In Memoriam Marosi Miklós (1942 - 2021)

2021. október 8-án, 79 éves korában elhunyt Marosi Miklós Széchenyi- és Ybl-díjas építész, a Magyar Művészeti Akadémia alelnöke. Intézményünk nevében Dr. Almássy Kornél igazgató és Ritoók Pál művészettörténész-főmuzeológus búcsúznak tőle.

Kedves Miklós!

Nem találom a szavakat, nagyon nehéz most bármit is írni…

Két évvel ezelőtt még csak hírből ismertelek, illetve a hírnevedet, munkáidat és az általad vezetett KÖZTI-t. Aztán a múzeum igazgatójává történt kinevezésemkor személyesen is találkoztunk. Rögtön megkértél, hogy ne szólítsalak Alelnök úrnak, hanem csak egyszerűen Miklósnak! A megjelenésedből áradt az elegancia, a nyugodtság és a hatalmas szakmai tudás.

Az érdemeidet hosszan lehetne sorolni. 1997 óta közelmúltban történt nyugdíjba vonulásodig a KÖZTI Igazgatótanácsának elnöke voltál. Legutóbbi, immár sajnos utolsó, nagy munkád volt a Magyar Állami Operaház Eiffel Műhelyházának tervezése. A hazai építészeti közélet meghatározó alakjaként és az MMA alelnökeként teljes szívvel igyekezted előre vinni intézményünk, a Magyar Építészeti Múzeum és Műemlékvédelmi Dokumentációs Központ méltó elhelyezésének ügyét. Két évet dolgoztunk közösen végig az Építészeti Múzeum tervpályázatán és egyéb munkálatain. Te vezetted az előkészítő bizottságot a fent már leírt eleganciával, nyugodtsággal és hatalmas tudással.

Tavasszal felhívtál és kérted, hogy most egy kicsit hagyjunk ki a munkából, mert egészségügyi kezelések előtt állsz, nem mondtad mekkora a baj – habár mi sajnos sejtettünk valamit – csak egy kis időt kértél. A munka haladt és azért tudtuk, hogy Te is követed. Nagyon örültem, amikor szeptember elején felhívtál és mondtad, hogy túl vagy a kezeléseken, hamarosan megnézed az ideiglenes kiállító terünket a Városligeti fasorban, és hihetetlenül jól esett, amikor megdicsértél, hogy látod rajtam, mennyire elhivatottja lettem a magyar építészet megismerésének és bemutatásának! Abban maradtunk, hogy hamarosan találkozunk…

Aztán jött pénteken ez a hír….

Találkozni már sajnos nem fogunk, de ígérem, hogy folytatjuk a munkát és megvalósítjuk, végigvisszük és befejezzük egyik utolsó nagy megkezdett projektedet: megnyitjuk az Építészeti Múzeumot a Városligeti fasorban! Téged pedig kérünk, hogy figyelj ránk néha onnan, fentről!

A Jó Isten adjon örök nyugalmat neked Miklós!

 

Dr. Almássy Kornél

 

 

Kedves Miklós!

Először egy műemléképületeket is magába foglaló bevásárlóközpont tervezése során találkoztunk, amelynek Te voltál az alkotója. A KÖZTI akkor a terveid alapján épített Pálya utcai irodaházban székelt. Időbe telt, mire megértettem, hogy az a sok ember, aki az egyik ottani nagy teremben dolgozik, mind a Te beosztottad, sőt rajtuk kívül még van egy külön élcsapatod is. Mert annak ellenére, hogy akkor már egyik kiemelkedő tervezője voltál a nagyhírű vállalatnak, sőt, a hazai építészetnek, minden főnöki alűrtől mentesen járkáltál munkatársaid között és a közös munka során se lehetett érezni, hogy tartanának Tőled. A megbeszéléseken viszont egyértelműen kiderült, hogy szakmailag és emberileg is felnéznek Rád, a véleményed mértékadó számukra. Az akkor szinte zöldfülű művészettörténészt is egyenrangú partnerként kezelted, s ugyanolyan kedvesen beszéltél velem, mint bármelyik, évtizedek óta Veled dolgozó kollégáddal. Már akkor is lenyűgözött a más emberek gondolkodásmódjára való nyitottságod és rugalmasságod. Rendíthetetlen nyugalommal kezelted a problémákat. Az érzékeny és hatékony kommunikáció mögött egyeztetések ezreinek tapasztalatát lehetett érezni. Nem lehetett Téged olyan helyzetbe hozni, amit ne tudtál volna elegánsan kezelni.

Racionalitás, nagyvonalúság és elegancia jellemzi épületeidet is: a kórházaidat, az irodaházakat vagy más kisebb vagy nagyobb alkotásaidat. A maga teljes mélységében megértve a tervezési feladatot egyben már a távolabbi célt, a megoldást is magad előtt láttad.

Kedves Miklós, köszönjük Neked a fáradozásaidat.

Nyugodj békében!

 

Ritoók Pál