Közel száz évvel ezelőtt, 1924-ben Csepel, a Budapesthez közeli kistelepülés újabb területfejlesztésbe kezdett. Az 1838-as árvíz pusztítása után új helyre települt falu 19. század közepétől megindult fejlődése a Weiss-fivérek 1892-es csepeli gyáralapítása után jelentős mértékben felgyorsult. Az addig agrárjellegű település a városiasodás útjára lépett, lakosságának száma ugrásszerűen emelkedni kezdett: 1900 és 1920 között a lélekszám a 4500-at meghaladóról tizennégyezerre emelkedett. Az infrastruktúra és intézményrendszer fejlődése mellett új településrészek születtek, mint a század elején a Szabótelep, Csillagtelep, Újtelep és a Rózsadomb. Az I. világháborút követő évek, majd 1924-ben, a településközponttól keletre elterülő uradalmi legelők felparcellázásával pedig a Kertváros jött létre. Az Országos Földbirtokrendező Bíróság által felosztott, mintegy 150 katasztrális hold területen szabályos, négyzethálós utcarendszerben 150, 200 és 300 négyszögöles telkeket alakítottak ki, gondolva közterek, iskolák, templom, sportpályák létesítésére is. A telkeket elsősorban helyi lakosok (nincstelenek, közalkalmazottak, hadirokkantak) kapták, a fennmaradó részt a Csepel község igazgatásában dolgozóknak, majd különböző minisztériumok dolgozóinak ajánlották fel megvásárlásra.
A korábbi legelő hamarosan a terület rendezését és fejlesztését szorgalmazó lakosság munkájának és az átgondolt építési szabályoknak köszönhetően, az eltérő anyagi lehetőségek ellenére is egységes arculatú kertvárossá fejlődött. Épültek csak szoba-konyhás lakások, két-három szobás, üvegezett verandával bővített családi házak és villák is. A ma is meglevő, meglehetősen nagyszámú épület között ugyan van néhány, építészeti színvonalát tekintve önmagában is figyelemre méltó, de a házak legtöbbje átlagosnak mondható. Megfigyelhető azonban az épületek tömegformálásában, motívumkincsében és anyaghasználatában egy egységesség, mely az épületállományt együttesen teszi értékessé azzal, hogy sajátosan helyi, megőrzésre méltó és vizsgálatra érdemes karaktert kölcsönöz a Kertvárosnak.
Ez év márciusában kezdtünk hozzá a vizsgált korszakból fennmaradt épületállomány felmérésének. A „terepi” gyűjtés befejezésével máris megállapítható, hogy az előzetes sejtéssel szemben jóval több eredeti formáját őrző épület áll még a Kertvárosban. A továbbiakban ezek rendszerezésére, a hozzájuk kapcsolódó archív forrásanyag (tervek, fényképek, írott dokumentumok stb.) felkutatására kerül sor, melyben – mivel sok esetben az épületek még ma is az eredeti tulajdonosok, illetve leszármazottaik birtokában vannak – az itt lakók segítségére is számítunk.
A kutatással célunk a Kertváros vizsgált időszakból fennmaradt teljes épületállományának felmérése, leírása és rövid, közérthető feldolgozása melyet nyomtatott formában szeretnénk az érdeklődők elé tárni, melynek aktualitást ad a városrész alapításának közelgő századik évfordulója.
A kutatás előrehaladásáról a továbbiakban is hírt adunk!
Héczey-Markó Ágnes
