A Városliget alatti gyógyforrásokra 1868 és 1878 között találtak rá Zsigmondy Vilmos bányamérnök vezetésével. A remek adottságú artézi víz jótékony hatását a főváros egy fürdő létesítésével szerette volna kihasználni.
A Városliget szerkezete ekkoriban még máshogy nézett ki, mint napjainkban. A tó két szigetet fogott közre, melyek közül a nagyobb, északi irányban elhelyezkedőt Nádor-szigetnek hívták. Itt állt egy kis épület, amelyet a Zsigmondy-féle kutatások után fürdővé alakítottak, a létesítmény azonban rövid idő elteltével kicsinek bizonyult az egyre növekvő vendégszámhoz.
Felmerült a kis fürdő a bővítésének ötlete, melyhez Czigler Győző (1850–1905) először 1884-ben készített terveket. Rajzai anyagi okokból nem valósulhattak meg. Az építész haláláig több száz tervváltozatot készített, melyeket többször is tárgyaltak a főváros törvényhatósági és középítési bizottságai előtt. A hosszan húzódó tervezési folyamatból érdemes kiemelni az Ezredéves Kiállítás körüli időszakot. Az 1896-ban bemutatott tervek már nem a régi fürdő bővítésével, hanem annak közelében egy teljesen új épülettel számoltak.
Czigler még halála előtt rendelkezett arról, hogy irodáját irodavezetőjének és jó barátjának, Dvořák Edének (1861–1920) adja át, aki 1883 óta dolgozott vele és már a fürdő első terveinek készítésénél is közreműködött. A városvezetés végül úgy döntött, hogy az épület megvalósítását Czigler utódjára, Dvořákra bízza, aki a feladathoz az építész másik barátjával, Gerster Kálmánnal (1850–1927) társult. Czigler, Dvořák és Gerster már a tervezési folyamat korai szakaszától kezdve konzultáltak egymással a fürdőépítészetről, tanácsokkal látták el egymást a témában. Elképzeléseiket, terveiket európai tanulmányutak is megalapozták.
A megvalósult, 1913. június 16-án átadott épület Európa egyik legszebb és legkorszerűbb fürdője lett, s napjainkban is népszerű célpontja a Budapesten megforduló turistáknak, fürödni és gyógyulni vágyóknak. Az első ütemben elkészült, 110 éve megnyitott épületszárny bejárata a mai Kós Károly sétány felől nyílik. Az épületben férfi és női gőzfürdő, valamint népfürdő működött, melyeket 1927-ben strandfürdővel egészítettek ki ifj. Francsek Imre tervei alapján.
Az impozáns fürdőépület tervei amellett, hogy Czigler századforduló utáni elképzeléseire alapulnak, Dvořák Ede korabeli építészetével jelentős kapcsolatot mutatnak, különösen a historizáló és bécsi szecessziós formanyelv elegyítése miatt. Ilyen szellemben épültek a Saxlehner- (Ménesi út 21., 1908–1909) és Sztehlo-villák (Orlay utca 10., 1908–1909) a Gellérthegyen, valamint Kolozsvári Takarékpénztár és Hitelbank palotája (Fő tér 7., 1912–1914), melynek ólomüveg ablakai és mozaikdíszei a fürdőhöz hasonlóan szintén Róth Miksa (1865–1944) műhelyéből kerültek ki, utóbbiak Vajda Zsigmond festőművész (1859–1931) kartonjai alapján készültek.
Gyűjteményünk a Széchenyi fürdővel kapcsolatban számos anyagot őriz, melyek közül érdemes megemlíteni Czigler Győző és Dvořák Ede terveit, valamint a nagy kupolacsarnokban található, Róth Miksa- és Vajda Zsigmond-féle mozaikok archív fényképeit. A korabeli felvételek mellett egy 2020-as fotódokumentációval is rendelkezünk, amelyet Nagy Krisztina, Digitalizációs Osztályunk munkatársa készített a Budapest Főváros Levéltárával közösen szervezett Czigler Győző-kiállításunkhoz. Az épület történetét a tárlat különböző állomásain, így a Széchenyi fürdőben is bemutattuk.
A Következetesség formában és szellemben – Czigler Győző építőművészete című kiállításunk virtuális változata az alábbi linken érhető el:
https://memmdk.hu/cikkek/virtualis-kiallitasok/virtualis-kiallitas-czigler-gyozo-epiteszeterol
Tóth Enikő
muzeológus
