A Docomomo International nemzetközi szervezet, amely a modern építészet dokumentálását és megőrzését tűzte zászlajára – ahogyan azt az „International Committee for Documentation and Conservation of buildings, sites and neighbourhoods of the Modern Movement” elnevezésből összeálló mozaikszó is kifejezi. Az 1988-ban Hollandiában megalakult non-profit szervezet célja, hogy számba vegye és gondozza a modernizmus épített örökségét, illetve hogy felhívja a nagyközönség figyelmét a modern építészet értékeire. Azóta a Docomomo egy az egész világra kiterjedő nemzetközi intézménnyé nőtte ki magát, amely már több mint 80 ország és régió munkacsoportjait és több mint 3000 tagot fog össze Európában, Amerikában, Ázsiában, Óceániában és Afrikában. Székhelye jelenleg a Delfti Műegyetemen van. A Docomomo legfontosabb fóruma a kétévente megrendezésre kerülő, a teljes szervezetet átfogó nemzetközi konferencia.
A Docomomo International 18. nemzetközi konferenciáját Modern Futures: Sustainable development and cultural diversity címmel a chilei munkacsoport rendezte meg Santiago de Chilében 2024. december 9. és 14. között. A helyszín a Chilei Katolikus Egyetem építészeti kara volt. Santiago a dél-amerikai nagyvárosok fejlődésének és a modern építészet helyi adaptációjának és térnyerésének remek példája, egy olyan folyamat eredménye, amelyben számos Európából, így például Magyarországról emigrált építész és mérnök is részt vett. Jelenleg pedig olyan kihívásokra és problémákra mutathat rá, amelyek a globális dél egészét érintik. Ahogy a konferencia címe is hangsúlyozta, a világ különböző pontjait képviselő előadók rámutattak a modern építészet helyi sajátosságaira, illetve többen is foglalkoztak meglévő modern épületek mai és a jövő igényeinek megfelelő adaptációjával is. A szekciók témái a konkrét gyakorlati örökségvédelmi, hasznosítási és fejlesztési témáktól az elméleti vonatkozásokig széles skálán mozogtak. Külön szekciók foglalkoztak például városépítészettel, interdiszciplináris megközelítésekkel, a globális dél (Dél-Amerika és Afrika) kihívásaival, oktatással, modern lakónegyedek közösségi életével, tetőkertekkel, a modern építészet és a klímaváltozás kapcsolatával, a modern enteriőrökkel, a modern textillel mint az enteriőr szerves részével, építész nők örökségével, a modernizmus nemzetközi hálózataival és a modernizmusról szóló, illetve a modern mozgalom évtizedei alatt készült kiállításokkal. 40 szekcióban összesen mintegy 240 előadás és 6 keynote előadás hangzott el a konferencián. Az előadásokat a konferencia idejére egy 1650 oldalas konferenciakötetben jelentették meg, amely 2025 nyarától online is elérhető lesz.
Intézményünk munkatársa, Sebestyén Ágnes Anna a Noncanonical Curatorial Narratives: Rethinking the Role of the Architecture Exhibition című szekcióban tartott előadást Presenting Architecture, the Archive and Microhistories: The Opening Exhibition of the New Home of Hungarian Architecture címmel. Az előadás témája a Walter Rózsi-villa 2022-ben megnyílt Színtér és Lakótér: Modern lakóházak Magyarországon 1928–1945 című nyitókiállítása volt, amelynek Sebestyén Ágnes Anna az egyik kurátora volt, Magyaróvári Fanni Izabella és Ritoók Pál mellett. Az előadás a villa felújítására, az épületre, a kiállítás koncepciójára, valamint a villa tervezői és megbízói családjának a bevonására fókuszált. A közönség soraiban szerencsés módon ott tudott lenni Walter Rózsi Santiagóban élő egyik unokája, Sebastian Goldberger Konstandt is.
A konferencia kísérő programjaként a rendezők több kirándulást is szerveztek, amelyek során Santiago jelentősebb modern épületeit járhatták be a résztvevők. Ilyen volt négy, az 1950-es és 1960-as években épült modern lakótelep, a Villa Portales, a Villa Los Presidentes, a Villa Olimpica és a Villa Frei, továbbá olyan ikonikus chilei modern épületek mint a Las Condes bencés apátság (tervezők: Gabriel Guarda és Martin Correa, 1960–1964) és az ENSZ részeként működő ECLAC (Economic Commission for Latin America) épülete (tervező: Emilio Duhart, 1966).
Sebestyén Ágnes Anna santiagói tartózkodása lehetővé tette két magyar építész, illetve mérnök chilei korszakának a vizsgálatát is, ebben a santiagói Műegyetem építészettörténet oktatója, David Maulén de los Reyes nyújtott segítséget. A Budapesti Műegyetemen és a Bauhausban is diplomát szerzett Weiner Tibor építész 1939 és 1948 között élt és dolgozott építészként és egyetemi oktatóként Santiago de Chilében. Weiner 1946–1947-ben a santiagói egyetemen építészetet tanított és fontos szereplője volt az iskola oktatási reformjának, amelynek során Bauhausos tanultságát kamatoztatva új alapokra helyezték az építészeti oktatást. Ez a reform egészen 1963-ig volt érvényben. Weinernek több olyan chilei tanítványa is volt, akik gyakorló építészekként a későbbiekben a helyi építészet meghatározó alakjai lettek, köztük Miguel Lawner. Weiner Santiagóban több lakóházat és egy bankot is tervezett, illetve Ricardo Müllerrel közösen jegyzi a concepcióni vásárcsarnokot (1940, az épület 2013-ban részben leégett, a megmaradt struktúra jelenleg védett) és a chilláni tűzoltóságot. Weiner hagyatékát a MÉM MDK Múzeumi Osztálya őrzi, amelyben többek között chilei korszakára vonatkozóan is találhatók anyagok – fotók, rajzok, dokumentumok; a chilei kutatás ezek kontextusba helyezését segítette. Az építészeti oktatásban és a modern építészet chilei térnyerésében egy másik magyar, Carlos Sandor mérnök is fontos szerepet játszott. Sandor ugyancsak 1939-ben került Chilébe (a spanyol polgárháborúban való részvétele miatt politikai menekültként), Weinerrel ellentétben azonban később nem tért haza, hanem élete végéig Chilében dolgozott és kora vezető modern építészeivel dolgozott statikusként, többek között Abraham Schapirával, Raquel Eskenazival és Miguel Lawnerrel. Az általa statikusként az 1950–60-as években tervezett lakóházak jórésze Santiago Providencia negyedében ma is áll.
Sebestyén Ágnes Anna
