Stimul, 2017.
Viktor Miškovský a súčasná ochrana pamiatok v Strednej Európe/Myskovszky Viktor és a mai műemlékvédelem Közép-Európában. Zostavil/Összeáll. Alexander Balega, ford. Kristína Markušová, Alexander Balega. Bratislava–Budapest, Országos Műemlékvédelmi Hivatal, 1999.