A tervtár által őrzött több mint kilencszáz darab falképmásolat mind tudománytörténeti, mind kutatásmódszertani szempontból kiemelkedő jelentőséggel bír. A fotográfia végleges elterjedését megelőző, nagyjából az 1860-as és az 1920-as évek közti időszakra datálható dokumentumok olyan személyek nevéhez fűződnek, mint Storno Ferenc, Huszka József vagy Gróh István.
Az erdélyi református egyházközség 1910-ben kérvényt nyújtott be a Műemlékek Országos Bizottságához, amelyben a Kolozs megyei Magyarvista (Viștea) református templomának műemléki kutatását szorgalmazta. Ez utóbbi eredményeként 1912-ben középkori festett ábrázolások kerültek elő a hajó északi falának mészrétege alól. A következő év nyarán feltárták a freskókat, amelyekről Gróh István akvarellmásolatokat készített.
Az 1920-ban visszavakolt falképek közül jelenleg csupán a majd egy évszázad elteltével újból felszínre került Szent Miklós-jelenet látható. A Krisztológiai jelenetsor, valamint a Passió-ciklus vakolat alatt nyugvó falképeit kizárólag a MÉM MDK tervtárának archív rajzai közt őrzött másolatok alapján ismerjük. A magyarvistai freskók Erdély 1400 körüli, trecenteszk elemeket alkalmazó falfestészetének mások mellett Bádok, Magyarfenes és Szék falképei által fémjelzett köréhez tartoznak. Gróh akvarelljei realisztikus stílusban készült pillanatfelvételek, melyek a freskók állapotát, így azok sérüléseit is alaposan dokumentálják.
