A temesvári születésű Aigner Sándor építészeti tanulmányait a bécsi Képzőművészeti Akadémián végezte a kölni dómot és a bécsi Stephansdomot is restauráló Friedrich von Schmidt tanítványaként, majd ezt követően két éven át Schmidt mellett tevékenykedett. Az akadémiai éveket és egy hosszabb itáliai tanulmányutat követően Budapesten telepedett le. Eleinte Schulek Frigyes munkatársa volt, akivel építésvezetőként dolgozott a budavári Mátyás-templom átépítésén (1884–1889), majd 1891-től önálló építészként tevékenykedett.
Már Schulek munkatársaként számos pályázaton szerepelt sikerrel. Közülük érdemes kiemelni a Magyar Mérnök- és Építész-Egylet Aranyérmét, melyet 1885-ben kapott meg a budapesti Andrássy út városligeti torkolatának építészeti kialakítására kiírt ötletpályázaton elért sikeréért. Később, 1891-ben első díjat nyert a budapesti Rózsák tere római katolikus templomának tervpályázatán, végül azonban Steindl Imre tervét választották ki kivitelezésre. Rajzai az Ezredéves Kiállításon bemutatásra kerültek, munkáiért a kiállítás bronzérmében részesült.
Amint azt tervezői és műemlékvédelmi tevékenysége is tükrözi, Aigner különös érdeklődést mutatott a középkori építészet iránt. Tagja volt a Műemlékek Országos Bizottságának, restaurálta többek között a szabadkai Szent Ferenc templomot (1907), a veszprémi (1907–1910) és a győri székesegyházat (1910).
Legfontosabb épülettervein, így a kéttornyú törökszentmiklósi római katolikus templomon (1898–1899), a zágrábi erdőigazgatási székházon (1898–1900), a budapesti, Üllői úti Örökimádás-templomon (1903–1908) és a Fehérvári úti Szent Imre kollégiumon (1906), a nagybecskereki törvényszéken (1905), továbbá a Czigler Győző terveinek átdolgozásával megvalósított győri papnevelő intézeten (1908–1910) megfigyelhető a középkori eredetű formavilág historizáló újraértelmezése. Jellegzetes motívum a gótikus, háromkaréjos záródású, középső karéjában gyakran szamárhátívbe átmenő ablaknyílás, amelyet egyes épületein oromzati formába is átültetett.
Munkáinál nem kizárólagos a középkori formakincs használata, így többek között saját bérházát a Lónyay utca 22. szám alatt, vagy akár a Múzeum körút 37. szám alatti bérházat a neoreneszánsz hagyományt követve alkotta meg.
Születésének évfordulóján törvényszéki épületterveivel emlékezünk rá, amelyeket a MÉM MDK Múzeumi Gyűjteménye őriz.
Tóth Enikő
Irodalom:
A budapesti Sugárút (Andrássy-út) városligeti torkolatának építőművészeti rendezése. In: A Magyar Mérnök- és Építész-Egylet Közlönye, 1885. 19. évf. 6. sz. 239–240.
Aigner Sándor. In: Szendrei János – Szentiványi Gyula: Magyar Képzőművészek Lexikona 1. Abádi – Günther. Budapest, 1915. 10–11.
