Walter Rózsi operaénekes 1936 szeptember közepén már arról nyilatkozott, hogy nemrég épült házát a közelmúltban rendezte be.

A Pesti Napló 1936. szeptember 13. vasárnapi számában Walter Rózsit az Operaházbeli szerepeiről kérdezték. Ebben a rövid interjúban tett utalást arra, hogy új háza elkészült, és az elmúlt időszakban már otthona berendezésével volt elfoglalva. „Ebben a pillanatban még fogalmam sincs arról, hogy mi lesz az első újdonság, amiben szerepelni fogok az Operaházban.” – kezdte Walter Rózsi az interjút. „A nyarat Ausztriában töltöttem, ahonnan csak nemrégiben érkeztem vissza. Itthon azzal voltam elfoglalva, hogy most épült házamat rendeztem be, és így eddig nem is juthatott időm arra, hogy az idei szezon programjával foglalkozzam. Egyet tudok csak és erről boldogan beszélek: december táján, ismét mint operettprimadonna mutatkozom be az Operaház színpadán.” (Walter Rózsi Sybill szerepében lép fel az Operaházban. Pesti Napló, 1936. szeptember 13., 23.)

A mértékadó szaksajtó, így a Tér és Forma című vezető építészeti szaklap csak 1937 januárjában publikálta a villát. Ebből a pár sorból azonban kiderül, hogy a Bajza utcai villa 1936 szeptemberére már készen volt, és Walter Rózsi nyár végén, illetve szeptember elején már berendezhette. A villa belsejéről a MÉM MDK Műemlékvédelmi Dokumentációs Központ Fotótárában őrzött, Seidner Zoltán által készített archív fotók alapján alkothatunk képet. A szalonról, a reggelizőről és a hálószobáról készült felvételek ismeretében a villa a korabeli közízlésnek megfelelő neobarokk bútorokkal volt berendezve, ami kontrasztban állt a villa letisztult, modern formaképzésével. A korszakban ez egyáltalán nem volt példa nélküli – archív fotókon sok esetben találkozhatunk ezzel a megoldással.

Fischer József is úgy emlékezett vissza, hogy Walter Rózsival és férjével először „rokokó bútorokkal berendezett lakásukban” beszélgetett a megbízásról, ahol az építtetők jelezték, hogy amint Fischer láthatja, nekik már „kialakult ízlésük van, modern házba nem illenek be ezek a bútorok”. Fischer mégis modern villát tervezett nekik, és visszaemlékezése szerint mégsem okozott csalódást. Ahogy írta, „a csaknem kész épületbe mentem egyik reggel. Amikor a hallba léptem, a művésznő hozzám futott, átölelt, megcsókolt, és elmondta: amikor tegnap este megérkezett [bizonyára a nyaralásából], rögtön látni akarta a házat, a kert felőli látványra örömében sírva fakadt.”

(forrás: Fischer József emlékezései 1972–74-ből. In: Lapis Angularis I. Források a Magyar Építészeti Múzeum gyűjteményéből – Hauszmann Alajos, Maróti Géza, Kozma Lajos, Kotsis Iván, Borbíró Virgil, Fischer József, Gádoros Lajos, szerk. Hajdú Virág – Prakfalvi Endre. Budapest: OMvH Magyar Építészeti Múzeum, 1995, 319.)

 

Sebestyén Ágnes Anna

 

A szalon a villa első emeletén © MÉM MDK Műemlékvédelmi Dokumentációs Központ, Fotótár, fotó: Seidner Zoltán
A szalon a villa első emeletén
© MÉM MDK Műemlékvédelmi Dokumentációs Központ, Fotótár, fotó: Seidner Zoltán

 

A reggeliző a villa második emeletén © MÉM MDK Műemlékvédelmi Dokumentációs Központ, Fotótár, fotó: Seidner Zoltán
A reggeliző a villa második emeletén
© MÉM MDK Műemlékvédelmi Dokumentációs Központ, Fotótár, fotó: Seidner Zoltán

 

Walter Rózsi hálószobája a villa második emeletén © MÉM MDK Műemlékvédelmi Dokumentációs Központ, Fotótár, fotó: Seidner Zoltán
Walter Rózsi hálószobája a villa második emeletén
© MÉM MDK Műemlékvédelmi Dokumentációs Központ, Fotótár, fotó: Seidner Zoltán