A Kántorné Polonyi Anna és családja által a közgyűjteménynek ajándékozott hagyaték jelentős részét Polónyi Károly afrikai dokumentumai, fényképei teszik ki. Ugyanis Polónyi amellett, hogy itthon többek közt a VÁTI-nál és Ipartervnél dolgozott, a KÖZTI kötelékében Ghánában, Nigériában, Etiópiában és Algériában tervezett épületeket, rendezett várostereket.
Algériába 1976-ban érkezett, és viszonylag rövid időt, egy évet töltött itt a nigériai és ghánai kiküldetése közt. Retrospektív naplójában pozitívan idézi fel az ott eltöltött időket. Mindenekelőtt az ország otthonosságára, francia kultúrától átitatott voltára emlékezik, amelyet a legeldugottabb vidéki településen is elérhető francia kenyér és eszpresszó jelenlétével példáz. A posztkoloniális Algériát úgy jellemzi, mint az afrikai ország, ahol gyakran nem érezte magát külföldinek.
Ahogy más útjait, algériai tartózkodását is bőven dokumentálta. Az intézményhez került hagyatékban 206 Algériában készített fényképet találunk. Sajnos a digitalizált diafelvételek eredeti sorrendje már nem megállapítható, így a hagyaték feldolgozása során nem tudtunk pontos időrendet felállítani a vegyes tárgyú felvételek közt. Egymás után láthatjuk a Szahara homokdűnéit, kopár domboldalakat előtte elterülő pálmaerdőkkel, utcaképeket Algírból és a vidéki Algéria falvaiból. Mindemellett természetesen jelentős hangsúllyal szerepelnek a gyűjteménybe különböző épületfotók, az algériai vernakuláris építészet egyes jellegzetes elemei és modern épületek.
A kutatás előrehaladtával, a fényképek feldolgozása során egyre inkább úgy tűnt, egy utazás fényképnaplója nyílik meg előttünk. Autóutak, az ország különböző, egymástól távol lévő települései, izgalmas formájú hotelépületek. Az utóbbi csoport igazán figyelemreméltó. Mindegyikük modern, azonban visszatérő elem, hogy az építész Algéria vernakuláris építészetéből meríthetett ihletét. Mindezek összevetése Fernand Pouillon francia építész nevéhez vezetett. Pouillon több ízben dolgozott Algériában, másodjára már a függetlenség 1962-es kikiáltását követően, és hotelépületeket tervezett a turisztikai fejlesztések mellett eltökélt állam számára. A fényképek arra engedtek következtetni, Polónyi algériai utazásai során tudatosan kereshette fel Pouillon hoteljeit.
Számos kérdés merült fel ezt követően. Milyen céllal látogathatta végig ezeket a távoli épületeket a magyar építész? Talán személyesen ismerte és kapcsolatban állt Pouillonnal a jelentős nemzetközi kapcsolatokkal rendelkező Polónyi? Netán együtt tették meg a körutat – és Pouillon személye fel is tűnhet a fényképek valamelyikén?
Annyi biztos, hogy Polónyi retrospektív naplójában említést tesz francia szakmabelijéről. Leírja, hogy Le Corbusier nyomán kezdett a Szahara, különösen a M’Zab-völgy városainak építészete iránti érdeklődés fellendülni a szakmában, ahonnan Fernand Pouillon is szerezte pszeudoarab szállodaterveihez inspirációját. Ezek alapján elmondható, Polónyira is nagy hatást gyakorolhatott az Algériában látott vernakuláris építészet és Pouillon izgalmasan hibrid szállodái, amelyekhez 1976-ban elzarándokolt. A fényképek még rejtőző titkaira pedig további kutatással deríthetünk fényt.
Németh Veronika
A szerző az ELTE BTK kulturális örökség mesterszakának hallgatója, aki 2025-2026 folyamán a MÉM MDK gyakornoki programjának résztvevőjeként dolgozta fel Polónyi Károly algériai felvételeit.
