2021 tavaszán indult el az előző években rendezés alatt álló Foerk Ernő hagyaték digitalizálása. A munka során befotózott „Genova” névre keresztelt 1909-ben Foerk által használt füzet egyik első lapján a jobb oldalon egy repülőgépet ábrázolt felülnézetből, amelyet méretekkel is ellátott, innen tudhatjuk, hogy 9 méter hosszú és ugyanilyen széles volt az építmény. A baloldali rajzon a részletesebben megrajzolt repülőt láthatjuk pilótájával együtt, a bal alsó sarokban pedig az indulás pillanatát örökítette meg az építész. A füzetlapon megjelölt dátum és a személynév alapján érdekes, a magyar közönséget is izgalomba hozó eseményt mutathatunk be.
1909. október 17-én Budapesten, az egykori kispesti katonai gyakorló repülőtéren emelkedett a magasba először repülőgép hazánk területén megelőzve az osztrák fővárost. Az eseményt hosszú tárgyalások előzték meg, a Nemzeti Sport is tudósítása szerint ugyanis a Budapesten élő német Charles Müller impresszárió azaz rendezvényszervező – aki a Lyra hangversenyiroda tulajdonosaként Enrico Caruso és Moritz Rosenthal budapesti fellépését szervezte – Angliában személyesen hívta meg a francia pilótát, hogy Budapesten is bemutatkozzon. Cholnoky Viktor író az esemény előtt nem sokkal a következő filozofikus sorokkal keltette fel a közönség figyelmét: „Mit szólna ön, t. kortársam, ahhoz az emberhez, aki miután elhatározta, hogy úrrá fog lenni a levegőben, egyúttal arra is eltökélné magát, hogy a repülést pedig nem a sastól, nem is a fecskétől, hanem a tyúktól tanulja meg? Legalábbis elmosolyodna rajta, ha nem csalódom. […] Fél emberöltővel ezelőtt az emberek még a tyúkot akarták utánozni, mert mindig csak a sast nézték, és csak akkor jöttek rá a sas igazára, amikor észrevették a tyúkot is. Nem a pozitívumok vezetnek rá a találmányokra, hanem a negatívumok.”
Október 17-én érkezett el a várva várt nap, amely a napisajtóban is számos helyen megjelent. A Vasárnapi Újságban Fráter Aladár A repülő ember című cikkében így fogalmaz: „Láttuk az első repülőgépet, ezt a hatalmas szárnyú, villámgyorsan suhanó mesterséges szitakötőt, a mely vakmerő, de gyönyörű fennhéjázással szögezte neki a levegőégnek a maga kattogó, diadalmas zajt verő gépfejét. És láttunk együtt, egy tömegben akkora néptengert, a milyen Attila, meg a honfoglalás kora óta egy táborba még soha össze nem verődött Magyarország földjén. […] Nem a kedves, a híres, a nagyszerű Blériot volt ennek az emlékezetes délutánnak a hőse, hanem maga az ember, a ki annyi álmodozást és annyi vért pazarolt évezredeken keresztül a levegő birtokba vételéért.”
Rév Pál muzeológus hatvan évvel később a Közlekedéstudományi Szemlében megjelent soraiban arra hívta fel a figyelmet, hogy a hazánkba látogató Louis Blériot eredményei – akinek 1909. június 25-én sikerült átrepülnie a La Manche csatornát https://www.youtube.com/watch?v=mAR4axQCx2Q – a Wright fivérek 1903-as sikerei után a repüléstörténet második fordulópontját jelentette. Az eredetileg autófényszórókat gyártó Blériot első repülőgépének fényképe és szerkezeti rajza jónéhány szaklapban megjelent, amely számos megrendelést hozott a vállalkozónak. Később Hevesy Vilmos gépészmérnököt is meghívta franciaországi üzemébe, aki nem csak arról ismert, hogy a gyár műszaki igazgatója lett, hanem művészeti tevékenységéről is: Huszka József egykori tanítványa számos hazai és nemzetközi művésszel levelezett: köztük Medgyaszay Istvánnal az indiai-hun kapcsolatokról. Hevesy Munda-Magyar-Maori című tanulmánya Uxband néven 1928-ban jelent meg.
Blériot repülőgépe – amelynek tervezési munkáiban Hevesy is részt vett – 8 méter hosszú és 7,20 méter széles, 300 kg súlyú egyfedelű, azaz monoplán volt, amelyet léghűtéses benzinmotor működtetett. A budapesti repülésre a Császári és Királyi 4. hadtest parancsnokságtól kértek engedélyt a kispesti (Kis-Rákos) gyakorlótér használatára, amely határozatában azzal a feltétellel engedélyezte a felszállást, hogy ha a parancsnokság tagjai közelről figyelhetik az eseményt. Az első repülés tehát a mai József Attila lakótelep helyén történt meg, amelyre emlékezve 2015-ben avatták fel Louis Blériot repülés közben ábrázolt szobrát, amelyet Kontur András szobrászművész készített.
Az építészek közül Gyulai Károly biztosan követte az eseményeket, ugyanis 1909. október 24-én A levegő meghódítása címmel közölt cikket a budapesti repülésről az Építő Iparban. A Múzeumi Osztály gyűjteményében őrzött vázlatfüzetben található rajz azért számít kuriózumnak, mert Foerk Ernő elsősorban épületeket és síremlékeket örökített meg: az itáliai utazásától az aquincumi és kalocsai ásatásokon készített rajzaiig. Ez a tusrajz viszont az építész tudós kíváncsiságáról tesz tanúbizonyságot. Ahogyan ő jellemezte magát: „Két lény lakozik bennem, az egyik az alkotó művész, a másik a búvárkodó tudós ember. Mindkettő viaskodik bennem, s nem tudom, melyik erősebb. Rajongásig szeretem a művészetemet – nem is szeretnék más lenni, mint építész -, viszont a tudomány felé vezető hajlam, mely nyilván apai örökség, kecsegtető színben állítja elém a csendes kutató munkát.”
Baldavári Eszter
Felhasznált irodalom:
BALDAVÁRI Eszter: „Alkotóművész és búvárkodó tudós ember” Foerk Ernő születésének 150. évfordulójára emlékezünk. In: Magyar Iparművészet 2018/4, 26-30.
BALDAVÁRI, Eszter: From The Foundation Stone to The Cathedral: Architecture of The Votive Church of Szeged. In: Ybl Journal of Built Environment Vol. 7 Issue 2, 2019, 57-64.
CHOLNOKY Viktor: Blériot. In: A kísértet. Válogatás Cholnoky Viktor publicisztikáiból. Összeállította, sajtó alá rendezte, a jegyzeteket és az utószót írta Fábri Anna. Budapest: Magvető Könyvkiadó, 1980, 156–159.
FRÁTER Aladár: A repülő ember. In: Vasárnapi Újság 1909/56., 43, 900-905.
GYULAI Károly: A levegő meghódítása. In: Építő Ipar 1909. október 24.
Nemzeti Sport 1909/2. 36, 12.
RÉV Pál: A csatorna átrepülése és magyarországi hatása— Blériot híres repülésének 60. évfordulójára. In: Közlekedéstudományi Szemle 1969, 430-434.
