Hegyi Dezső – Gáspár Orsolya – Fehér Eszter: Különleges tartószerkezetek = Special Loadbearing Structures. Budapest, Terc, 2022. IX, 286, [3] p., ill.
A kétnyelvű tankönyv a bonyolultabb térbeli geometriájú, nagy támaszközű tartószerkezeteket mutatja be, melyek lehetővé teszik a megszokottól eltérő: nagyobb vagy különleges formájú épületek megvalósítását. A könyv fejezetenként veszi számba a különböző szerkezeteket: a nagy támaszközű hajlított tartókat, a térbeli görbült felületeket és szerkezeteket, a kötél- és ponyvaszerkezeteket végül a térrácsokat. A fejezetekhez mintapéldák kapcsolódnak, melyek az ismertetett jelenségek megértését hivatottak segíteni.
https://hunteka.mma-mem.hu/hu/record/-/record/RECORD105369
Modell vagy külön út. Bécs szociális lakásépítészete. Szerk. Tamáska Máté, Kocsis János Balázs. Budapest, Martin Opitz, 2018. 138 p., ill.
Bécs ikonikus épületei a húszas évekbeli Hof-ok, a vörös Bécs szupertömbjei. Ezek a parkosított belső udvarokat körülölelő, már a maguk korában elhíresült monumentális szuperblokkok a mai szemlélő érdeklődését is felkeltik. Velük kezdődik Bécs szociális lakásépítésének, lakáspolitikájának története, melyet a kötet bécsi szerzők tanulmányain keresztül mutat be az 1920-as évektől napjainkig. Képet kap az olvasó a bécsi modell változásairól a város mindenkori politikai, gazdasági, várostervezési kereteibe ágyazva. Kisebb témák is helyet kapnak a kötetben, mint a korszerű, rugalmasan alakítható városi lakóház illeszkedése a város szövetéhez, a fenntarthatóság kérdése a várostervezési, fejlesztési stratégiák tükrében, a bécsi agglomeráció arculatváltozásai vagy a készházak elterjedésének története az osztrák piacon.
https://hunteka.mma-mem.hu/hu/record/-/record/RECORD105116
Somogyi Krisztina – Bedecs-Varga Éva: Basa Péter építészete. Budapest, Terc, 2024. 215 p., ill.
Az ezredforduló kiemelkedő építésze, Basa Péter (1964–2009) pályáját pont a rendszerváltáskor, 1989-ben kezdte. Elkötelezettsége, tehetsége már az egyetemi évei alatt kirajzolódott, tanárai, kollégái hamar elismerték. Mint sok kortársát, őt is vonzotta az észak-európai építészet kultúrája, finnországi tanulmányútján tapasztaltak meghatározták értékrendjét, anyaghasználatát. Országos hírnevét a Budakeszin megépült Határon Túli Magyarok Temploma alapozta meg. Vadász György partnereként részt vett a hannoveri expo magyar pavilonjának tervezésében. Nevéhez fűződik a Barabás-villa felélesztése, átalakítása, vagy az ikonikus Csergezán Pál-kilátó a Nagy-Kopasz csúcsán. Rövid szakmai pályafutása dacára gazdag életművet hagyott maga után: 20 év alatt 43 terve valósult meg, melyből 25 családi ház vagy nyaraló.
Wettstein Domonkos: Balatoni építészet. Stratégiakeresés a huszadik században. Budapest, Tarsoly Kiadó, 2024. 279 p., ill.
„Hogyan építsünk a Balaton parton?” – merült fel gyakran már a két világháború közötti publikációkban is a kérdés, mely máig érvényes. A huszadik század elejétől megmutatkozott, hogy a rekreációs igények és a tájképi kérdések milyen új kihívások elé állították az építészeket. A könyv arra keresi a választ, hogy a tömegturizmus hatására létrejövő üdülőtáji urbanizáció a kor szakembereit milyen építészeti és urbanisztikai koncepciók megalkotására késztették. A szerző a balatoni építészet fogalmát vizsgálja, mint egységet és nem az egyes épületeket: azt, hogy miként illeszkedik a rekreációs célú építészet regionális szintű koncepcióinak változásaiba. A tárgyalt korszak kezdetéül a Balatoni Intéző Bizottság – a regionális törekvéseknek keretet adó szervezet – megalakulását jelöli ki (1929), végét pedig, az említett törekvések háttérbe szorítását jelentő első regionális terv hatályon kívül helyezésére teszi. (1979). A könyv a szerző doktori disszertációjának szerkesztett változata.
Mérai Dóra: Az emlékezet mesterei. Az Apafi család síremléke és az erdélyi szász kőfaragás a 17. században. Budapest, Martin Opitz, 2024. 142 p., ill. (Opitz Historiae Artium, 4.)
A Nemzeti Múzeum állandó kiállításának meghatározó darabja, Apafi György – Apafi Mihály erdélyi fejedelem édesapja – síremléke, mely 1802-ben került a múzeumba az erdélyi Almakerék temetőkápolnájából. A síremlék elemzésén keresztül a könyv feltárja, hogy miként kezelték az elmúlást a korabeli protestáns nemesek, hogyan gondoskodtak az eltávozottak emlékezetéről. A fejezetek megvilágítják, milyen képet akartak megőrizni és továbbadni az Apafi családról a síremlék megrendelői és milyen szerepe volt ebben a sírkő elkészítőjének, Elias Nicolai szebeni kőfaragónak. A tanulmány a hangsúlyt a síremlék közvetítő funkciójára helyezi, szemben a korábbi, főként a kőfaragás stílusából kiinduló művészettörténeti szakirodalommal. A korszakból fennmaradt síremlékek áttekintésével a szerző újraértelmezi Elias Nikolai és műhelyének szerepét a szász kőfaragás és a korábbi szakirodalom viszonylatában, továbbá vizsgálja, mennyiben beszélhetünk a korszakban mesterekről és műhelyekről. Astrid Eril médiatörténészt idézve a síremlék „kapcsólótábla”, melynek segítségével hozzáférhetünk nem csak az Apafi család, az erdélyi fejedelmi udvar, a szász városok, kézművesek világához, hanem ahhoz is, miként reflektáltak minderre az elmúlt évszázadokban Erdélyben és Budapesten.
https://hunteka.mma-mem.hu/hu/record/-/record/RECORD104668
Golub Xénia: A grábóci ortodox monostor. Szerb művészeti örökség Magyarországon a 18. században. Szentendre, Budai Szerb Ortodox Egyházmegye, Szerb Egyházi Múzeum, 2024, 430 p., ill.
A tolnai dombok közt megbúvó, Szent Arkangyaloknak címzett grábóci szerb monostort a dragovići kolostorból ide menekült ortodox szerzetesek alapították 1587-ben. Ettől fogva, de főként a 18. században a Magyar Királyságban megtelepedett szerb ortodox lakosság szellemi-lelki központjának számított. Máig a magyarországi szerb közösség leghíresebb búcsújáró helye. Több évszázados viharos történelme során többször is átépítették, jelenlegi formáját is a 18. században nyerte el. A monostortemplom a korai barokk kor egyik legfontosabb és egyben egyetlen ortodox monasztikus célra emelt épülete a budai egyházmegye területén. Berendezése, falképegyüttese és hajdani könyvtára révén kiemelt helyet foglal el a magyarországi szerb barokk művészetben. A monográfiája a szerző évtizedes kutatómunkájának eredménye.
Összeállította: Szecskó Ágnes