Ugyan 1837-ben Padovában megszerezte az orvosi diplomáját, olaszországi tartózkodása során figyelme mindinkább a művészettörténet, azon belül is kifejezetten az építészettörténet felé fordult. Fel is adta orvosi terveit és Rómában művészettörténeti órákat vett, majd a következő években bejárta Olaszországot, Franciaországot, valamint járt német és angolszász nyelvterületeken is, ahol a művészeti tanulmányok mellett irodalmi és esztétikai ismereteit is elmélyítette. Visszatérve Magyarországra az 1840 évek elején különböző folyóiratokban publikált (pl. Pesti Hírlap, Athenaeum), valamint a Szépirodalmi Szemle egyik főmunkatársa volt 1840 és 1847 között. Irodalmi munkájának elismeréseként már egészen korán, 1843-ban a Kisfaludy Társaság tagjai közé választották. Irodalomkritikái mellett számos esztétikai írása is megjelent. Esztétikai és filozófiai nézetein elsősorban az utazásai során megismert olyan angol és német gondolkodók hatása fedezhető fel, mint Winckelmann, Schelling és Hegel.
Publicisztikai munkásságának egyik első darabja az 1841-ben közzétett „Párhuzam az ó és újkor művészeti nézetek és nevelések közt, különös tekintettel a művészeti fejlődésre Magyarországban” című tanulmánya, amelyet számos más művészettörténeti és építészeti tematikájú írás követett az évek során. Korai kutatásainak egyik fő tárgya szülővárosának, Kassának középkori templomai voltak, amelyekről 1846-ban saját rajzaival illusztrált kötetet adott ki. Ezen írásaiban már megjelennek a később kidolgozásra került arányelméletének alapjai.
Ugyanebben az évben, 1846-ban Kassán tartotta meg vándorgyűlését a Magyar Orvosok és Természetvizsgálók Társasága. Ezen a gyűlésen – amelyet hagyományosan a magyar műemlékvédelem kezdetének szokás mondani – hívta fel Henszlmann a társaság tagjainak figyelmét a nemzet épített értékeinek fontosságára és azok védelmének egyre sürgetőbb feladatára. Az indítvány eredményeként az Akadémia felszólítást intézett a lakossághoz, amelyben az ismert értékes, vagy értékesnek vélt örökség összeírását kérte.
Henszlmann 1848-ban javaslatot terjesztett elő, amelyben egy örökségvédelmi bizottság felállítását szorgalmazta, azonban a szabadságharc miatt ezek a törekvései félbemaradtak. A harcok után fogságba esett, majd szabadulása után elhagyta az ország területét. Londoni és párizsi évei után csak 1860-ban tért vissza Magyarországra, ahol az Archeológiai Bizottságban tevékenykedett. Ipolyi Arnold és Kubinyi Ferenc mellett ő is tagja volt annak a küldöttségnek, amely 1862-ben Konstantinápolyba ment a törökök által elhurcolt Corvina Könyvtár még megtalálható darabjainak azonosítása céljából.
A középkori magyar művészet és építészet megismerése érdekében számos régészeti kutatásban is részt vett. Többször vezetett ásatást Székesfehérváron, majd többek közt Kalocsán, Pécsett és Visegrádon is. 1872-ben a Műemlékek Ideiglenes Bizottságának első rendes előadójának nevezték ki. Kilenc évvel később, mint országgyűlési képviselő előterjesztette az első magyar műemlékvédelmi törvény előzetes változatát. Ennek elfogadása után alakult meg a Műemlékek Országos Bizottsága, amelynek első elnökévé nevezték ki.
Másik talán kevéssé ismert, de nem kevésbé fontos javaslata volt az 1870-es évek során, hogy az éppen magalakított Országos Képtárat és a már meglévő Nemzeti Képcsarnokot egyesítsék és költöztessék egy nagyobb tömegeket befogadni képes új múzeumi épületbe. Javaslatának végeredménye volt, hogy 1896-ban kihirdették a Szépművészeti Múzeum létrehozásának tervét, azonban ezt az 1888-ban bekövetkezett halála miatt már nem érhette meg.
Ezen rövid és a teljesség igénye nélkül megírt összesítőből is látványosan kitűnik, hogy milyen jelentős karakter volt Henszlmann Imre az átalakuló magyar kulturális életben. Nem csak építészként alkotott, hanem régészként számos ásatást vezetett, kortársaival lefektette a műemlékvédelem elméleti és gyakorlati alapjait, műemléki szakemberként több épületet mért fel és állított helyre. Művészettörténészként rengeteg elméleti írása és tanulmánya jelent meg, nem utolsó sorban pedig nem elhanyagolhatóak irodalmi és esztétikai írásai sem.
Dávid Eszter
Felhasznált irodalom:
Arcanum – Életrajzi Lexikon: Henszlmann Imre szócikk
Csutiné Schleer Erzsébet: Henszlmann Imre
http://fmmk.hu/mernokokfejerben/imapbuilder/HenszlmannI.pdf
Goóg Melinda Éva: A Magyarországi Műemlékvédelemtörténete a 20. század első feléig
http://publikacio.uni-eszterhazy.hu/5578/1/76_90_Go%C3%B3g.pdf
Kozák Péter: Henszlmann Imre
https://www.nevpont.hu/palyakep/henszlmann-imre-efdde
![Henszlmann Imre: A nagyváradi kettős székesegyház. Kézirat. 64 p., [megjelent: Bunyitay kötetében] MÉM MDK Tudományos Irattár, Lymbus, ltsz. 696/1](/uploads/gallery/361/03-korner-12-16971828935669.jpg)
