Möller István 1860-ban született Móron. Egyetemi tanulmányait Karlsruhéban és Bécsben végezte. Az itt töltött évek és később itáliai útjai során szerzett tapasztalatai hozzájárulhattak a későbbi műemlék-helyreállító gyakorlatának kidolgozásához is.
Első jelentős munkáját egészen fiatal korában, 1889-ben kapta a Műemlékek Országos Bizottságától. Megbízták a romokban heverő zsámbéki premontrei templom helyreállításával, amely munkája meghatározóvá vált nemcsak Möller számára, hanem a későbbi műemlék-helyreállító generációkra is nagy hatást gyakorolt.
Az itt végzett tevékenységét sokféleképpen értékelte már a szakma. Sokan kezdetben a műemlékek helyreállításával foglalkozó 1964-es Velencei Charta előfutárát látták benne. Ma azonban inkább tűnik úgy, hogy az utókor „vitáit” is kiváltó eltérő anyaghasználatot a szűkös anyagiak miatt kellett alkalmaznia, és nem a korát évtizedekkel megelőző gyakorlat miatt.
Annyi azonban bizonyos, hogy a zsámbéki templom helyreállítása túllépett a századvég uralkodó purista gyakorlatán és Möller Zsámbék utáni munkáinál már tudatosan is alkalmazta azokat az elveket, amelyek a műemlékek helyreállításánál egy új korszak kezdetét jelentették:
romkonzerválás, állagmegóvás és a kiegészítéseket is láttatni kívánó gyakorlat.
Célkitűzéseit a következőkben foglalta össze: „stílszerű restaurálás helyett a műtörténeti tudáson alapuló helyreállítás, melynél minden kort változatlan eredetiségében meg kell hagyni és tiszteletben tartani, és minden szerkezetileg még helytálló követ a saját patinájában meg kell tartani”.
Möller műemléki gyakorlata azonban a műemlék-helyreállítás új metodológiáját is fémjelezte. Az építész mintegy kétszáz műemlékünk restaurálását végezte mélyreható kutatásokra alapozva. Külön figyelmet fordított a helyszíni tanulmányozásra, vizsgálta az építési technikákat, az alkalmazott anyagokat, azok lelőhelyeit, megmunkálási, elhelyezési módjait, a falazatok rakását, habarcsának összetételét. Tanulmányozta a profilokat és azok szerkesztési módjait, az egyes részek formai alakulását. Hangsúlyt fektetett az újra felhasznált kövek, téglák ún. másodlagos beépítése során az egyes építési időknek egymástól való megkülönböztetésére is.
Legfontosabb helyreállítási munkái között olyan emlékeket tartunk számon, mint a Vajdahunyad vára, a gyulafehérvári székesegyház, a lékai vár, a kolozsvári ferences kolostor, az esztergomi és pécsi székesegyházak és Gül baba türbéje. Ezek mellett még templomok és várak hosszú sora írható neve mellé.
Alkotó építészként számos főúri kastélyt és templomot tervezett. Templomaink közül az ő nevéhez fűződik a Kalocsa-külvárosi plébániatemplom és az 1933-ban felszentelt, a zsámbéki templom mintájára épült Árpád-házi Szent Margitnak titulált Lehel téri templomunk is. A Magyar Építészeti Múzeum és Műemlékvédelmi Dokumentációs Központ Múzeumi Osztálya és a Műemlékvédelmi Dokumentációs Osztály számos tervet, felmérést őriz műemléki és építész munkásságából.
Möller Istvánt 1915-ben kinevezték a Műegyetem Középkori Műépítéstan Tanszékének tanárává. A megüresedett helyre a bizottság úgy találta, hogy „Möller István szinte predesztinált egyén arra, hogy Steindl Imre és Schulek Frigyes örökébe lépjen, s hogy ő a középkori építészeti tanszék programja szerinti összes feladatoknak a legtökéletesebben meg fog felelni”. Így kezdődött meg 17 évig tartó, fáradhatatlan tanári pályája.
Möller az egyetemre a reformok idején érkezett, melybe jól illeszkedett a korábbi hagyományokkal szakító módszere. Az általa oktatott középkori alaktant igyekezett immár fejlődéstörténeti alapon bemutatni, szemben a korábbi mesélő jellegű oktatással. Általa honosodtak meg a tanszéken a rendszeres zsámbéki tanulmányutak is, hogy a diákok „megszeressék hazánk műemlékeit, és megismerjék a helyes restaurálási elveket”.
Tanári tevékenységére halála előtti levelében is „hálatelt szívvel” emlékezett meg. Möller István munkássága alakította és formálta a későbbi korok szellemiségének gyakorlatát, korának kiemelkedő műemlék-építésze volt.
Nekrológjában Rados Jenő így fogalmazott: „sok szeretet és önmegtagadást igénylő munkájának…apostola”
Számára hazafias, nemzeti kötelesség volt emlékeink „féltő gonddal” való megőrzése, szavaiban megőrződött minden kor aktualitása: „becsüljük jobban, mint eddig, azt a keveset is, ami birtokunkban maradt. Ne engedjük, hogy a közönynek áldozatul essenek, ne engedjük, hogy kontár kezekbe jussanak, mert az idő viszontagságai századokon át nem tehetnek annyi kárt, mint felületesség és tudatlanság egy nap alatt.”
Krébesz Lili
Felhasznált irodalom
Román András: Tisztelgés Möller István emlékének. in: Műemlékvédelem 1990 / 2. szám
Gerő László: Möller István zsámbéki restaurálásáról. in: Műemlékvédelem 1992 / 4. szám
Entz Géza: Möller István zsámbéki helyreállítása. in: Műemlékvédelem 1990 / 2. szám
Dümmerling Ödön, ifj: Möller István. in: Műemlékvédelem: 1960 / 4.
Mezős Tamás: A műemlékvédő Möller István. in: Műemlékvédelem: 2010 / 3. szám
Műemlékvédelem 2010. 3. sz. 54. évf. teljes száma
