Az alábbiakban ezért egy konkrét példán bemutatjuk, hogy egy-egy ilyen szöveget milyen háttérkutatások alapoznak meg. A választásunk a várhegyen található püspöki alkalmazottak házára esett, amely a püspöki (ma érseki) palota déli szomszédságában áll. A közelmúltban alkalmunk volt az épületről építéstörténeti tudományos dokumentációt készíteni, és benne falkutatást is végezni az építtető, Veszprémi Főegyházmegye felkérésére. Ezzel párhuzamosan a készülő topográfiai kiadványba is megírtuk a rá vonatkozó szócikket. Először álljon itt egy kis ízelítő, hogyan jelenik meg az épület a középtopográfia stílusában.
Vár utca 14. Ún. Püspöki alkalmazottak háza
Helyrajzi szám: 293 Műemléki törzsszám: 4717 Műemlék
Jobbról utcasorba illeszkedő, balról szabadon álló, egyemeletes, L-alaprajzú, hátul földszintes szárnnyal kialakított, cseréppel fedett, lapos nyeregtetős későbarokk-klasszicista lakóház. Magját a feltehetően Fellner Jakab tervei alapján 1775 és 1778 között épült földszintes, utca felé háromtengelyes, oldalfolyosós Püspöki palotához kapcsolódó rész alkotja, amit előbb a Piarista templom felé újabb helyiségekkel, majd az utcai részen emelettel bővítettek ki a 19. század első felében. Jelenleg az Érseki Hivatal konyhája és étkezője van benne. Utcai homlokzata 1+3+1 tengelyes, tagozott övpárkány osztja, csonkapárkány zárja. A homlokzat középső három tengelye rizalitot képez, a földszinti részén vízszintes sávozású a vakolat. Az ablakok könyöklőpárkányosak, az emeletiek egyenes, a földszintiek szegmensíves záródásúak és zárkövesek. A rizalit ablakainak szemöldökpárkánya középen ívesen megemelt, a többié egyenes. Az emeleti ablakok felett mélyített vonallal összefogott négyzetes fülkékben padlástéri körablakok sorakoznak. Az épület sarkai ívesen visszametszettek. A homlokzat széléhez kapu, illetve kapuval megnyitott kerítésfal kapcsolódik. Az északi oldalhomlokzata a főhomlokzatéhoz hasonló tagolású. A hátsó, földszintes szárnyát új manzárdtető fedi. A kétszintes épületszárny belseje erősen átalakított, de a földszint belső elrendezése későbarokk. A földszinten dongaboltozatos folyosó és csehsüveg boltozatos helyiségek, a hátsó szárnyban nagyméretű refektóriummal. A húzott-íves lépcső klasszicista, az emeleti födémek modernek.
Korompay 1957 54, 182-183, Varga 2009 668.
Eddig a szócikk. Most pedig lássuk, mit köszönhetünk a helyszíni kutatásoknak!
Amint az a szakirodalomból jól ismert, a barokk eredetű házat a hegy gerincén felvezető, dél-északi irányú út mellett húzták fel, a várhegy azon pontján, ahol egykor a veszprémi külső és belső várat elválasztó várkapu emelkedett. Ennek romjai még a 18. század közepén is látszottak, amint egy korabeli rajzon megörökítették (ma az utcakőburkolat mintája mutatja meg a helyét). Ugyanígy tudható az is, hogy ekkoriban egy nyugat-keleti irányú utca vezetett a várhegyet keletről körítő várfalig, nagyjából az épületünk déli homlokzatának vonalában.
E zsákutca északi oldalán a 17. század végén-18. század elején kis házikók sorakoztak. A legnyugatibb házacska délnyugati sarkát Cs. Dax Margit régész találhatta meg és dokumentálta az 1980-as években végzett ásatásán. A falsarok az épületünk utcai homlokzata alól „kandikált” ki, de csak a mai utcaszint alatt, merthogy felmenő részeit lebontották, még a mai épület felhúzását megelőzően. A középkori várfal nyomvonalát szintén ismerjük. Az alkalmazottak házának keleti vége alatt ugyanis Hegyi Dóra régész munkatársaival (Várkapitányság Zrt., jelenleg Magyar Nemzeti Múzeum Nemzeti Régészeti Intézet) nemrég feltárta a maradványait. E várfalat legkésőbb épületünk létesítésekor szintén visszabontották.
Mielőtt azonban az alkalmazottak háza felépült volna, történt még egy közjáték. A 18. század közepén a veszprémi püspök, Padányi Bíró Márton és a piarista rend között hosszas pereskedés alakult ki amiatt, hogy a zsákutca északi oldalán sorakozó házak sávja kihez is tartozik. Végül „bejött a papírforma.” Győzött a püspök, aminek eredményeként a piaristák templomukat, rendházukat, majd iskolájukat az egykori zsákutca vonalától délre építhették fel. Ezzel megteremtődött az elvi lehetősége annak is, hogy a püspök a telket az északról határos püspöki rezidencia telkéhez csatolja.
Az építkezésekre azonban csak jóval később, Padányi Bíró Márton halálát követően került sor. Amikor az 1760-as évek közepén Koller Ignác nekilátott, hogy Fellner Jakab tatai építőmester tervei alapján megépítse a ma ismert püspöki (később érseki) palotát, egy évtizednyi építkezés vette kezdetét. A szakirodalom – sajnos írott forrásokkal alá nem támasztott – adata alapján szintén a tatai mester tervezte volna a palotától délre a püspökséget kiszolgáló alkalmazottak házát is. A tervező személyére vonatkozó bizonyítékot mi sem találtunk, azt viszont elmondhatjuk, hogy az építéstörténet bonyolultabb volt, mint az első ránézésre várható volt.
Eszerint az első periódusban, feltehetően az 1770-es években egy földszintes, az utca felé három ablaktengellyel néző, kelet-nyugati irányú épület készült, melynek déli, udvari homlokzata előtt részben boltozott folyosó futott végig. Legkésőbb ekkor felszámolták a kelet-nyugati irányú zsákutcát, helyén pedig egy szűk udvart alakítottak ki a piaristák telke felé. A nyugati utcai homlokzat a maitól eltérő volt: eddigi tudásunk szerint tagolása 1+1+1 tengelyes volt, a középső tengely egy enyhe kiülésű rizalitban foglalt helyet. Az ablakok szemöldökpárkányai egyenes-tört vonalú, íves-egyenes ritmusban követhették egymást. Ebben a három tengelyben, az ablakkávák belső síkjára állítva olyan, eredetileg egyrétegű barokk ablakszerkezeteket helyeztek el, amelyeknek osztóit félpálca tagolja, tehát az ablakok a szabadba nyíltak. Mint az ebben a korban szokásos volt, alkalmilag felakaszthattak rá külső réteget is, pl. zsalugátert.
Az északi traktusban lakószobák sorakoztak, melyeket egykor kályhákkal fűtöttek, miként erre a folyosóról nyíló, kőkeretes fűtőnyílások utalnak. Ugyanebben a traktusban egy lépcső vezetett le a ház nyugati részét elfoglaló pincébe. A lépcsőkar azonban a maitól eltérően belülről, a folyosóból indult, amint arra a ferdén levezető boltozat feltárt maradványa is utalt.
A ház keleti harmadában két, az első periódus teljes szélességét elfoglaló helyiség volt található. A nyugati egy teknőboltozatos tér, mely minden bizonnyal konyhaként szolgált. Keleti falán kifoltozott gerendafészkeket tártunk fel, melyek talán az egykori füstfogó gerendák beültetésére utaltak. A legreprezentatívabb helyiség pedig a ház keleti végében nyílott, amely már a többitől eltérő boltozatával (hevederekkel tagolt csehsüveg-boltozathoz a keleti szakaszon közvetlenül ízesülő, kétszakaszos csehsüveg-boltozat) is felhívta magára a figyelmet. Az oldalfalakat helyenként vastag, jó minőségű vakolatra felhordott barokk díszítőfestés borította, az északra – a püspöki (ma érseki) palota felé néző – átjáróba nyíló, nívós, barokk kétszárnyú ajtó megtalálható ma is. Még meglepőbb volt feltárni az ajtótól keletre egy kandallónyílást, amelynek kőszerkezetét a megszüntetésekor, elfalazásakor kiemelték. Mindezek alapján a helyiség funkcióját az alkalmazottak ebédlőjeként határozhatjuk meg.
Néhány építkezés, nevezetesen az északi udvart nyugatról lezáró íves kerítés, továbbá a refektóriummal északról szomszédos helyiség, egy későbbi fázisban, feltehetően az püspöki (ma érseki) palota teljes felépülte után fejeződött be.
Valamikor a 18. század végén-19. század elején a folyosó utca felőli szakaszához délről egy földszintes toldást csatoltak. E második periódus alkalmával az utca felől egytengelyes középrizalitot háromtengelyessé szélesítették. Oly módon, hogy a folyosó szakaszán az utcai homlokzat elé köpenyeztek. Az új ablakok a korábbinál egyszerűbb, de még mindig egyrétegű, belső síkra helyezett asztalosszerkezeteket kaptak. Egyúttal a püspöki (ma érseki) palota felé vezető összekötő nyaktag nyugati oldalán is további helyiségek létesültek.
A harmadik nagyobb átépítési korszak a 19. század első évtizedeire tehető. Ekkor készült az emelet, melynek helyiségeit csapos gerendafödém fedte. A Maracskó Izabella vezette festőrestaurátori kutatások napvilágra hozták néhány emeleti tér klasszicista kifestését; ez és néhány nyílászáró megmaradt pántja segít keltezni ezt a korszakot a klasszicizmus időszakára. A homlokzati színezésből nem ismerjük a barokk kori rétegeket, a legkorábbi megmaradt réteg az egyik emeleti ablak könyöklőpárkányán előkerült tojáshéj-árnyalatú szín lehetett, mely ekkor került felhordásra.
A mai padlástér, az attikafal, számos nyílászáró, továbbá egy földszintes toldás az udvar felé már a negyedik periódusban, 19. század végén-20. század elején készülhetett, de ugyanerre a korszakra tehető a homlokzati tagozatokon fellelt fiatalabb, kőszínű színezés is. Még későbbi, 20. századra tehető átalakítások és más, az alaprajzot érintő feldarabolások is érintették a történeti tereket, ezek azonban már nem értékes hozzátétek.
Az építészeti terveket Szentkuti Viktor (M Építésziroda) készítette, és a kivitelezési munkák is elkezdődtek. Ennek keretében, lehetőségünk lesz további helyszíni megfigyeléseket tennünk, ami, mint mindig, most is újabb érdekességeket tartogat a falkutató számára. A püspöki alkalmazottak házának megújulása az Európa Kulturális Fővárosa-projekt keretében zajlik, így befejezése 2023-ra várható. Ugyanekkorra tervezzük a Veszprém városának építészettörténeti értékeit felvonultató topográfiai kötet megjelenését is.
Fülöp András–Jankovics Norbert
