Györgyi Dénes (1886–1961) a két világháború közötti időszak egyik legfoglalkoztatottabb építésze volt. Számos műfajban ért el sikereket, amelyek közül néhány nagy hangsúlyt kapott életművében: ilyen a világkiállítási pavilonok, kiállítóterek és múzeumok, valamint az iskolák tervezése. Az 1920-as években több olyan középület tervezésében vett részt, amelyek szorosan kötődnek Klebelsberg Kuno kultúraépítő tevékenységéhez: nevéhez fűződik a keszthelyi Balatoni Múzeum és Kultúrpalota (1920–1928), a debreceni Déri Múzeum (Münnich Aladárral, 1923–1929) és a barcelonai világkiállítás magyar pavilonja (1929). 1929–1930 között a debreceni Tudományegyetem számára készített terveket diákotthonról, sporttelepről, tanári lakásokról, amelyek közül az utóbbiak épültek fel. Már Klebelsberg iskolaépítési programja alatt, 1926–1928 között készült el Györgyi tervei alapján a Rákospalotai Iskola (ma Károly Róbert Kereskedelmi Szakközépiskola).
Az 1920-as években indult el a Pittsburghi Egyetem ún. nemzeti termek programja, melynek keretében huszonhét nemzet szobája készült el a Cathedral of Learning neogótikus épületében. Minden nemzet szobáját az adott nemzetiségű építész tervezte, amelyeket előadóteremként használják a mai napig. Klebelsberg támogatásának is köszönhető, hogy hét évvel halála után, 1939 tavaszán megvalósulhatott a magyar szoba, a sorban nyolcadikként.
Györgyi Dénes több alkotása is szerepelt az 1933-ban Klebelsberg Kuno emlékére rendezett kiállításon, ahogyan Klebelsberg-mozaik című tárlatunkon is több alkotásával találkozhat a közönség.
Magyaróvári Fanni Izabella
