Kollégáink közreműködésével újul meg a bélapátfalvi ciszterci apátsági templom épülete

A MÉM MDK Kutatási Osztálya 2022 őszén, az Érseki Vagyonkezelő Központ megbízásából kapcsolódott be az épület egyedisége, különleges szépsége és festői környezete miatt népszerű kirándulóhelyként is ismert bélapátfalvi ciszterci monostor újabb helyreállítási munkájába.

A Rudolf Mihály tervei alapján készülő helyreállítás magában foglalja a templom és a korábban feltárt kolostorrom felújítását, környezetük rendezését és egy új múzeum építését is.

Kollégáink – Bartos György, Héczey-Markó Ágnes, Koppány András és Szökrön Péter – feladata a kivitelezési munkák során az apátsági templom épületével kapcsolatos kutatói megfigyelés biztosítása és falkutatási feladatok elvégzése. Munkánkat tanácsaival segíti az épület korábbi kutatója, Bozóki Lajos művészettörténész. A régészeti feltárást az egri Dobó István Vármúzeum régésze, Rákóczi Gergely vezeti.  

A Bükk-fennsíkot nyugatról záró Bél-kő lábánál fakadó Háromkút-forrás mellett emelt, a Boldogságos Szűz tiszteletére szentelt ciszterci apátságot, alapítólevelének tanúsága szerint II. Kilit egri püspök alapította 1232-ben. Első szerzetesei a pilisi (pilisszentkereszti) anyamonostorból érkeztek. Az alapítás után azonnal hozzáláttak az építkezéshez, amely azonban a tatárjárás miatt 1241-ben félbeszakadt. Ekkorra a monostor keleti szárnya és a monostor nyugati homlokzata épült fel. A tatárjárást követően 1246-ban már újra éltek szerzetesek a monostorban, az építkezést is folytatták. A 14–15. századi említések alapján mindig kislétszámú monostor 1495-ben az egri püspök tulajdonába került, majd miután Perényi Péter 1534-ben elfoglalta, elnéptelenedett. Perényi halála után I. Ferdinánd (magyar király: 1526–1564), később az egri káptalan, majd 1700-tól az egri papnevelő intézet tulajdonába került. A 17. század elején kelt feljegyzések már romként említik, bár egy 1758-as ábrázolás szerint a kolostorépület még az első emelet magasságáig állt. A templom ma ismert formája az 1732–1745 között, gróf Erdődy Gábor egri püspöksége idején végzett újjáépítés eredményeként alakult ki, melynek során a ma álló hajófalakat a régi templom formájára és elemeinek felhasználásával újjáépítették, a belsőben barokk karzatot, a déli keresztház végében sekrestyét emeltek.

Az apátság iránti érdeklődés már a 19. században felébredt: Fényes Elek és Ipolyi Arnold is ismertette az épületet, Békefi Remig stíluskapcsolatait vizsgálta. Az első, 1934-ben végzett helyreállítás Lux Kálmán nevéhez köthető, majd 1954-ben és 1961-ben Szakál Ernő, 1964-ben Rados Jenő végzett beavatkozásokat az épületen. A monostor régészeti feltárását Valter Ilona vezette, melyek 1964–1967 között a monostor és a templom nyugati előcsarnokának területét, 2004–2005-ben az apszisok mögötti területet érintették.

A templom épületének vizsgálata során tett eddigi megfigyeléseink közül a nyugati, bélletes kapu környezetének vizsgálatát kell kiemelni. Itt a barokk lépcső részleges bontásával, a lépcső előterének régészeti feltárásával megfigyelhető volt a nyugati előcsarnok padlószintje, az innen a templomba vezető 13. századi lépcsősor alapozása, a bélletes kapu kialakítását megelőzően elhelyezett, falba beletört kőfokok maradványai, a velük egykorú küszöb szintje és a templomhajó korábbi padlójának helye.

A kutatómunka azonban még messze nem zárult le. Reméljük, hogy ennek során még számos helyen tudjuk az eddigi ismereteinket pontosítani, bővíteni.

Héczey-Markó Ágnes