Cookie / Süti tájékoztató
Kedves Látogató! Tájékoztatjuk, hogy az memmdk.hu honlap felhasználói élmény fokozásának érdekében cookie-kat alkalmazunk. A honlapunk használatával ön a tájékoztatásunkat tudomásul veszi.
Elfogadom

OLTÁRI TERVTÁR

Az MDK gyűjteményei a műemléki kutatások mellett a művészettörténet-írás számára is komoly és szerteágazó, a magyarországi építészet történetét teljes mértékben átfogó forrásanyagot szolgáltatnak.

Ezen belül olyan speciálisabb témákban is megfelelő tudományos alapot biztosítanak, mint a művészettörténet liturgikus szempontú kutatásai. A tervtár archív rajzai, akvarelljei alapján például szemléletes képet kaphatunk az oltárművészet hazai fejlődéstörténetéről.

Az oltár fejlődése során elsőként a menza jött létre, amely lehetett díszített vagy dísztelen, szabadon álló vagy falhoz támaszkodó, tömbszerű, illetve egy- vagy többtámaszos oltárasztal. Utóbbi csoportba tartozhatott a medalionokba foglalt állatalakos, továbbá stilizált növényi díszei alapján a 11–12. század fordulójára datált pankotai oltár, amely a tervtárban őrzött forrás szerint két törpeoszlopon és egy stipesen nyugodott. (Jóllehet, a művészettörténet-tudományban jelenleg is vita tárgyát képezi e rekonstrukciós rajz hitelessége.) Ezt az egyszerű struktúrát idővel többféleképpen díszítették. A legkönnyebben kivitelezhető, legelterjedtebb és a középkor folyamán a legtovább alkalmazott megoldás szerint a menza mögötti falra egy az oltár titulusával egyező ikonográfiájú falképet festettek. E típus talán legismertebb hazai példája az 1256-ban felszentelt jáki bencés apátsági templom szentélyének záradékfalán látható Szent György-freskó, amely a korai főoltár oltárképeként funkcionált.

            A középkori magyarországi emlékanyagban jóval csekélyebb számban maradtak fent tabernákulumok, baldachinnal koronázott mellékoltárok, valamint retábulumok, melyeknek egy speciális csoportját alkotják a pillérekkel egybeépült architektonikus retábulumok. Ennek a megoldásnak viszonylag ritka példái a 14. század második felében újjáépült garamszentbenedeki bencés apátsági templom pilléreinek oltárai. Nem meglepő, hogy a Steindl Imre vezette 1876-os műegyetemi építészhallgatói felmérés során alapos dokumentációk készültek róluk.

            A következő időszak, a 15–16. század a magyarországi gótikus festészet fénykora, melyet a szárnyasoltárok elterjedése fémjelzett. A téma kutatásának egyik sarokpontja az egyes mesterek és műhelyek körül kialakult emlékcsoportok meghatározása, melyek a tervtári dokumentumokon keresztül is körvonalazhatók. Kiemelkedő jelentőséggel bír az 1480 környékén működő, Gerevich Tibor által a jánosréti mester szükségnévvel illetett festő. Tanítványai és műhelytársai köréből került ki többek közt a cserényi Szent Márton-oltár (1483) táblaképeinek megfestője. A Bars vármegyei Jánosrét templomában található Szent Miklós-oltárról Linde János mintarajztanodai hallgató készített 1875-ben egy felmérési ceruzarajzot. Megemlítendő továbbá a Szepesség két emlékcsoportja, melyek közül az egyik a Szent Antal-legenda mestere, a másik pedig annak tanítványa, a káposztafalvi oltár mestere körül ragadható meg. Utóbbi korai műve lehet a hizsnyói Angyali üdvözlet-oltár (1508). Az Iparművészeti Iskola egykori rektora, Gróh István a szárnyképek mellett az oltárszekrény faszobráról is készített másolatot. Ezek az akvarellek szemléletes példái – mondhatni, csúcstermékei – a századfordulós dokumentálási technikának. Jól látható például, hogy a fokozott fény-árnyék alkalmazásával mennyire eltérő módon ragadja meg a mester a plasztikus faszobor, valamint a síkhordozójú táblakép egyes részleteit. A Szent Antal-legenda mesterének műve egyebek mellett a kisszebeni Angyali üdvözlet-oltár (1510–1520), melyet a plébániatemplom másik két oltárával, így a Közép-Európa egyik legnagyobb oltárépítményének számító főoltárral egyetemben, 1896-ban a Műemlékek Országos Bizottsága az Iparművészeti Múzeumba szállíttatott. Mindezek mellett a késő gótika Besztercebánya-környéki virágzásának ékes példái a zólyomszászfalvi templom szárnyasoltárai (1510–1515 körül).

            A kisszebeni oltárok kissé idealizált felmérési rajzait Myskovszky Viktor, kassai rajztanár készítette, aki a reneszánsz emlékek iránt is élénk érdeklődést tanúsított. A kései reneszánsz stílus nem pusztán a protestáns és Habsburg-ellenes Erdélyben maradt fenn a barokk magyarországi megjelenésével párhuzamosan, hanem például a Sáros vármegyei Zborón is. A plébániatemplom főoltára (1646) oszlopos-architrávos, fülkés struktúrájáról Myskovszky szemléletes felvételt készített, ugyanakkor a későbbi korok, így a barokk és a klasszicizmus szisztematikus dokumentálására – a gründerzeit uralkodó szemléletének megfelelően – nemigen terjedhetett ki a műemlékvédelem figyelme. Nem így a historizmusra. A máriafalvi zarándoktemplomról annak restaurálását megelőzően Steindl Imre által készített felmérési tervek mellett az 1884-ben emelt neogótikus oltár terveit is a tervtár őrzi.

            Ezek a historizáló tendenciák lényegében megszakítás nélkül folytatódtak a 20. első évtizedeiben. Az elmúlt évek tervtári vásárlásai, ajándékozásai közül pedig kiemelkedik néhány Pest környéki oltárépítő-mester, így Komáromy László, Oberbauer Antal, elsősorban pedig Sztrizs István hagyatéka.

 

Válogatott szakirodalom

 

The Altar and its Environment 1150–1400. Ed. by Justin E. A. Kroesen, Victor M. Schmidt. Turnhout, Brepols, 2009.

 

Ars Sacra. A liturgikus művészet kézikönyve. Szerk. Szakács Béla Zsolt. Budapest, Szent István Társulat, 2019.

 

Bakó Zsuzsanna Ildikó–Kovács Gergely: Egy másik István a szomszédból. Sztrizs István (1874–1922) oltárépítő-mester munkásságának rövid áttekintése. Ars Hungarica, 45. 2019. 399–406.

 

Joseph Braun: Der christliche Altar in seiner gesichtlichen Entwicklung, I–II. München, Alte Meister Guenther Koch & Co., 1924.

 

Heitelné Móré Zsuzsa: Egyházi építészet a Maros-völgy alsó szakaszán a 11–13. században I. In: A középkori Dél-Alföld és Szer. Szerk. Kollár Tibor. Szeged, Csongrád Megyei Levéltár, 2000. 593–636.

 

Justin E. A. Kroesen: Seitenaltäre in mittelalterlichen Kirchen. Regensburg, Schnell & Steiner, 2010.

 

Justin E. A. Kroesen: The altar and its decorations in medieval churches. A functionalist approach. Medievalia, 17. 2014. 153–183.

 

Paradisum plantavit. Bencés monostorok a középkori Magyarországon. Kiállítási katalógus. Szerk. Takács Imre. Pannonhalma, Pannonhalmi Bencés Főapátság, 2001.

 

Kees van der Ploeg: How Liturgical is a Medieval Altarpieces? In: Italian Panel Painting of the Duecento and Trecento. Ed. by Victor Schmidt. Washington–London, National Gallery of Art, 2002. 103–116.

 

Radocsay Dénes: A középkori Magyarország táblaképei. Budapest, Akadémiai Kiadó, 1955.

 

Sisa József: Steindl Imre, a műemlék-restaurátor. In: Romantikus kastély. Tanulmányok Komárik Dénes tiszteletére. Szerk. Vadas Ferenc. Budapest, Hild-Ybl Alapítvány, 2004. 299–314.