Körner András 1940-ben született és édesapja, Körner József nyomába lépve ő is az építészpályát választotta. A budapesti Műegyetemen diplomázott, majd tervező építészként dolgozott. Az elmúlt években édesapja hagyatékát és saját építészethez kapcsolódó dokumentumait több ütemben intézményünknek ajándékozta. A hiánypótló, izgalmas gyűjtemény része a monori Garay-kripta anyaga is.
A monori katolikus temetőben felépült sírbolt Körner András első önálló épülete volt. Dr. Garay Károly helyi orvos megrendelésére tervezte 1963-ban. A megbízást eredetileg Szandai Sándor szobrász kapta, építészeti tapasztalat híján ő ruházta át a feladatot a fiatal tervezőre.
A kétszintes épület kis alapterülete ellenére uralkodik környezetén; a jól átgondolt tömeg egymásra rétegződő, épülő síkokból, vízszintesekből és függőlegesekből összeálló elegáns térkompozíciója minden oldalról más képet mutat. A néhány lépcső magas piedesztálra helyezett tömeg egyik kőből rakott oldalfalának megnyújtásával kialakított, függőleges pengefal csúcsára helyezte Körner a keresztet.
A kubusos, plasztikus formálás egyértelműen Breuer Marcell és a korabeli késő modern építészet hatását mutatja, amelyről a tervező is beszámolt vele való beszélgetéseink során. A magyar építészetben ritka az ennyire direkt, jól azonosítható befolyás, bár épp Körner József tatabányai könyvtára hasonló komponálásra kínál példát.
Az épület nem teljesen a tervek szerint valósult meg; a bejárat melletti, fehérre vakolt fal például a terveken az árnyékhatás és a kompozíció miatt kissé hátrébb helyezkedik el. Az egykori magánkriptát mára csontkamrává alakították. Az épületre új márványtáblák kerültek, a bejárat felett eltávolították a párkány fémburkolatát és új fémkaput is beszereltek. Voltaképp szerencsés, hogy ma is használatban van, de az apró épület a késő modern építészet értékes példájaként azt is megérdemelné, hogy az eredeti tervek alapján állítsák helyre.
Körner András már nem láthatta az elkészült sírboltot: a befejezés előtt Németországba, majd az Egyesült Államokba emigrált, ahol Victor Lundy, majd George Nelson irodájában dolgozott, 1981-ben pedig a MoMA nagy retrospektív kiállítására megtervezte Breuer egy elveszett csővázas kanapéjának a rekonstrukcióját. Az utóbbi években elsősorban szakíróként tevékenykedik. A Walter Rózsi-villa látogatói viszont hamarosan viszontlátják majd az épület képeit, hiszen szerepelni fog márciusban nyíló, „Breuer, Goldfinger és más magyarok. Brutalista építészetünk itthon és odaát” című kiállításunkon.
Kovács Dániel
