Egy nemesi család ősi fészke: a keresdi Bethlen-kastély

A bethleni Bethlen család története közel nyolcszáz éves múltra tekint vissza. Tagjai már a 14. századtól kezdve fontos közéleti szerepet töltöttek be, mindamellett, hogy a kultúra és az egyház pártolói voltak.

A Bethlen család Maros megyei Keresden található birtoka a legősibbek egyike, amely oklevelek szerint 1305-től egészen az 1949-es államosításig a család tulajdonában állt. A település központjában lévő dombtetőre épült, reneszánsz stílusú kastélyt, szabálytalan négyszög alaprajzú védőöv veszi körül, sarkain nyújtott olaszbástyákkal. Az északról nyíló főkapu mellett kétszintes, bástya által övezett, nyolcszögű barokk torony emelkedik. Ehhez kapcsolódik a kápolna és a kétszintes keleti épületszárny. Az udvar nyugati részén fekvő hengeres toronyhoz egy lakószárny, a díszlépcső és az árkádos tornác csatlakozik.

A kastély építéstörténete több szakaszra tagolódik, az örökösök különböző korok lenyomatát hagyták rajta. Az első szakasz Bethlen Márk nevéhez kötődik, aki a 15. században tevékenykedett. Az ezt követő időszak reneszánsz átalakításai a 16. század második felében, 1559 és 1598 között zajlottak, Izabella királyné és II. János magyar király – később erdélyi fejedelem – tanácsosának, I. Bethlen Györgynek és fiának, II. Bethlen Mihálynak megbízásából. A befejező szakasz II. Bethlen Elekhez kapcsolódik, ekkor emelték a védőövet, illetve a keleti szárnyat, s ezzel nyerte el az épület a ma is ismert várkastély jellegét.

Legkarakteresebb eleme az említett udvari öregtorony, melynek az övpárkányig terjedő szintjei Bethlen Mihály, legfelső szintje pedig II. Bethlen Elek megbízásából épülhetett. Utóbbi nevéhez fűződik még a kultúrtörténeti jelentőségű, a kastély falain belül létrehozott nyomda, bátyja, Bethlen Farkas Históriáját (Erdély-történet) itt nyomtatták ki. A nyomdában teológiai munkák, továbbá a Historiarum Pannonico-Dacicarum libri X néhány íve került nyomtatásra. A torony első emeletén a Bethlenek könyvtárát és levéltárát rendezték be egykor, melynek értékes darabjai az 1949-es kilakoltatást követően odavesztek. A legfelső szinten – a nyolc félköríves záródású ablak között – a valaha színezett domborművek alabárdos, süveges vitézeket jelenítenek meg. A toronyhoz kapcsolódó díszlépcső az 1900. évi párizsi világkiállításon bemutatott magyar pavilon tervezőpárosát, Bálint Zoltánt és Jámbor Lajost is megihlette, így annak rekonstrukciója az udvar bal oldalán köszönhetett vissza a nagyszabású rendezvény látogatóira. A nyugati szárny részét képezi még az árkádos udvari loggia, amelynek kőoszlopairól a Tudományos Irattár Möller István-hagyatékában találhatunk felmérési rajzokat. Az együttes ezen szegmense a sárospataki vár Lorántffy-loggiájával mutat azonos jegyeket.

A család építkezésein visszatérő motívum a szájában országalmát tartó, koronás kígyó, amely címerpajzson jelenik meg. Így van ez Keresden is, ahol nem csak a belső reneszánsz ajtókereteket, ajtószárnyakat, boltozatokat, hanem a keleti épületszárny külső, udvari homlokzatát is a Bethlenek heraldikai reprezentánsa díszíti. Ugyanez az elem jelenik meg a kastélykápolna bejáratának faragott ajtókeretén a honesta fama aeternvm patrimonivm, azaz „A tisztességes hírnév örökös vagyon.” felirat mellett, ami Bethlen Elek jelmondata volt. Ezt a helyiséget tartják az épületegyüttes egyik legszebb belső terének, amelyet liliomos stukkódíszek, továbbá faragott virágdíszes, kőből készült szószék és kőoszlopok díszítettek.

Egy, a Tudományos Irattárban őrzött fontos dokumentum felhívja a figyelmet ezen épületrész rossz állapotára: Fejér Pál, erzsébetvárosi református lelkész 1914-es levelében a Műemlékek Országos Bizottságától kért segítséget a kápolna helyreállításához, ami akkor már több évtizede kihasználatlanul állt, pedig nemcsak a keresdi, de a besei, jakabfalvi és almakeréki, mintegy kétszáz lelket számláló magyarságnak is állandó gyülekezőhelyéül szolgálhatott volna. A birtok akkori ura, gróf Bethlen Gábor szintén az ügy mellett állt, és az épület egyik nagy termét átengedte a híveknek az igehallgatásra. Martián Julián bizottsági levelező tag 1916-ban a fenntartandó műemlékek jegyzékébe való felvételre ajánlotta az akkor már gróf Bethlen Bálint tulajdonában lévő keresdi kastélyt, amelyről ugyancsak a MOB hivatali irataiban olvashatunk.

Az épületegyüttes helyreállítási munkálatai az 1990-es évek közepén kezdődtek meg, és napjainkban is folynak. Az örökösök 2014-ben a dévai Szent Ferenc Alapítvány gondjaira bízták a visszaszolgáltatott kastélyt, amely kulturális, illetve oktatási központ létrehozását tervezi a Béke Házaként elnevezett építményben. A Rómer Flóris Terv keretein belül sikerült a kápolna stukkódíszeit restaurálni, továbbá a keleti szárny belső tereinek helyreállítása is elkészült. A nyugati szárny termeiben megmaradt stukkók restaurálása jelenleg is zajlik, csakúgy, mint a régészeti kutatások. A méltán híres keresdi kastély múltja belevésődött ódon köveibe, s reményeink szerint a jövőben is méltóképpen tükrözi majd a nagymúltú Bethlenek történetét.

 

szerző: Kovács Evelin

Felhasznált források:

 

MÉM MDK, Műemlékvédelmi Dokumentációs Központ, Tudományos Irattár, MOB iratok 1914/34; 1916/536

MÉM MDK, Műemlékvédelmi Dokumentációs Központ, Tudományos Irattár, Lymbus, ltsz. K 369, No. 19., ltsz. K 305, No. 11. (Möller István-hagyaték)

Válogatott szakirodalom:

 

dr. Lukinich Imre: A bethleni gróf Bethlen család története. Budapest, Athenaem Rt. kiadása, 1927.

Bíró József: Erdélyi kastélyok. Budapest, Új Idők Irodalmi Intézet (Singer és Wolfner), 1943.

B. Nagy Margit: Reneszánsz és barokk Erdélyben. Művészettörténeti tanulmányok. Bukarest, 1970.

Kovács András: Késő reneszánsz építészet Erdélyben 1541–1720. BudapestKolozsvár, Teleki László AlapítványPolis Könyvkiadó, 2003.

Székely Miklós: Az ország tükrei: A magyar építészet és művészet szerepe a nemzeti reprezentációban az Osztrák–Magyar Monarchia korának világkiállításain. Budapest, CentrArt Egyesület, 2012.

Bicsok Zoltán–Orbán Zsolt: „Isten segedelmével udvaromat megépítettem…” – Történelmi családok kastélyai Erdélyben. Csíkszereda, Guttenberg Kiadó, 2015.