Idén 160 éve várja látogatóit az állatkert, Budapest emblematikus helyszíne. Több nagyobb átalakításon is átesett, és számos ikonikus pavilonja határozza meg a város látképét az elefántháztól a nagyszikláig. Évfordulós cikkünkben a bölény-és bivalyház történetét mutatjuk be, amely az elmúlt évszázadban többször is újjászületett, és valamennyi változata belopta magát a fővárosiak szívébe.
1866 nyarán adták át a Fővárosi Állat-és Növénykert tizenegy nagyobb, és számos kisebb pavilonból álló együttesét. A historizáló épületeket Szkalnitzky Antal és ifj. Koch Henrik tervezték. A legkorábbi szakaszban épült pavilonok kinézetét korabeli rajzokból ismerjük, ugyanis legtöbbjüket a 20. század elején elbontották. Közülük csak a Zenepavilon maradt fenn, amely azonban a 2. világháború pusztításainak esett áldozatul. A megnyitást követő évtizedekben több nagytestű állat érkezett az állatkertbe, akik számára új épületeket kellett emelni: 1868-ra a Zsiráfházzal (Lohr Antal), 1876-ra az Oroszlánházzal (Hauszmann Alajos), 1878-ra pedig új Madárházzal (Gerster Kálmán) egészült ki a park.
Az addig magánvállalkozás keretében üzemelő állatkert működtetését 1907-ben vette át Budapest Székesfőváros, és ekkor határoztak az újjáépítésről is. Tereprendezését Végh Gyula vezette, a legkorszerűbb zoológiai szempontoknak megfelelően az állatok kifutóit természetes módon, árokkal, műsziklával határolták le. Az új épületek jelentős részének megtervezését az akkor pályakezdő Kós Károly és Zrumeczky Dezső építészek kapták feladatul. Kós és Zrumeczky tervei alapján tizenhat pavilon épült fel 1909 és 1912 között, amelyekhez korábbi erdélyi tanulmányútjaik alapján a népi építészetből merítettek ihletet. Az egységes, de mégis sokszínű épületegyüttes megvalósításával egy népi építészeti skanzent hoztak létre a város szívében.
Gyűjteményünk az állatkerthez kapcsolódó leglátványosabb darabja a bivaly-és bölényház makettje. Az épület előképe Kós Károly saját bevallása szerint egy kalotaszegi kisbirtokos és fia udvarháza volt. A pavilont a II. világháború okozta sérülések miatt le kellett bontani:
„A bölényházra gyűjtőakna esett, elégett a ház teteje és minden fából épült része, és istállójukban égtek el az amerikai és európai bölények. Az európai bölények elpusztulása csaknem pótolhatatlan veszteségünk, mert ebből a kihalófélben levő állatfajból a legutóbbi világháborút megelőző időben az egész világon már csak hetven példány élt és valószínű, hogy ez a szám az egész Európán végigdúlt háború folytán igen megcsappant.”[1]
Az új, későmodern bölényházat (Kéri Gyula és Bognár Ferenc, BUVÁTI) 1963-ban adták át. Kifutó fölötti homlokzatát egy barlangfestményeket idéző, sgraffito technikával készült bölény ábrázolás díszítette.
Időközben elkészült az eredeti bölényházat megörökítő makett is, amelyet az 1980-as évektől számos kiállításon bemutattak, így az épület Kós és Zrumeczky-féle változata sem kopott ki a köztudatból. Az 1990-es években kezdődött átfogó rekonstrukció során az állatkert épületei nemcsak megújultak, de több, a világháború után elbontott épületet rekonstruáltak a Budapest Főváros Levéltárában őrzött tervek alapján. A Baromfiudvar, a Norvégház, a Krokodilház, a Szarvasház, a Bölény-és Bivalyház, a Zsiráf-és zebraház, valamint a Tejcsarnok rekonstrukciója nyomán ma az állatkert képe javarészt az 1912-re elkészült állapotot tükrözi. A bölényházat Anthony Gall ausztrál származású, Magyarországon élő Ybl-díjas építész tervei alapján 2010-ben építették újjá, száz évvel az eredeti felépülése után.
Csakhogy addigra már a modern épület is annyira fontossá vált, hogy az sem tűnhetett el nyomtalanul: legfontosabb elemét, a sgraffitót leválasztották, és a mai Majomházba helyezték át. A bölényház története épített örökségünk kezelésének szép példája, ami tiszteletben tartja a múltat, de nem feledkezik meg az azóta eltelt évtizedekről sem.
Magyaróvári Fanni Izabella
[1] Nádler Herbert: Az Állatkert pusztulása. In: Budapest, 1946/6. 219.
Felhasznált irodalom
- Lendl Adolf: Az új állatkert. Magyar Építőművészet VII/6. 1909. 1-16.
- Györgyi Dénes: Az állatkertről. In: Magyar Építőművészet, IV/10-12. 1912. 1-44.
- Lampert Rózsa: A Fővárosi Állat-és Növénykert Műemléki felújítása. Műemlékvédelem XLIII/5. 1999. (278- 285.)
- Perczel Olivér: A budapesti Állatkert építésének története. In: Napkeletről jöttem, nagy palotás rakott városba kerültem. Fabó Beáta – Anthony Gall: Kós Károly világa 1907-1914. Budapest Főváros Levéltára, Budapest: 2014 (71-86.)
- Egy kis erdélyi levegő a fővárosban. In: Napkeletről jöttem, nagy palotás rakott városba kerültem. Fabó Beáta – Anthony Gall: Kós Károly világa 1907-1914. Budapest Főváros Levéltára, Budapest: 2014 (87-91.)
- Hanga Zoltán: Állatkerti műemlékek. Fővárosi Állat-és Növénykert, Budapest: 2012.
- Nádler Herbert: Az Állatkert pusztulása. In: Budapest, 1946/6. 218-220.