150 éve, 1872. május 21-én született Divald Kornél, a „szentek fuvarosa”

2022. május 21. - 2022. május 21.


Divald Kornél a Felvidék fáradhatatlan kutatója és dokumentálója volt. Forrásértékű alapos munkát végzett a terület középkori és reneszánsz művészeti emlékeinek felkutatásával. Bár fotográfiáival vált széleskörben ismertté, emellett művészettörténész, termékeny szak- és szépirodalmi író is volt.
 

Divald Kornél a felvidéki Divald fényképészdinasztia legkisebb fiúgyermekeként született Eperjesen. Édesapja a híres fényképész, id. Divald Károly volt, aki nemcsak művészi tájképeiről és portréfotóiról volt ismert, hanem a műemlékeket ábrázoló fotográfiáiról is.

Divald Károly nemcsak a fényképészeti tudását adta át fiainak, hanem a művészet, valamint a műemlékek szeretetét és tiszteletét is. Divald Kornél három idősebb féltestvére a fényképész szakmában helyezkedett el, míg ő kezdetben orvosi tanulmányokat folytatott a budapesti Királyi Egyetemen. Később azonban átiratkozott a bölcsészettudományi karra, ahol a művészettörténet mellett magyar irodalmat és esztétikát hallgatott. Az egyetemi órákon kívül egyre szívesebben töltötte idejét az Országos Képtárban, könyvtárakban, illetve a kulturális élet kevéssé hivatalos központjaiban, a kávéházakban. Tanulmányait viszont idő előtt meg kellett szakítania a családjában örökletes hallóideg-sorvadás miatt – aminek következtében a későbbiekben meg is süketült –, ezért is nevezték később gyakran művészettörténésznek.

            Már egyetemi évei alatt is számos műkritikai írást publikált olyan folyóiratokban, mint a Magyar Szemle vagy a Magyar Iparművészet. Szakírói munkássága mellett már egészen korán elkezdett publikálni szépirodalmi témákban is. Tarczai György írói álnéven számos történelmi témájú novellát és elbeszélést adatott közre, de igazán híres szépíróvá sosem vált.

            A Műemlékek Országos Bizottságával (MOB) első tudományos publikációjának, a Felső-magyarországi reneszánsz építészet című művének kiadása után került kapcsolatba, amikor is felkérték a felvidéki reneszánsz emlékek inventarizálására. Ezzel együtt a Szepesi Történelmi Társulat is megkereste a vármegye művészeti emlékeinek monografikus feldolgozásával, amelyben a szerződés értelmében a szövegét saját képekkel kellett illusztrálnia. Divaldnál ekkor fonódott össze véglegesen a tudományos írás és annak fényképes dokumentálása.

Divald Kornél az egész Felvidéket bejárta, a legnagyobb városoktól a legkisebb falvakig, ahol nemcsak épületek, szobrok és festmények felkutatásával, megörökítésével és gyűjtésével foglalkozott, hanem egyúttal azoknak a környezetben, az adott községben elfoglalt szerepéről is szólt, nem csak írásban, hanem fotókon is. Figyelmet fordított az iparművészeti tárgyak dokumentálására is, számos munkáján tűnnek fel viseletek, textíliák, ötvöstárgyak, faragványok stb. A világháború alatt és után, egészen a trianoni békekötésig dokumentálta a háborús károkat is. Számos épületet például csak az ő fotóiból, illetve leírásaiból ismerünk, mert a harcok folyamán részben, vagy egészben megsemmisültek.

Több felvidéki múzeum, mint a sáros megyei és besztercebányai múzeumok alapító gyűjteményét ő hordta össze a vármegyék területéről, ezért is kapta a „szentek fuvarosa” nevet, habár ő maga tréfásan inkább „műtörténeti detektívként” hivatkozott magára.  

            Egészen korai halálig (1931) szoros kapcsolatban maradt a MOB-bal. Lajstromokat, topográfiákat, valamint ismertető füzeteket állított össze, tudományos folyóiratokba írt cikkeket. Napjainkban fotós munkássága sokkal jobban ismert, mint írói tevékenysége. Ennek részben oka, hogy habár az MTA tagja és Nemzeti Múzeum szakmegbízottja volt, illetve számos szakmai publikációja megjelent, már a kor szakmai közössége is megosztóan vélekedett munkáiról, írásairól. Tény, hogy megállapításai nem minden esetben a legpontosabbak, vagy már az idővel elavultak, ellenben számos olyan épületről, képzőművészeti tárgyról írt feljegyzéseiben – amiket legtöbbször ezzel párhuzamosan le is fényképezett –, amelyek más forrásból nem ismeretesek.

           
szerző: Dávid Eszter

 

 

Felhasznált irodalom

Bardoly István és Cs. Plank Ibolya (szerk.) A „szentek fuvaros”. Divald Kornél felső-magyarországi topográfiája és fényképe 1900-1919. Budapest, OMvH, 1999.

(https://library.hungaricana.hu/hu/view/SZAK_KOHI_Forr_03_Szentek/?pg=0&layout=s)

Cs. Palánk Ibolya, Kolta Magdolna és Vannai Nándor: Divald Károly fényképész és vegyész üvegműves csarnokából Eperjesen. A Divaldok és a Magas Tátra első képei. Budapest, Magyar Fotográfiai Múzeum-VIPress Kft., 1993.

CS. Plank Ibolya: Divald Kornél. A szentek fuvarosa. In Fotóművészet, 42. évf. 5-6- szám, 1999. (http://www.fotomuveszet.net/korabbi_szamok/199956/divald_kornel)

Elek Artúr: Divald Kornél. In Nyugat 1926. 23. szám.

(https://epa.oszk.hu/00000/00022/00408/12693.htm)

Kádár Zsófia: Kilencven évvel ezelőtt, március 24-én, ötvekilenc évesen hunyt el Divald Kornél (1872-1931) író, műemléki topográfus, fényképész, muzeológus.

(https://memmdk.hu/esemenyek/evfordulok/kilencven-evvel-ezelott-marcius-24-en-otvenkilenc-evesen-hunyt-el-divald-kornel-1872-1931-iro-muemleki-topografus-fenykepesz-muzeologus)

 

Könyvtári válogatás Divald Kornél munkásságából:

A felső magyarországi renaissance-építészet. 1899.

A régi Buda és Pest művészete Zsigmond és Mátyás király s a Jagellók korában. 1901.

A sárospataki vár. 1903.

Eperjes templomai. 1904.

A cinquecento festészete, szobrászata és művészi ipara. 1909.

A héthársi Szent Márton-templom. 1913.

A Magyar Tudományos Akadémia palotája és gyűjtemény: magyarázó kalauz. 1917.

Magyar művészettörténet. 1927.

Felvidéki séták. 1928.

A magyar iparművészettörténete. 1929.

Felső-Magyarország ingatlan és ingó műemlékeinek lajstroma.

 

Tudományos Irattár, Lymbus, Divald Kornél hagyatéka:

Az eddigelé ismert felsőmagyarországi reneissance kori műemlékek lajstroma. Kézirat. 108 lap. [MOB 1902/137] ltsz. K 650

Sáros vármegye műemlékeinek lajstroma. Kézirat. ltsz. K 1624

Magyarország műemlékeinek leíró lajstroma. Első kötet. Sáros vármegye műemlékei. Budapest, 1918. Kézirat. 354 lap. ltsz. K 1625/1

Eperjesi házak. 1917-1919. Kézirat. 36 lap. ltsz. K 1625/2

Szárnyas oltárok és XV-XVI. századbeli fafaragványok a Szepességben. Kézirat. 23 lap. ltsz. K 1626/1

valamint a munkájához kapcsolódó levelezések, felkérések, meghívók és egyéb iratok.