A Walter Rózsi-villa jelenleg is zajló felújítása alatt érdekes részletekre derült fény a villa építéstörténetével kapcsolatosan.

A 19. századtól egyre több olyan írásos dokumentum maradt fenn, amely egy-egy építkezés első napjától tudósít arról, hogy a kivitelező átvette az építési területet, kitűzték az épület helyét és megtették az első kapavágást, majd idővel megtartották a bokrétaünnepet, s végül befejezték az épületet. A közelmúltig papír alapon vezetett építési naplókból megismerhetjük az adott napi időjárást, a munkaterületen aznap résztvevő szak- és segédmunkások számát, az éppen elvégzett munkafolyamatokat, netán az építkezésre ellátogató tervező utasításait. Az építészettörténészek örömére nagy méretű középületek, magánvillák vagy olykor egészen kisméretű építmények munkálatairól vezetett építési naplók is fennmaradtak. Sajnos a Walter Rózsi-villa építési naplója egyelőre nem került elő. A Villanapló korábbi híradásában is megjelent, hogy 1936. április végén Fischer József még arról számolt be Breuer Marcellnek írott levelében, hogy egy villája épül a Bajza utcában. Az építtető a használatbavételi engedélyt csak 1936 őszén kapta meg, így az építkezés közbenső részleteire ebből az adatból nem tudunk következtetni.

 

A villában jelenleg végzett bontás és felújítás során maga az épület árult el nem várt részleteket az egykori munkálatokról. A földszintről az első emeletre vezető lépcső fölött eredetileg vékony rabic álmennyezet húzódott. Ennek csupán esztétikai szerepe volt: otthonos léptékűre csökkentette a lépcső indulásánál még meglehetősen magas légteret.

 


A villa első emeletére vezető lépcső feletti rabic álmennyezet a bontás előtt (fotó: Ritoók Pál)


 A lépcsőház és mennyezete a rabic álmennyezet bontása után (fotó: Hack Róbert)

 

A teherhordó födém alatti álmennyezet a lépcső tetején lévő egykori télikert fölött már kicsit magasabban, a szalon előterében pedig már csak kb. 50 cm-rel az első emelet mennyezete alatt húzódott. A belmagasság kifinomult eszközökkel való fokozatos növelése készítette elő a szalonba belépőt az ott érzékelhető tágasságra.

 


A villa első emeletének 2021. májusi állapota (fotó: Hack Róbert)

 

A felújítás részeként a rabicot a szabad szemmel is látható kihasasodás és leszakadás veszélye miatt el kellett bontani. Ekkor váltak láthatóvá a lépcső felett az egykori munkások által a nyers, simított, de a takarás miatt festetlenül hagyott vakolatba karcolt és szénnel írt feliratok, amelyeket az álmennyezet 1936 nyár eleje óta eltakart.

 


Az első emeletre vezető lépcső feletti, korábban az álmennyezet által takart feliratok (fotó: Hack Róbert)


„Burján” karcolva
„Achtung” szénnel írva
„Vigyázz a falra/cső van benne!” szénnel írva

 


Az építéstörténet szempontjából a leginformatívabb graffiti az első emeleten, a szalon előterének álmennyezettel eltakart függőleges felületén baloldalt egy pálcika ember rajzát mutatta, amelynek szájából olvashatatlan szövegbuborék jött ki. (fotó: Lengyel Csaba)

Ettől jobbra ez volt olvasható:
„Barazuth [vagy Barczuth?] László
Burian János
1936. VI. 10.
It dolgosztak”
 

Vagyis az első emeletre vezető lépcső fölötti álmennyezet 1936. június elején készült el.
 

A villában talált másik érdekes leletegyüttes a ház lábazatát érinti. Fischer József visszaemlékezéseiben a következőket írta a megbízásról:
 

„Rokokószerű bútorokkal berendezett lakásukban beszélgettem az építtetőjelöltekkel. A művésznő [Walter Rózsi] közölte, amint láthatom, nekik kialakult ízlésük van, modern házba nem illenek be ezek a bútorok. A férfi [a férj, Radó Géza] pedig felsorolta a már bontásból megvásárolt anyagokat, tetőcserepet, ellipszis alaprajzú csigalépcsőt, intarziás parkettát, nagyméretű téglát, erősen tagozott lábazati köveket és vaskerítést. (…) A szerkesztővel [Radó Géza] közöltem, adja el a cserepet, a többi anyagot átalakítva felhasználhatjuk. A lábazati kövek sima oldala került kifelé, a profilírozott oldal belül, betonnal kiöntve.”
 

Fischer József sok évtizeddel később – megbocsáthatóan – több részletre is tévesen emlékezett vissza. Így az sem volt biztos, hogy a lábazattal kapcsolatban leírt megoldás megvalósult-e egyáltalán. A lábazati kövek közelmúltban történt eltávolítása után Fischer állítása a közelben állt és lebontott historizáló épületből megvásárolt faragott kövek másodlagos felhasználásáról beigazolódott! A párkányzat vagy lábazat felső részét alkotó profilozott köveket valóban befelé fordítva építették be a lábazatba.

 

Egy a villa lábazatából előkerült másodlagosan felhasznált faragott kő, illetve a faragott kövek lenyomata a lábazaton (fotók: Ritoók Pál).

 

Ritoók Pál