A Magyar Építészeti Múzeum és Műemlékvédelmi Dokumentációs Központ Évszázadok Öröksége. A magyar műemlékvédelem 150 éve címmel, 2022 őszén rendezett időszaki kiállításának előkészületei során interjúsorozatot indítottunk a műemlékvédelem 1957 utáni történetének dokumentálása céljából. Az eddigi munka eredményeképpen több mint negyven órányi hanganyag áll rendelkezésünkre, lehetőséget biztosítva e személyes beszámolók-történetek megírt, lábjegyzetekkel ellátott publikálására. Korábban hat szakterület jeles képviselőjével készített interjút közöltünk, jelen számban pedig igyekeztünk még tovább színesíteni a palettát. A tudományos kutatás részéről Valter Ilona régész és G. Lászay Judit művészettörténész tapasztalatait, emlékeit, meglátásait adjuk közre. Mindketten részletesen beszámolnak a pályafutásukat leginkább meghatározó munkákról: Valter egyebek mellett a ciszterci emlékek és a zsámbéki templomrom kutatásáról, Lászay Sopronról, a törökfürdőkről, valamint a falkutatás akkoriban formálódó módszeréről. Szikra Éva tájépítészmérnök, kerttörténész is számtalan kutatást végzett, emellett sokszínű tervezési munkát folytatott a műemlék környezetétől a nagyobb léptékű kastélyparkok rendezéséig, nagy hangsúlyt fektetve a szakterület népszerűsítésére. Klaniczay Péter sem kizárólag a műemlék-felügyeleti munkával kapcsolatos emlékeiről számolt be, hanem az építészképzésről, a FIMŰV-nél töltött évekről, továbbá olaszországi tanulmányútjáról és nemzetközi kapcsolatrendszerének a műemlékvédelemre gyakorolt hatásáról is. Muka István okleveles ipari technikus és faanyagvédelmi szakmérnök az egykori Központi Műhely vezetőjeként a szakipari kivitelezés szakértője, aki az OMF vagy más tervezőirodák által tervezett felújítások asztalos-lakatosmunkáinak megvalósításáért felelt. Most közölt beszámolója a műhely tevékenységének első intézménytörténeti összefoglalása.
F. Dóczi Erika – Kovács Gergely
fotó: Nagy Krisztina
