A Rudolf Mihály tervei alapján készülő helyreállítás magában foglalja a templom és a korábban feltárt kolostorrom felújítását, környezetük rendezését és egy új múzeum építését is.
Kollégáink – Bartos György, Héczey-Markó Ágnes, Koppány András és Szökrön Péter – feladata a kivitelezési munkák során az apátsági templom épületével kapcsolatos kutatói megfigyelés biztosítása és falkutatási feladatok elvégzése. Munkánkat tanácsaival segíti az épület korábbi kutatója, Bozóki Lajos művészettörténész. A régészeti feltárást az egri Dobó István Vármúzeum régésze, Rákóczi Gergely vezeti.
A Bükk-fennsíkot nyugatról záró Bél-kő lábánál fakadó Háromkút-forrás mellett emelt, a Boldogságos Szűz tiszteletére szentelt ciszterci apátságot, alapítólevelének tanúsága szerint II. Kilit egri püspök alapította 1232-ben. Első szerzetesei a pilisi (pilisszentkereszti) anyamonostorból érkeztek. Az alapítás után azonnal hozzáláttak az építkezéshez, amely azonban a tatárjárás miatt 1241-ben félbeszakadt. Ekkorra a monostor keleti szárnya és a monostor nyugati homlokzata épült fel. A tatárjárást követően 1246-ban már újra éltek szerzetesek a monostorban, az építkezést is folytatták. A 14–15. századi említések alapján mindig kislétszámú monostor 1495-ben az egri püspök tulajdonába került, majd miután Perényi Péter 1534-ben elfoglalta, elnéptelenedett. Perényi halála után I. Ferdinánd (magyar király: 1526–1564), később az egri káptalan, majd 1700-tól az egri papnevelő intézet tulajdonába került. A 17. század elején kelt feljegyzések már romként említik, bár egy 1758-as ábrázolás szerint a kolostorépület még az első emelet magasságáig állt. A templom ma ismert formája az 1732–1745 között, gróf Erdődy Gábor egri püspöksége idején végzett újjáépítés eredményeként alakult ki, melynek során a ma álló hajófalakat a régi templom formájára és elemeinek felhasználásával újjáépítették, a belsőben barokk karzatot, a déli keresztház végében sekrestyét emeltek.
Az apátság iránti érdeklődés már a 19. században felébredt: Fényes Elek és Ipolyi Arnold is ismertette az épületet, Békefi Remig stíluskapcsolatait vizsgálta. Az első, 1934-ben végzett helyreállítás Lux Kálmán nevéhez köthető, majd 1954-ben és 1961-ben Szakál Ernő, 1964-ben Rados Jenő végzett beavatkozásokat az épületen. A monostor régészeti feltárását Valter Ilona vezette, melyek 1964–1967 között a monostor és a templom nyugati előcsarnokának területét, 2004–2005-ben az apszisok mögötti területet érintették.
A templom épületének vizsgálata során tett eddigi megfigyeléseink közül a nyugati, bélletes kapu környezetének vizsgálatát kell kiemelni. Itt a barokk lépcső részleges bontásával, a lépcső előterének régészeti feltárásával megfigyelhető volt a nyugati előcsarnok padlószintje, az innen a templomba vezető 13. századi lépcsősor alapozása, a bélletes kapu kialakítását megelőzően elhelyezett, falba beletört kőfokok maradványai, a velük egykorú küszöb szintje és a templomhajó korábbi padlójának helye.
A kutatómunka azonban még messze nem zárult le. Reméljük, hogy ennek során még számos helyen tudjuk az eddigi ismereteinket pontosítani, bővíteni.
Héczey-Markó Ágnes
