Marosi Ernő szavaival élve „a normális művészettörténész”, „a kiválóan képzett hivatalnok”, aki 1904-től a Műemlékek Országos Bizottságának előadójaként számos műemlék megóvásában közreműködött. Forster Gyulával karöltve, következetesen alkalmazta a „konzerválni és nem restaurálni” elvét. Noha írásos munkásságának legjavát a hivatali jelentésekbe fektette, komoly publikációs tevékenységet folytatott. Még úgy is, hogy 1919-ben minden hivatalától megfosztották, s ettől fogva szépirodalmi művek, főként Honoré de Balzac és Émile Zola regényeinek fordításából élt. Születésének 150. évfordulóján az írásaiban megjelenő emlékek gyűjteményi dokumentumaiból válogattunk.
