Schulek János apja, a sokak által főként a Halászbástya és budavári Nagyboldogasszony-templom ki- és átépítéséről híres Schulek Frigyes is meghatározó szerepet játszott a műemlékvédelemben. Nem meglepő tehát, hogy fia már diplomázásának évében felmérési rajzokat készített a Műemlékek Országos Bizottságának, és onnantól kezdve – bár magánépítészként is működött – élete végéig szoros szál fűzte a műemlékvédelemhez.
Intézményi iratainkban az ifjú Schulek neve 1894-ben jelenik meg először. Ekkor a sajókeresztúri templomról készített felmérési rajzokat. Kezdetben apjával tevékenykedett, illetve apja megbízásait vette át. Ilyen feladat volt a Halászbástya építésvezetése, Ákos románkori templomának helyreállítása, vagy az eperjesi plébániatemplom munkálatainak befejezése. Míg apjánál a purista restaurálás, vagyis az emlék formai középkoriasítása volt a cél, fia a XX. század eleji műemlékvédelmi elveknek megfelelően már leginkább az eredeti formák, eredeti anyagában való megtartását tartotta fontosnak. Archívumunkban az ifjú Schulek egyik korai önálló munkája a liszkófalui római katolikus templom bővítéséhez kapcsolódó iratokban érhető tetten. Itt az építész a régi arányok és a falusias jelleg megtartását tűzte ki célul.
Visegrádi Salamon-toronynál is apja munkáját folytatta. A leomlott déli falat már a korszerű elveknek megfelelően, a középkori kváderkőtől jól elkülöníthetően, fazsindellyel pótolta, a rom körvonalait meghagyva. Az 1932-re elkészült finom és érzékeny megoldású romkiegészítés ma már sajnos nem látható, mert az 1950-es években gondatlanság miatt leégett. Schulek János vitathatatlan érdeme, hogy eltökélt és kitartó kutatómunkája eredményeképpen 1934 szilveszterén előkerült – az addig csak írott forrásokból ismert, mesés szépségűnek leírt – az ország egyik legfontosabb középkori királyi központja, a visegrádi palota. Innentől kezdve, 1948-ban bekövetkezett haláláig Schulek János a rezidencia feltárásának és helyreállításának szentelte életét.
Egy évvel MOB feloszlatása előtt halt meg, az utolsó nagy generáció egyik meghatározó tagjaként. Möller István, Foerk Ernő, Lux Kálmán, Gerevich Tibor voltak kortársai és kiemelkedő személyiségei annak a csekély létszámú gárdának, amely Magyarországon a két világháború között a műemlékvédelemért tevékenykedett.
Kádár Zsófia
