Egy letűnt világ emlékei V.

Egy hosszabb szünet után visszatérve, sorozatunk következő részében a Fejér vármegyei Nádasdladányra kalauzoljuk olvasóinkat.

A 19. század közepén gróf Nádasdy Lipót úgy döntött, hogy birtokai központját Vas vármegyéből a fővároshoz közelebbi Fejér vármegyébe helyezi át. Ekkor vásárolta meg Sárladány uradalmát az itt birtokos Schmidegg Károlytól és 1859-ben kezdeményezte a település átnevezését Nádasdladányra.

A területen ekkor egy egyemeletes barokk kúria állt, amelynek átépítését, korszerűsítését Nádasdy Lipót fia, Nádasdy Ferenc kezdte meg 1873-ban. A fiatal gróf a magyar arisztokrácia kiemelkedő alakja volt, elsősorban sportemberi minőségben (ő alapította például a balatoni sporthajózás bevezetését célzó Stephania Yacht Egyletet), de politikai, gazdasági és kulturális szerepet is vállalt. A kúria kastéllyá való kiépítését, modernizálását még szeretett feleségével, Zichy Ilonával tervezte el, de az asszony nagyon fiatalon, mindössze huszonnégy évesen, a kastély alapkőletételét követően néhány hónappal meghalt kolerában, három kicsi gyereket hagyva maga után.

A kastély tervezésénél fontos szempont volt, hogy kifejezze a család ősi mivoltát, rangját, hogy az új kastélyban el lehessen helyezni a hatalmas könyvtárat, irattárat és az ősöket megörökítő arcképcsarnokot. Az építész a kassai születésű Linzbauer István volt, a kivitelezést a helybeli Hübner Nándor vezette. A romantikus, az angol Tudor-stílusra utaló külső mögött egy korszerű, a kor technikai vívmányaival, gázvilágítással, vízvezetékkel, csatornahálózattal ellátott kényelmes lakóház bújt meg. Új főépületet emeltek, ahol helyet kapott az impozáns ősök csarnoka, a Hauszmann Alajos tervezte könyvtár, míg az épület oldalszárnya – az átépített barokk kúria – a gyakori vendégek, vadásztársaságok elszállásolására szolgált. A kastély mellett a parkban kapott helyet a kiszolgáló épület a konyhával, kamrával, pékműhellyel, mosókonyhával, melyet föld alatti alagút kötött össze a főépülettel. Ezt az épületet is világítással és folyóvízzel látták el, illetve a kommunikáció megkönnyítésére beszélőcsövet is beszereltek. A női személyzet nagy része itt volt elszállásolva. Nádasdy Ferenc a kastélyt körülvevő park – melyben további gazdasági épületek helyezkedtek el, úgy mint istálló, kocsiszín és magtár – kiépítésére is nagy gondot fordított, romantikus sétautakat alakíttatott ki, míg a meglévő kis tavat jelentősen kibővíttette.

Nádasdy Ferenc halála után fia, Tamás, majd 1915-ben az ő fia, Ferenc örökölte meg a birtokot, amely még ekkor is lényegében az építéskori képét mutatta. A második világháborúig kisebb változtatások történtek; bevezették a villanyvilágítást és lebontották a télikertet.

Nádasdy Ferenc 1944-ben elesett a háborúban, a kastélyt pedig a német csapatok kifosztották, csak a könyvtár egy kis része, az ősök csarnokának falburkolatba épített képei és a családi levéltár maradtak meg; ezeket a Nemzeti Múzeumba, az Magyar Országos Levéltárba, illetve az Országos Széchenyi Könyvtárba szállították. A háború után az épületet államosították, különböző intézmények, szakszervezetek kapták meg a kezelését, működött benne óvoda és posta is. A leromlott állagú kastélyépület kezelését 1993-ban kapta meg a Műemlékek Állami Gondnoksága, ekkor kezdődött az épület fokozatos rehabilitációja. Legutóbbi felújítása a Nemzeti Kastély- és Várprogram keretében zajlott le, ma múzeumként várja a látogatókat. Kezelője a Nemzeti Örökségvédelmi Fejlesztési Nonprofit Kft.

A képeinken látható sorozat az 1930-as évek végén, 1940-es évek elején készült, és jól elképzelhető általuk az akkori vidám élet a kastélyban, elég csak a biliárdteremben álló pingpong asztalra, vagy a szalonban látható dobfelszerelésre tekintenünk.

Köntzey Mercédes