Cookie / Süti tájékoztató
Kedves Látogató! Tájékoztatjuk, hogy az memmdk.hu honlap felhasználói élmény fokozásának érdekében cookie-kat alkalmazunk. A honlapunk használatával ön a tájékoztatásunkat tudomásul veszi.
Elfogadom

Az Esterházyak tatai uradalma

A tatai Esterházy-kastély műemléki rekonstrukciója napjainkban is zajlik. A projekt a Nemzeti Örökségvédelmi Fejlesztési Nonprofit Kft. koordinálásában valósul meg.

Az Esterházy család 1727-ben, vásárlás útján jutott az akkor már létező és igen jövedelmező tatai uradalom birtokába. A várost megszerző Esterházy József (1682-1748) volt az első, aki a több épületből álló majorságot reprezentatív formában, Fellner Jakab építésszel tervezte kiépíttetni, ám a gróf halála a kivitelezést meghiúsította. Özvegye végül az eredeti terv redukciója mellett döntött: a tervező továbbra is Fellner Jakab maradt, de helyszínt váltott, így a vár helyett a tőle délnyugatra fekvő uradalmi épületeket kezdte kastéllyá átépíttetni.

A kastélyegyüttes főépületét Balogh Ferenc egykori uradalmi kormányzói házából alakították ki 1765 és 1780 között. A Balogh-féle épület tehát – ahogyan tévesen sokáig feltételezték – nem a mai Kiskastély helyén állt, hanem a mai főépület helyén emelkedett.

 

1780 után került sor a Kiskastély jelentősebb kiépítésére, valamint a korábban barokk stílusú hátsó kis kert modern, angol divatú tájképi kertté formálására. Az építkezések sora ezzel nem szakadt meg, ekkor élte a kastély a fénykorát. A 19. század folyamán itt megforduló Esterházy grófok folyamatosan bővítették, alakították tatai otthonukat. A kastélybelsőben az értékes parketták, a díszítőfestések sora és néhány szerencsésen fennmaradt beépített bútor megidézi e kor pompás vendégfogadásait és nevezetes ünnepségeit.

A kastély falai között ezidőtájt koronás fők is megfordultak: I. Ferenc császár 1808-ban és 1809-ben, Ferenc József 1874-ben és 1897-ben, utóbbi alkalommal II. Vilmos császárral együtt járt Tatán.

1915 körül vezették be a villanyt a kastélyba és építették ki a vízvezetékeket, ezzel együtt párhuzamosan alakították ki a földszinti és emeleti fürdőszobákat, melyek a mai napig láthatóak, és a kastély különleges történeti korú terei közé tartoznak.

1945-ben, a II. világháború végén, a teljesen kifosztott épületből kórház lett: ideg- és elemgyógyintézetként működött egészen az 1990-es évek elejéig.

 

A tatai kastély főépületét a Kiskastély – olykor tévesen Balogh-szárnynak hívott – eredetileg gazdasági funkciójú, majd reprezentatív vendéglakosztályokkal rendelkező épületszárnyai, a drága hátaslovak tartására szolgáló, vörösmárvány itatókkal ellátott istálló, és a magasabb „rangú” belső cselédség kisebb, önálló lakóépületeinek sora egészítik ki, melyek lezárják a kastély telkét délen.

 

Érdekesség, hogy az uradalom magasabb beosztású alkalmazottainak, cselédjeinek otthonául szolgáló épületeket korábban sohasem érintette kutatás. Ezért is volt jelentős, hogy 2019 végén ezt a keleti saroktelken álló - a mai Hősök tere felé néző - kis épületet kisebb kutatással és kivitelezés közbeni megfigyeléssel vizsgálhatták meg a kollégák. A vizsgálat során megállapítást nyert, hogy ez az utcavonalra merőleges, oldalhatáron álló lakóház megközelítőleg téglalap alaprajzú, földszintes, törtívű oromzatos, nyeregtetős, cserépfedésű épület, melyet egy kerítésfal kapcsol össze a szomszédos házzal. Továbbá a kutatás során az is bebizonyosodott, hogy a ház utcai része a kastélynál korábban a 18. század közepe táján épülhetett.

 

Az uradalomhoz, ezzel a kastély tágabb együtteséhez tartozik még a Cseke-tó partján létesített Angolpark, közepén a - köznyelvben tévesen Kiskastélyként emlegetett - Mulatóházzal, valamint a város szélén álló Sörfőzde barokk eredetű épülete is, amely későbbi uradalmi pezsgőgyárként működött.

A Kutatási Osztály munkatársai a helyreállítást megelőző előkészítő-tudományos munkákban vettek részt, a Digitalizációs Osztály munkatársai az épületegyüttes fotódokumentálását végezték el.