In Memoriam Ráday Mihály (1942-2021)

Intézményünk igazgatója így emlékszik Ráday Mihályra.

Talán 10-11 éves lehettem, de tisztán emlékszem, hogy szüleim szóltak nekem, figyeljek már oda egy picit a TV-re, mert érdekes az adás: egy szakállas, mély hangú – nekem akkor még - bácsi nagyon érdekeseket mond régi műemlékekről, Budapest pusztuló értékeiről. A 80-as évek közepén, végén jártunk és ekkor már annyit megértettem a körülöttem zajló folyamatokról, hogy iszonyatosan érdekes és fontos, amit mond, és szokatlan arról nekem és szüleimnek is hallani, hogy a korra jellemző épületek kissé egysíkú méltatása helyett lehet beszélni századelős díszes kapualjakról, kandeláberekről és macskakövekről.

A bácsi, aki akkor a kamaszodó énem figyelmét elnyerte Ráday Mihály volt.

Eltelt 25 év és 2011-2012 körül, frissen kinevezett fővárosi cégvezetőként hívtak, hogy az Orbánhegyi úti és Szemere utcai útfelújításnál megjelent Ráday Mihály és veszekedve, kicsit talán Tarlós István főpolgármester úrral fenyegetőzve kiabált a kollégáimmal a feltúrt utca közepén, és szó szerint megakadályozta, hogy a vastag gránit szegélyköveket elszállítsák és újat, vagy szentségtörésnek számító betont építsenek a helyére. Az útépítésben tapasztalt rutinos kollégáim nem értették a dolgot, bevallom először én se. Aztán Mihállyal megbeszélve megértettem és igazat adtam neki, hogy miért fontos még egy régi budapesti szegélykövet is megvédeni!

Mihály igazi műemlék és városvédő volt. Sok vitával védte az igazát, az esetek nagy részében igaza is volt és amikor mégsem, vagy kissé túlzó volt a ragaszkodása egy műemlékhez, akkor sem volt öncélú a tevékenysége, hisz Budapest értékeiért vitatkozott.

Ráday Mihály most már az égből figyeli a magyarországi műemlékek sorsát, nekünk pedig az a feladatunk, hogy életművét tisztelve, hasonló elszántsággal óvjuk városaink, országunk épített értékeit!

 

 

Almássy Kornél