Füzérradvány – ekkor még Radvány néven - a XVII. század végén került a Károlyiak birtokába, de a jelentős vagyonnal és birtokokkal rendelkező család számára ez a távoli uradalom az erdőgazdálkodás és az itt található üveghuták révén, inkább csak gazdasági jelentőséggel bírt. A birtok az évszázadok során többször került zálogosok, illetve bérlők kezelésébe, nagyobb építkezések nem történtek, bár már ekkor állt itt egy kastély.
A birtok a XIX. század közepén öröklés révén gróf Károlyi Ede tulajdonába került, aki itt tervezte családi fészkét felépíteni. A meglévő kastély átépítésével, kibővítésével Ybl Miklóst bízta meg, aki a Károlyiaknak már több épütet tervezett a család számára. A füzérradványi kastély azonban nem csak az ő keze nyomát dicséri, a tervezésben tevékenyen részt vett a gróf is, az ő ötlete például a jellegzetes, magas torony is az épület keleti oldalán, erről emléktábla is tanúskodik. Az építkezés mintegy húsz éven keresztül folyt és Károlyi Ede sajnos nem sokáig élvezhette az eredményét, mindössze két évvel annak befejezése után, 1879-ben meghalt. A kastélyt fia, László örökölte, akinek állandó lakhelye a fóti Károlyi-kastély volt, Füzérradványt 1897-es házasságkötése után, valószínűleg felesége, Apponyi Franciska hatására kezdte a család jobban használatba venni. Ekkor, 1900-tól kezdődően nagyarányú építkezésekbe kezdtek, a déli szárnyat teljesen újjá építették, elegáns, reprezentatív termeket alakítottak ki és az épület külsején is eszközöltek változtatásokat. Az ekkori tervező Albert Pio bécsi építész volt.
A kastély berendezését és enteriőrjeit a ház úrnője nagy műgonddal és kifinomult ízléssel tervezte meg. A reprezentatív terek márvány burkolatokat, stukkódíszeket kaptak, a grófné emeleti szalonjába csillagmintás parketta került. A grófi pár már házasságkötésük utáni évben gyűjteni kezdte a pazar berendezési tárgyakat, műkincseket, amelyekkel a kastélyt berendezték. Elsősorban olasz műkereskedőktől vásároltak, a firenzei Stefano Bardini műkereskedő komoly gyűjtőként tartotta számon Apponyi Franciskát. Nem csak reneszánsz bútorokat, hanem kandallókat, ajtókereteket, festményeket is vásároltak. A kastélyhoz tartozó hatalmas parkot is felújították, a déli szárny előtt kies francia kertet hozva létre.
A fényűzően berendezett kastélyt végül nemigen használták, Károlyi László betegeskedése miatt visszavonult a fóti családi rezidenciára. Az 1930-as években Károlyi László fia, István menyasszonya, Windisch-Graetz Mária Magdolna javasolta, hogy a hatalmas házat hasznosítsák luxusszállodaként. Az átalakítással Lehoczky Györgyöt bízták meg, aki a főépületben és a parkban épült pavilonokban 87 szobát tervezett. Egyúttal modernizálták a kastélyt, például ekkor vezették be az elektromosságot is. A szálloda 1938 májusában nyitotta meg kapuit és nagy sikerrel üzemelt, olyannyira, hogy a második világháború elött további épületek és egy repülőtér építését is tervezték.
A háború után a kastélyt azonnal államosították és bár egy rövid időre – ellenállásban kifejtett tevékenységére tekintettel – Károlyi László még visszakapta, régi fénye már nem állt helyre és a szálloda 1948-ban végleg bezárta kapuit. Először gyermekszanatórium, majd tüdőszanatórium üzemelt benne. A rendkívül értékes berendezés egy részét széthordták, elkallódott, de szerencsére a legértékesebb darabok bekerültek a sárospataki Rákóczi Múzeum reneszánsz gyűjteményébe, a családi képek egy részét a Károlyi család birtokolja, egy részük pedig a Nemzeti Galériába került.
A kastély teljeskörű felújítását követően jelenleg múzeumként látogatható.
A válogatásban látható fotók 1940 körül, a kastély luxusszálloda időszakában készültek.
Köntzey Mercedes
