Cookie / Süti tájékoztató
Kedves Látogató! Tájékoztatjuk, hogy az memmdk.hu honlap felhasználói élmény fokozásának érdekében cookie-kat alkalmazunk. A honlapunk használatával ön a tájékoztatásunkat tudomásul veszi.
Elfogadom

ID. STORNO FERENC (Kismarton, 1821. február 20.–Sopron, 1907. január 29.)

2021. február 20. - 2021. február 20.
Esemény kezdete:2021-02-20 00:00:00
Esemény vége:2021-02-20 23:59:00
Hol
A hazai kulturális élet megannyi szereplője okkal emlékezhet meg születésének 200. évfordulóján a rendkívül gazdag és sokrétű életművel bíró id. Storno Ferencről. Az alábbi összeállításban műemlékes munkáira helyezzük a hangsúlyt.

Id. Storno Ferenc a magyar műemlékvédelem regényes életutat maga mögött hagyó alakja. Az egykori kéményseprőből lett festő, építész és műgyűjtő, noha akadémiai képesítésben nem részesült, egyebek mellett restaurálta a magyarországi bencés főapátságot és annak templomát, asztaldíszt tervezet Lipót főherceg számára, továbbá magára ölthette a Ferenc József-rend lovagkeresztjét. Az épített örökséggel való találkozása a historizmus, valamint a műemléki dokumentálás számára szerencsét, a történeti korszakok számára több ízben radikális átfestést, purista restaurálást hozott. Jóllehet, utóbbi esetekben olyan műemléki értékek születtek, amelyek védendő mivolta az utókor számára már nem lehet kérdéses.

            A kismartoni születésű Storno gyermek- és ifjúkorát a bajorországi Landshutban töltötte, majd 1845-től egészen haláláig Sopronban élt. Van abban valami sorsszerű, hogy életrajzi feljegyzése szerint merő véletlenségből keveredett a városba: „Úgy határoztam, hogy Pozsonyon át Pestre, majd vissza Bécsbe és Bajorországba utazom. De másként kellett történjen. Egy horvát nő, akitől a Pozsony felé vivő utat tudakoltam, nem azt mutatta meg, és így Pozsony helyett Sopronba vezetett az utam, hogy azután végképp itt is maradjak.” Több mint negyed századdal itteni letelepedését követően megvásárolta a Fő tér északnyugati sarkán álló, napjainkban a nevét viselő házat, amelyben 1482–1483-ban egykori tulajdonosa, a Haberleiter család Hunyadi Mátyást is vendégül látta. Míg az archív források tanúsága alapján igazi Kunstkammernek tekintendő műtermét a Bécsi út 25. szám alatti épületben rendezte be.

            Ekkoriban már aktív műemlékrestaurálási, dokumentációs tevékenységet folytatott. Pannonhalma mellett többek közt Garamszentbenedek, Körmöcbánya és Besztercebánya templomait, a szepeshelyi prépostsági templom és a lőcsei Szent Jakab-templom középkori falfestményeit restaurálta. Munkái során először részletes felmérési dokumentációt készített a szóban forgó emlékről, majd az épület „helyreállításának” keretében többnyire új festészeti és szobrászati dekorációt, liturgikus berendezési tárgyakat is tervezett. Külön figyelmet érdemelnek a középkori falképekről festett akvarellmásolatai. A nagyszebeni Kálvária, illetve a brassói Fekete templom kaputimpanonjának Madonnája mellett a soproni Szent Mihály-templom homlokzati Keresztrefeszítését is dokumentálta, amelyen az Ó- és Újszövetséget megtestesítő nőalakok (Ecclesia et Synagoga) közötti élő keresztfa Jessze fájaként jelenik meg.

            Sopron első plébániatemplomának helyreállítása során Storno a főhajó boltozatát hordozó féloszlopok középkori gyámköveit is kifestette. Ennek eredményeképpen a két korszak különleges összhatást, az arctípusok tekintetében leginkább a matrjoska babákra emlékeztető megoldást képez. Talán még nagyobb volumenű, a teljes épületbelsőre kiterjedő restaurálást eszközölt a szintén jubiláló Szent Jakab-kápolnában. Az enteriőr többszöri változása, az 1886-ra befejezett munkálatok teremtette összkép, valamint a neogótikus átalakítás utóélete pontosan nyomon követhető az itt bemutatott gyűjteményi dokumentumokon. Az épület korai részleteit megőrző felmérések elkészítését követően, Storno a teljes középkori stílusegység „visszaállításának” jegyében restaurálta a kápolnát. Munkájának eredménye a későbbiek során történeti értékké vált, így az 1960-as években a Sedlmayr János-féle helyreállítás dokumentálta, majd védőréteggel való leragasztásukat követően lemeszelte a Storno által kifestett falfelületeket.

            A példákat hosszan sorolhatnánk még az alcsúti kastély kápolnájának díszítésétől kezdve, egészen a nagyváradi püspöki palota ebédlőjének mennyezeti kifestéséig. Pályafutása során Storno következetesen kitartott a restaurálások purista szemlélete mellett. Miután 1890 környékén látása visszafordíthatatlanul megromlott, életművét két fia, Ferenc és Kálmán tette teljessé, akik a 20. század hajnalán sem tágítottak az apjuk által követett szemléletmódtól.

Kovács Gergely

 

Válogatott szakirodalom

 

Askercz Éva: Id. Storno Ferenc pályakezdő éveinek bécsi kapcsolatai. Soproni Szemle, 48. 1994. 362–374.

Askercz Éva: Id. Storno Ferenc életrajzi feljegyzése 1868-ból. Soproni Szemle, 54. 2000. 181–188.

Grászli Bernadett–Kiss Melinda: A soproni Storno család munkássága és műgyűjteménye. Sopron, Soproni Múzeum Alapítvány, 2013.

Lővei Pál: Id. Storno Ferenc emlékkiállítása Sopronban. Műemlékvédelmi Szemle, 7. 1997. 199–210.

Lővei Pál: Storno fecit. Az id. Storno Ferenc halálának 100. évfordulója alkalmából rendezett emlékkiállítás megnyitóbeszéde 2007. április 13. Soproni Szemle, 62. 2008. 67–71.

Műemlékvédelem törvényi keretek között. Törvénytől-törvényig. Történetek az intézményes műemlékvédelem 120 évéből. Szerk. Tamási Judit. Budapest, Országos Műemlékvédelmi Hivatal, 2001. 19–21.  

Rómer Flóris: Régi falképek Magyarországon. Budapest, Egenberg-féle Könyvkereskedés, 1874. 138–139.