A VI. ICAG (International Conference on Architecture and Gender) nemzetközi építészeti-építészettörténeti konferenciát a valencia Műszaki Egyetemen Építészeti Kara rendezte meg 2023. október 2-6. között. A meghívott előadók között szerepelt például Anna Bofill Levi PhD, a világhírű Taller d’Arquitectura-Bofill munkatársa, Suzanne Ewing, a University of Edinburgh építészetkritika professzora és Dolores Hayden építész, a Yale professor emeritája.
A konferencia fő témáját az építésznők hagyatéka jelentette. Ezzel a szervezők az 1985-ben alapított, az Egyesült Államokban működő International Archive of Women in Architecture (IAWA) előtt tisztelegtek, amelyhez kapcsolódóan kiállítás is nyílt a helyszínen a rendezvény időtartama alatt.
A konferenciafelhívásra a Magyar Építész Nők program keretében kutatott Várnay Marianne (1898-1944) témájában pályáztam. Várnay, aki egy rövid, átmeneti nyitásnak köszönhetően iratkozhatott be 1918-ban, és 1924-ben szerezte meg diplomáját a Műegyetemen, egyértelműen főszereplője a magyar nők és az építészet közös történetének. A közelmúltig azonban viszonylag kevés munkáját tudtuk azonosítani, Az elmúlt egy év kutatásainak köszönhetően Várnay eddig ismert életrajza sok adalékkal bővült, de kénytelenek voltunk megfosztani egy neki tulajdonított épülettől, amely valójában nem az ő munkája is. Ezzel együtt nyilvánvalóvá vált, hogy a modern építésznő szerepének definiálása tett törekvései, saját publikációiban kifejtett gondolatai és nem utolsósorban nemzetközi tájékozottsága, Le Corbusier-hez való kapcsolata megérdemli a szélesebb körű nemzetközi ismertséget is. A konferencia témájához pedig épp töredékessége miatt illeszkedett: Várnay-nak ugyanis nem maradt fenn hagyatéka, így munkásságát, életútját egyfajta anastylosis-ként kell a rendelkezésre álló töredékekből rekonstruálni.
Az absztrakt beadását és sikeres elfogadását követően a Communications szekció részeként adhattam elő október 5-én a valenciai műegyetem campusán. A szekciómat Anna Sokolina PhD építész, kurátor, a Society of Art Historians tagja és Lucía C. Pérez-Moreno, a Zaragozai Egyetem építészettörténeti- és Elméleti professzora vezette. A szekcióban érdekesen találkozott a szerb, a görög és magyar építészettörténet, kiderült többek között, hogy az első szerb építésznő már 1900-ban megszerezte egyetemi diplomáját, és hogy a görög kollégák a femarch.gr kezdeményezéssel jócskán előttünk járnak a kutatás terén.
A konferencia sok hasznos inspirációt és kapcsolatot kínált a Magyar Építész Nők projekt számára is, amellyel kapcsolatban tovább folyik a munka, a 2024 végére tervezett kiállítás és katalógus előkészítése. Az előadások szövegét a konferencia szervezői tanulmánykötetben is publikálni tervezik.
Kovács Dániel
