„Néma harcosaink” – Miről mesél még az „Évszázadok öröksége”?

Hamarosan nyíló kiállításunkon több aspektusból is rávilágítunk a társadalom, a politika, a civilek és a műemlékvédelem kapcsolatára. Most egy példát mutatunk be ezek közül, mely egyben a szakma népszerűsítéséről és a kor aktuálpolitikájáról is szól.

 

A 19. század második felében Európa-szerte alakultak olyan tudományos szervezetek, amelyek egy-egy szakterület megismertetését, népszerűsítését tűzték ki célul. Magyarországon az 1897-ben alakult Uránia Magyar Tudományos Egyesület hasonló célkitűzéssel, külföldi mintára tudományos színházat szervezett. Az előadásokat vetített diapozitívokkal illusztrálták. Ilyen vetítettképes ismertetőket rendezett a Műemlékek Országos Bizottsága (MOB) is Budapesten az 1920-as években. A művészettörténészek, építészek által tartott, szélesebb körnek szánt előadások az Omnia moziban, a Zeneművészeti Főiskolán, majd az Uránia Filmszínházban voltak láthatóak. Napilapok hirdetései, utcai plakátok vitték hírét a Magyarország műemlékeiről szóló vetítéseknek. S mivel ezekben az években, sőt a trianoni békekötést követő két évtizedben is a közélet hangulatára Trianon traumája vetett árnyékot, az előadássorozatok mondanivalója sem csak az ismeretterjesztésről szólt. Klebersberg Kuno vallás- és közoktatásügyi miniszter a következőképpen summázta politikai állásfoglalását: „A politikai Trianonba be[le] kellett menni, de a kultúrpolitikai fegyverletétel önkéntes lenne.” Azonos indíttatásból született elhatározás a MOB nyilvános szerepléseire is: „az elszakított kulturtermékeink néma harcosai annak a szellemi integritásnak, amely minden külső erőszakkal dacolva a szétdarabolt ország egységét hirdeti. Ezeket a műemlékeket meg kell ismernie a közönségnek, nehogy rátehesse tulajdonainkra kezét az ellenséges indulat, a mely a multunkat is megsemmisíteni igyekszik.” – mondta Kertész K. Róbert elnökhelyettes a programsorozat megnyitóján. Korabeli újságcikkekből tudjuk, hogy kezdetben a MOB előadásai sikeresek voltak. Az utolsó sorozat 1928-ban indult, majd számunkra ismeretlen okból megszűnt a program. A vetítésekhez nagy mennyiségű üvegpozitívokat vásárolt a bizottság, melyekből néhányat a kiállításon is bemutatunk. 

Kádár Zsófia